Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón 237 kereszteletlenekből, a kereszteletlen héten születettekből vagy idegenek visszajáró leikéiből lesznek. Görög területen ilyenkor megvaduló, állati külsőt öltő embereknek, werwolfnak („farkasember") tartják őket. A „farkas-éjszakáknak" nevezett karácsonyi tizenketted az alsó-stájerországi szlovéneknél a farkassá, más állattá váló ember, kísértet aktivizálódásának, károkozásának ideje. A románoknál a húsvét körüli időszak mellett az András-nap és a vízkereszt közé eső időszakhoz kötődnek ilyen hiedelmek. A farkas-démonokhoz hasonlóak a balkáni és baltikumi hiedelmek kutyafejű démonai. Alvilági lények, akik pusztulással fenyegetik a világot, megjelenésük idején irtják az állatokat, a termést.

37 A skandináv területeken is a karácsonyi tizenketted a halottak, szellemek megjelenésének időszaka. Utolsó napjának neve skandináv nyelveken így hangzik: „amikor az élőket felkereső holtak újra elhagyják a házat".

38 Vezetőjük általában egy Odin alakjából származtatható démon. A dánoknál Odin jelenik meg lovával vendégként a karácsony előtti napon, és marad a tizenketted idejére. Más hiedelmek szerint a Fynhovedsman lovagol december 24. estéjén kutyáival. Dél-Svédországban karácsonyeste nem mennek ki a házból, nehogy Odinnal találkozzanak. A norvég hiedelmek szerint ilyenkor az Aaskoreia nevű szellemcsapat jár, a vele való találkozás halált jelent. A tomboló csapat betér az emberek házaiba, esznek, isznak, jelenlétük pusztulást hoz.

39 Az újkori hiedelmekben a megjelenő halottakkal kapcsolatos elképzelések egyes motívumainak ókori hagyományai vannak. A halottak gyakran csapatban, egy istennő, démonalak vezetésével jelentek meg. Hekaté az idő előtt vagy az erőszakos halállal meghaltak seregét vezette, de az ókor más istennői, a frígiai Magna Mater, Artemisz, Diána is megjelentek a halottak és más démonok seregeinek vezetőiként.

40 Hekaté kultuszának továbbélése a középkorban is kimutatható, ill. a hozzá kapcsolódó elemek némelyike (keresztút szerepe a hiedelmekben, az idő előtt meghaltak csapatai stb.) a 20.sz-i hiedelmekben is fontos elem. Hekaté a görög mitológia legrégebbi istenei közé tartozik. Az első forrás amelyben megjelenik, Hésziodosz Teogóniája, i.e. 700 körül. Az istennő itt jóindulatú, de önkényes, ambivalens vonásai is megvannak: „...és a vadászzsákmányt is az istennő szaporítja, ám egykönnyen foszt meg tőle, ahogy neki tetszik. Hermész mellett ő szaporítja karámban a nyájat,..." (442-444) „...gyakran gyarapít a kevésből, vagy mikor úgy tetszik neki, csak keveset hagy a sokból..." (446-447)

41 Egy másik korai forrás Homérosz Demeter-himnusza. Itt Hekaté alvilági vonásai is megjelennek: barlangban lakik, kezében fáklyát tart, tehát sötétben él. A későbbi forrásokban az istennő alvilági jellege válik egyre erőteljesebbé. Kapcsolatban van a halállal, annak szabályozója, hírnöke. A szerencsétlenül, idő előtt meghaltak seregeit vezeti, kíséretében démonok jelennek meg. Emellett Hekaté a gyermekszülés, gyermeknevelés istennője, Artemisszel együtt is említik, mint a szülés patrónusát. Lunáris istennő is; a késői klasszikus kor Szeléné holdistennővel azonosítja. Hekaté-Enodia (az úton lévő) a keresztutak istennője. A keresztutakhoz több, Hekaté tiszteletére végrehajtott rítus kapcsolódott. Szokás volt, hogy a gazdagok újholdkor áldozati vacsorát készítettek, amit azután a szegények fogyasztottak el, mondván, az istennő elfogadta az áldozatot. Az áldozatok között kultikus sütemények is szerepeltek. Hekaté az otthonok és a város védő istennője. Gyakran jelennek meg mellette állatok. Ezek között a leggyakoribb a kutya. Magát az istennőt is ábrázolják kutya (szuka) képében vagy kutyafejjel. Attribútumai még a kígyó, a farkas, a bika, az oroszlán és a hosszú sörényű ló.

42 A természetfeletti lények megjelenítése A téli napforduló körüli alakoskodások közül a Lucamaszkosoknak vannak a leginkább szembetűnő halotti vonásai. Jellemző, hogy fehér leplet hordanak, szitát tesznek fejükre vagy arcuk elé, néhol szarvat viselnek.

43 Nálunk a máshol ismert állatmaszkos lucák hiányoznak. Dömötör Tekla szerint a luca-alakoskodás magyar területen szlovák, osztrák befolyás hatására terjedt el.

44 Ezt a megállapítást a Magyar néprajzi atlasz lucamaszkokra vonatkozó térképe is igazolja, ez a típus Burgenlandban, Észak-Magyarországon gyakoribb, de megtalálható a Duna vonala mentén is.

45 Hasonlóan halotti jellege van a fehérleples sárospataki krintyának.

46 A maszkos szokásoknak az általában meglévő termékenységhozó, büntető, szabályozó funkciója mellett szerepük lehet a természetfeletti tudás megszerzésében is. Az európai maszkok, maszkos alakoskodások legtöbbje már nem őrzi a halotti jelleget, de történetüket és jelentésüket megvizsgálva ez általában kimutatható. Az ilyen jellegű kutatások eredményeit Meuli foglalta össze.

47 A maszkos felvonulások, alakoskodások fő időszaka a téli napforduló környéke, ill. farsang, húsvét, pünkösd, május eleje. A maszkosok tevékenysége a legsötétebb napokon a legaktívabb, amikor a hiedelmek szerint a lelkek megjelennek a földön. Ezek a szokások eredetileg nem napokhoz, hanem a klimatikus változásokhoz, munkaciklusokhoz kötődtek, az egyházi ünnepek bevezetésével kaptak pontos naptári időpontot. A maszkot jelentő szavak legtöbbje a következő jelentésváltozáson ment keresztül: halott, ill. kísértet, démon, maszkba bújtatott ember. így a masca szó jelentett hálót, olyan veszélyes halottat, akit hálóba csavarva temettek el, nehogy visszajárjon, démont, mely belülről eszi meg az embereket, és maszkost, ill. hálót magára öltő maszkost.