Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

238 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) A scema görög eredetű szó, jelentése eredetileg jelenés, árnykép. Egy 13. századi glosszáriumban viszont már démont, kísértetet jelent, valamint olyan maszkot viselő embert, aki ezeket megjeleníti. Később használták koldus, alakoskodók jelentéssel is. A gríma szó szintén hasonló jelentésekkel bírt: női kísértet, kísértetet játszó maszkos, maszk, varázslónő. Odin mellékneveinek egyike Grimnir. Isengrind szóval jelölik a vas-testrésszel bíró szellemet, de az egész fejet befedő vasálarcot is. A maszkosokat jelző szavak egy része betegségnév. Ennek a jelenségnek a gyökerei is abban a hiedelemben rejlenek, hogy a halottak, majd démonok okozzák a betegségeket. Főleg azokat a betegségeket nevezik el így, melyek hirtelen lépnek fel, nincs rájuk látható magyarázat. A maszkos szokásokhoz kéregető és adományozó mozzanatok egyaránt tartoznak, gyakori a büntető, viselkedés-szabályozó funkció is. A kutatók szerint ezekben a motívumokban a halottakkal szembeni ambivalens viszony fejeződik ki: a halottakkal szemben érzett bűntudat levezeklése, ill. a rossz halottaktól való félelem jelenik meg a maszkosok által a közönségre mért ütések, bántalmazások elviselésében. A félelmetes maszkosok egyben áldást is hoznak, serkentik a növényi, állati termékenységet. A maszkos szokások közül témánkhoz kapcsolódóan az Alpok vidékén elterjedt Perchtenlaufen szokását emelhető ki. A felvonulások főbb időpontjai dec. 6., dec. 13., az utolsó három ádventi csütörtök, dec. 24., jan. 1., jan. 6. és húshagyókedd. Maga a szokás a kutatók szerint Perchta mondai alakjához kapcsolódik, őt és csapatát jeleníti meg.

48 Az hogy Perchta a leggyakrabban kereszteletlen gyerekek csapatát vezeti, az ezekhez fűződő hiedelmek mellett lélekvezető sajátosságaira is visszavezethető, valamint arra, hogy az emberi lelket gyakran kisgyermek alakjában képzelték el, és ábrázolták. Ismertek szép és csúnya perchták. Egyes vélemények szerint (pl. Drechssler, 17. sz.) az előbbiek szép tarka ruhájukban a jóindulatú ősöket, az utóbbiak fekete bundáikban, rongyaikban, ijesztő, gyakran állatokat imitáló maszkjaikkal a rosszindulatú halottakat jelenítik meg. A felvonulásoknak büntető, szabályozó és termékenységbiztosító funkciója van. A kelet-európai téli maszkok közül az „öreg" típusa az, amelyik a legközvetlenebbül jeleníti meg a halott ősöket.

49 A téli napforduló körül megjelenő halottak kiengesztelésének, a termékenységet biztosító jóindulatuk megszerzésének módja a halottaknak hozott áldozat. Áldozati formák A magyar nyelvterületen, de egész Európában ismertek a karácsony körüli halotti áldozatok, melyeknek több formájuk is lehet. Adhatnak áldozati adományt a meghaltaknak, a hozzájuk kapcsolódó démoni lényeknek, melyek megjelenhetnek nevesített démonként vagy a természeti elemekben (szél, tűz, víz). A régi halotti áldozat keresztényiesített formája a Szűz Mária, Jézuska, Szent Család, angyalok számára felajánlott étel, meleg, szalma, stb. Ide tartozik egy különleges forma, a diódobás is. Ezeket az áldozati formákat direkt formáknak neveztem el. Egy másik csoportot képvisel az a forma, amikor már nem utalnak az áldozat tenyéré, arra csupán az étel, az asztal, stb. érintetlenül hagyásából, az ételek „megszentelődéséből" következtethetünk. A megszentelődött tárgyakkal végrehajtott rítus mindig bőség-, termékenység- illetve egészségvarázslás. Az áldozatok harmadik csoportjában már nem a halottnak, hanem a halottért hoznak áldozatot, és a halott szerepében egy másik személy jelenik meg. Ilyenek a koldusoknak, szegényeknek, gyerekeknek szánt ajándékok, adományok. Ide sorolható a délszlávoknál az első betérő idegen szerepe is. Direkt áldozati formák. Halottak A Magyar néprajzi atlasz karácsonykor a sírra vitt ételre, és karácsonykor a halottak számára megterített asztalra vonatkozó térképeiből az derül ki, hogy ezek a szokások inkább a magyar nyelvterület peremvidékeire jellemzőek. Etelt vittek ilyenkor a sírra a mai Szlovákia területén, Észak-Magyarországon, Erdélyben és a Duna mentén. A halottaknak megterített asztal szokása az északi és a déli határvidéken ismert.

50 Ilyen jellegű az a bátmonostori szokás, amikor karácsonykor mákos ételt tesznek a kemencére éjszakára, „hátha a halott hazajön".

51 Hangonyban nem jó karácsony éjjel az asztal alá nézni, mert ott telepedtek le a lelkek.

52 Almágyon a halott családtagoknak teszik félre az első falatokat.

53 A Szigetközben a halotti áldozat színhelye a temető, karácsonyeste az addigra kihajtott Luca-búzát viszik a sírra.

64 Nagykanizsán karácsonykor a nemrég meghalt családtag számára is terítettek. A fogásokból a tűzbe is vetettek a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek. A Selmecbányái szlovákok is vetettek élelmet a tűzbe a halottak számára.

56 Az utóbbi adatok is mutatják, hogy van összefüggés az elemek és a halottak számára hozott áldozatok között. Európában az ortodox vallásúak köréből sok halottvendégeléséről szóló adat ismert. A halotti torhoz, az emlékünnepekhez hasonlóan az oroszok, az ukránok, a beloruszok, de a karéliaiak, a finnek és a finnországi svédek is megvendégelik karácsonykor a halottaikat. Ilyenkor a szoba szent sarkában készítenek helyet a meghaltaknak. Széna vagy szalma kerül az asztalra, tésztaféle és búzakása (kutya), ami máskor a halotti torok jellegzetes étele.

66 Egy izlandi adat szerint a halott a karácsonyi áldozat fejében termékenységet, egészséget hoz.

57 A szerbek is meghívják halottaikat a szentestére, a lelkek a tejúton érkeznek a földre.

58 Az egykori Jugoszlávia területén a háztetőkre is raktak élelmet a kóborló lelkek részére.

69 A palócokkal szomszédos szlo-