Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

236 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) A wilde Jagd, Nachtjagd („éjszakai hajsza") mondai alakja az egész német nyelvterületen előfordul. Vonuló lelkek csapatai ők, lovasok, akik a fejüket a hónuk alatt hordják, néha kereszteletlen gyerekek, a leggyakrabban állatalakban megjelenő halottak, néha félig ló, félig emberi alakok. Állathangok, kutyaugatás, a vadászat hangjai kísérik megjelenésüket, e mellett néha mennyei zene hangjait is hallják. Nyomukban hatalmas szél támad, vagy rosszra fordul az idő. Általában kiválik egy személy közülük, aki a menet élén halad, ez lehet egy fej nélküli lovas, fekete lovas, nagykalapos férfi vagy maga az ördög. A hiedelemmondák szerint azok az emberek, akiket magukkal ragadtak, csak sokára térnek vissza, vagy hamarosan meghalnak. Olykor kutyákat is elvisznek magukkal. A mondakörhöz tartozik a Nachtjäger („éjszakai vadász") alakja. Fő vonásai az ördögi vadász és egy hullaevő démon sajátosságaiból alakultak ki.

33 A wilde Jagd köréhez tartozik a Nachtvolk, Totenschaar („éjszakai nép", „halottak serege") hiedelme is, de ezek eredete más. Míg az előbbi képzetkörben a zoomorf jegyek hangsúlyosak, az utóbbiakban a vezeklő lelkek kerülnek az előtérbe. Csak Dél-Németországban és az Alpok vidékén ismert. A halottak menete gyakran imádkozó körmenetként jelenik meg, halk zenét, imádság hangjait hallatva. Előfordul a haláltánc motívuma: csontváz vezeti a menetet, kezében hegedűvel. Megjelenésük halált jelez, valamilyen járvány, pestis kitörését, máskor az idő rosszra fordulását. Ha még élő személyeket látnak közöttük, akkor azok hamarosan meg fognak halni. A csapat utakon, keresztúton, ismert köveknél, hidaknál, templomokban, elhagyott házakban, kastélyokban tűnhet fel, ahol néha mulatnak, táncolnak Ennek a menetnek az élén, vagy inkább előtte is halad egy alak, ez néha egy szegény lélek, néha egy angyal, vagy a már említett hűséges Eckhard figurája. Ezek az alakok figyelmeztetik az arra járókat, térjenek ki az útból, jobbra, nehogy bajuk essen. A menet néha két részre, nőkre és férfiakra oszlik, a nők menetét néhol Frau Holda, Berchta vezeti, macskák húzta kocsin.

34 A halottak menete francia, olasz nyelvterületen is ismert, „procession des morts", „processione dei poveri morti" néven.

35 Ehhez a mondakörhöz tartoznak az inkább normann, francia, itáliai vidéken ismert Harlekinről és kísérőiről szóló történetek. Ezek a kísértetcsapatok a nem csak a téli napforduló körül jelennek meg, de a hiedelmek szerint olyankor gyakrabban járnak. Görögországban Liungmann adatai szerint a tündérek a karácsonyi tizenketted idején is felbukkannak, különféle állatok hátán lovagolnak, bebújnak a házak kéményein. A nereidák szép, fiatal, szövő, fonó lények, de természetük ellentmondásos: ördögi, striga jellegük is lehet. Áldozati ajándékul tejet, mézet, süteményt, fehér kendőt, orsót kapnak. Megjelenik mellettük a kereszteletlenül meghalt gyerekek serege is.

36 Az ortodox balkáni területeken inkább a tavasz, a húsvét és pünkösd közötti időszak a tündérek megjelenésének ideje. A hiedelmek a téli napforduló idején is beszámolnak a tündérek megjelenéséről, ezek azonban az ilyenkor megjelenő, rossz halállal meghaltak vagy kereszteletlenek alakjaihoz kötődnek. A szerb-horvátszlovén vile, és a román iele tevékenységének ideje Szent András napja és a karácsony. Mint a legtöbb tündérre, rájuk is jellemző a szélben, forgószélben való megjelenés. Főként az időjárásra vannak hatással; rossz időt, vihart hoznak, akárcsak az ilyenkor megjelenő kereszteletlenek csapatai, akikkel néha elnevezésük is összemosódik. Más női démonalakok is megjelenhetnek ilyenkor, mint a szerb gvozdenzuba, vasfogú, öreg csúnya nő, szarvakkal. Ráül az emberek hátára, hosszú karmaival szétmarcangolja őket, a vízparton járókat vízbe fojtja. Női démon a kuma, kibontott hajú, feketeruhás, lógó mellű nő, a háztetőn keresztül jön be, megöli a lakókat, ha nem elég tiszta a ház. Állat alakú, de neme és funkciója miatt ide sorolható a szerb-horvát területeken András-nap körül megjelenő medveasszony, aki az ilyenkor érvényben levő fonás-tilalmat ellenőrzi, megfojtva a fonókat, a kócot fésülőket, az erdőben járókat. A losotije nevű láthatatlan démonok ebben az időszakban az úton levőket támadják meg, a mélybe taszítják vagy megfojtják őket. A nekrstenciknek, kereszteletleneknek nevezett démonok (meggyilkoltak, öngyilkosok, vízbefúltak, kereszteletlen gyerekek lelkei) megjelenésének fő ideje a karácsony és vízkereszt közötti időszak, amit kereszteletlen napoknak, hétnek is neveznek. Megjelenhetnek forgószél, szélvihar, tűz- és fényjelenségek, gyerekfejű madár, kis fekete gyerek, állat alakjában. A rossz idő mellett kárt okoznak, betegséget, halált hoznak emberre, állatra. Különösen veszélyesek az amúgy is védtelennek számító gyermekágyas nőkre, kereszteletlen gyerekekre, öregekre. így a kereszteletlenek leikéiből lett navijenek is nevezett, gyerekhez hasonló madarak megfojtják a gyerekeket, ellopják a tejet. Hasonló lények a rosszindulatú visszajárok leikéiből keletkezett kutya-, szamár, kecske- és más állat-alakú démonok, melyeknek nincs meghatározott megjelenési idejük, szerb adatok szerint a kereszteletlen napok éjszakáin is járnak. A kereszteletlen napokon az emberi településeken megjelenő ló, farkas, kutya, kentaur alakban megjelenő démonok a kallikantzari, karakondzuli. Kelet-macedon hiedelmek szerint az alvilágból érkeztek, ahol a világot tartó fát vágják ki, de Krisztus születésének ünnepén fel kell jönniük a földre, és ilyenkor a fa ágai újra kinőnek. Földben lévő üregekben élnek, nyers kutyahúson és csigán. Természetük különbözik az ilyenkor megjelenő tündérekétől, a viharban megjelenő kereszteletlenekétől, mert behatolnak az emberi szférába, ahol mindent felforgatva kárt okoznak. Az embereket megkínozzák, a nőket megerőszakolják, a gyerekeket ellopják. Görög adatok szerint táncolnak, lakomáznak, betörnek malmokba, házakba, borospincékbe. Ezek a démonok