Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

234 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Szent Lucia legendájának hagyományai, akit az Egyház mint a világosság és tisztaság szentjét ezen a napon ünnepel. Szent Lucia történelmi személyként nem ismert, tisztelete lokális szicíliai hagyományokra épült. Kultuszának csúcspontja egybeesik a Legenda Aurea népszerűvé válásának idejével (13-15. sz.), amely a szent életének történetét tartalmazza. Lucia siracusai nemes szűz volt, aki fogadott szüzessége és Istennek ajánlott élete miatt szenvedett vértanúságot. A legenda szerint Luciát bordélyházba akarták hurcolni, de annyira nehézzé vált, hogy nem bírták megmozdítani. Amikor torkát átszúrták, tovább beszélt, prófétált a népnek. Tisztelete Szent Ágota kultuszával együtt terjedt el. A későbbi hagyományok szerint Lucia szemeit is kiszúrták vértanúsága során, de a Legenda Aurea ezt a motívumot nem említi.

17 Lucia december 13-án való tisztelete lehetővé tette a pogány hagyományok átértelmezését. Az 1582-es naptárreform előtt Szent Lucia több temetőkápolna, halotti kápolna védőszentje is volt, ezzel részben a téli napforduló körüli női démonok lélekvezető szerepét is átvette. A pogány Lucia-hagyománynak is több rétege lehetséges, a kutatók szerint egy kisázsiai vagy illír Magna Mater-szerű istennő kultuszának nyomai, a Diana-Artemisz mítosz maradványai keveredtek a helyi női démonok vonásaival. Kultusza az Adria mentén terjedt az Alpok felé. Luca alakjának ambivalenciája nem csak a pogány-keresztény, sötét-világos ellentétpárban mutatkozik meg; a hiedelmek szerint büntető-jutalmazó, adományozó és áldozatot elfogadó, rontó és termékenységet hozó lény is egyszerre. A Luca naphoz több munkatilalom fűződik; a legáltalánosabb a fonás tilalma, és az az előírás, hogy Luca-napra egy bizonyos mennyiségű fonással elkészüljenek. A magyar hiedelemvilágban, a tabu-mondákban Luca fontos szerepet tölt be ellenőrző, büntető lényként. Nagyon sok adatunk van arra, hogy a napján fonókat megbünteti: nem szabad fonni, mert Luca parazsat dob a tilalomszegő fejére és fejfájós lesz (Szápár), mert Luca véres orsót dob be az ablakon (Hernyék,); bedob tíz orsót az ajtón, és megfenyegeti az asszonyt, ha nem fonja meg reggelig, elviszi (Borosberény). Máshol a szellemek dobják be az orsókat az ablakon, és azzal fenyegetik a fonót, hogy széjjeltépik (Ipolyszög). Általános a varrás tilalma, a magyar nyelvterületen az ehhez kapcsolódó szankciók legtöbbje a tyúkok termékenységére vonatkozik ( pl.: bevarrják a tyúkok fenekét, így nem tojnak a tyúkok). Szlovéniában a nap a szabók, varrónők ünnepe. Legtöbb helyen ezen a napon azért nem használnak hegyes tárgyat, mert a szentet is ilyen fegyverrel végezték ki. A kenyérsütés tilalma ismert nálunk és Szlovéniában is. A Luca-napkor sütött kenyér kővé válik, belseje véres lesz, Luca beül a kemence szájába és megeszi a kenyeret, belöki a sütőt a kemencébe (Nyárlőrinc, Tápé, Palást). A haragvó boszorkányt lángossal lehet kiengesztelni (Nógrádsipek). Gyakori a mosás tilalma, mert Luca kővé változtatja a mosott ruhát, a mosó asszonyt, vagy szétlúgozza éjszaka a ruhát (Ipolytölgyes, Bernecebaráti, Szőlőskislak, Bátya, Karancskeszi).

18 Luca jutalmaz is. A déli horvát szigeteken ajándékot hoz a gyerekek cipőjébe, Ausztriában megfenyegeti a gyerekeket, majd szoknyájából almát, diót, aszalt szilvát ráz nekik. Dalmáciában a gyerekek ilyenkor adományokat gyűjtenek. Luca rontó jellege a védekező eljárások sokaságában mutatkozik meg, termékenységhozó vonásai pedig az ilyenkor szokásos termékenységvarázsló eljárásokban. Luca személye nálunk elmosódott, gyakran keveredik boszorkányok, rossz szellemek alakjával. Tőlünk nyugatra inkább a Perchtához kötődő motívumok befolyásolják, ilyen a burgenlandi Pudelmutter, vagy a vad, kövér, rongyos, libalábú Lutzelfrau, aki az erdőn járókat fenyegeti, vért, húst eszik. Szent Luca alakja különválik ettől a sötét Lucától, csak a tabumondákban kerülnek össze: nem szabad lúgozni, mert Szent Lucának marja a szemét, nem szabad fonni, mert Szent Luca szemét is orsó verte ki, nem szabad fonni, mert húzza Szent Luca haját, nem szabad varrni, mert Szent Luca szívét szúrják (Somorja). Tömegével találhatók olyan adatok, melyek szerint a téli napforduló ideje a boszorkányok aktivizálódásának ideje is. Külön kutatást igényelne annak kimutatása, hogy a különböző halotti és más természetfeletti lények vonásai milyen folyamat során olvadtak be a boszorkány általánosabb, sok mindent magába foglaló képzetéig, néhány szóval azonban utalni kell a folyamatra és annak eredményére. A karácsony körül megjelenő női démonokról és halottakról szóló mondákban ezek büntető, ártó tulajdonságai kerülnek előtérbe. Az ilyen típusú hiedelemközlések legtöbbször a karácsony körüli védekező eljárásokról, és a boszorkányok felismeréséről tudósítanak. A boszorkányok felismeréséről a dolgozat egy másik fejezetében írok, mert a jelenség szorosan kötődik a halottakkal kapcsolatos jóslásokhoz, tudományszerzéshez. A boszorkányok ellen való védekezés az ilyenkor megjelenő ártó hatalmak elleni védekező eljárások rendszerébe tartozik. Ilyen eljárás lehetett a 17. századi forrásból merítő Calendarium oeconomicum perpetuum javaslata: karácsony körül „az istállók lukakat be kél dugdosni". Elképzelhető, hogy a szélben megjelenő ártó erők, démonok okozzák a bajt a következő mondat szerint: „Ha pedig szeles écczaka levél ulj esztendőnek első napjának virradóra, örömest pestis következik. "19 A Lucanap és a karácsony jellege ebben a tekintetben hasonló, hiszen a naptárreform előtt a Luca-nap volt az év legsötétebb napja. A karácsony jellegét nálunk már inkább Krisztus születésének ünneplése határozza meg, a Luca-napnak viszont jól megmaradtak a halotti, boszorkányos vonásai. A Luca-napi védekező módszerek közül a leggyakoribb a fokhagymával való védekezés (188 adat), az ajtóra tett tárgyakkal (90 adat) és a kereszt jelével (24 adat) való védekezés. Különösen veszélyeztetettek voltak ilyenkor a háziállatok, de néhány adat