Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón 233 kaphattak rendes keresztény temetést, nem a többi halott közé, hanem a temető árkába, kerítése mellé temették el őket. így nem válhattak a „halottak társadalmának" rendes tagjaivá. Szintén a végtisztesség megadásának hiánya az, ami miatt a vízbefúltak, csatatereken elveszettek, és más meg nem került holtak visszajártak. A temetés szertartása az a rítus, mely a tisztátalan halottat tisztává, a túlvilágra való belépésre alkalmassá teszi. Vannak olyan kísértetek is, akiknek még elintézetlen ügyük, jóvátétel nélkül maradt bűnük van a földön, vagy idő előtt, nem természetes halállal haltak meg. Kötheti a halottat az elmaradt bosszú, de az olyan erős szeretet is gyermek, házastárs iránt, melyet a halál sem töröl el. Halála után bolyong az is, aki valamilyen ünnepnapot szentségtelenített meg. Visszajárhat az is, akinek nem teljesítették végakaratát. Kísértetekké válhatnak még azok, akik életükben is a társadalom peremén éltek: az idegenek, a rosszindulatú, zárkózott, hallgatag emberek, akikkel környezetük nem tudott kapcsolatot teremteni. A kísérteteknek több fajtájában hittek. El kell választanunk egymástól a személyesen is ismert visszajárókat (pl.: családtag, akinek nem teljesítették kívánságát) és a személytelen kísértetalakokat (pl.: csapatokban megjelenő kereszteletlen gyerekek, vezeklő halottak). Ezeket gyakran megjelenésük helye, körülményei, és a hozzájuk fűződő viszony is megkülönbözteti egymástól. Megjelenhetnek a kísértetek álomban, vízióként, néhány más érzékelhető jelenségtől kísérve (rendkívüli súly, zajok), visszatérhetnek élő holttestként is. Európa szerte, az ókor óta elterjedt hiedelem, hogy a közösség jó halottai pozitív hatással vannak az emberek sorsának alakulására, így a termékenységet is serkentik.

10 A karácsonykor visszajáró halottakra jellemző, hogy személytelen, közösségi halottak, akik csapatokban jelennek meg. A házaknál vendégül látott holtak is inkább bizonytalan, távoli ősök, bár a meghalt közeli családtag megvendégelése, a sírok látogatása is ismert. A karácsony mint halotti ünnep. Az újkori ünnep létrejöttében a különböző európai népek karácsonyi szokás- és hiedelem-körének belső, autochton fejlődése mellett fontos szerepe volt az antik hagyományoknak is. A római Kalendae Januariae a késő-antikvitás egyik legjelentősebb téli ünnepe. Részben közünnep, részben családi ünnep, melynek részletei gyakran visszaköszönnek a későbbi karácsonyi szokásokban. Áldozatokat hoztak a ház larjainak (a halott ősöknek, akik egyben a ház őrzőszellemei), egész éjszaka égették a házi tűzhelyeket, stb. A Kalendae Januariae időben két régi ünnep, a Saturnalia, valamint a Vota és Compitalia ünnepe között helyezkedett el. Az utóbbiak termékenységi ünnepek voltak. Ezeket lakomákkal ünnepelték, áldozatokat hoztak különböző természetfeletti lényeknek, éjszakára megrakott asztalokat hagytak számukra. Ilyenkor jóslásokat is végeztek. Ezekből az ünnepekből később a Kalendae Januariae több vonást is magába olvasztott. Kimondottan halotti ünnep volt a december 23-án, Larenta halotti istennő tiszteletére tartott Larentalia. A mai karácsony egy másik elődje az iráni eredetű Mitrász-kultusz fő ünnepe, a Nap születésének ünnepe volt. A december 25-én ünnepelt Sol Invictus napján ünnepelte később a kereszténység Krisztus születését.

11 A karácsonyi szokások, hiedelmek nem csupán néhány napra, hanem egy hosszabb, körülbelül András-naptól vízkeresztig tartó időszakra vonatkoznak. Az ókorban sem csak az említett ünnepeket ülték meg, hiszen ezek római ünnepek, amelyeknek eredete görög, babiloni és más ősi kultúrákig nyúlik vissza. Január 6-a, Krisztus születése ünnepének eredeti dátuma Dionysos ünnepe, a termékenység, a vegetáció istenének napja. A Luca-nap is ehhez a hiedelemkörhöz kapcsolható. A naphoz fűződő hiedelmeket, szokásokat az a tény is befolyásolta, hogy 1582-ig, a Gergely-naptár bevezetéséig ez volt az év legrövidebb napja.

12 A téli napfordulón az ünnepelt fény, a születő nap mellett megjelent a sötétséget képviselő Hekaté is, az őt kísérő halottak seregével. A római naptár utolsó hónapjában, februárban, visszatértek a halottak a földre. Jóindulatuk elnyerése céljából sírjukra ételáldozatot raktak.

13 Ezeknek az ünnepeknek a szoláris naptár által való meghatározottsága mellett a lunáris ciklussal is kapcsolatuk van, a werwolf-jellegű („farkasember") démonok, Hekaté és a halottak megjelenéseit a hold fázisai is befolyásolják.

14 A karácsonyt a 4. században definiálják először Krisztus születésének ünnepeként. A különböző évkezdő időpontok közül a naptárreformok után Közép- és NyugatEurópában a karácsony válik a legjelentősebbé, de a téli napforduló körüli jeles napok és a karácsonyi tizenketted megőrizték az ókori évkezdő ünnepek emlékét, a babiloni Marduk-újévtől a római szaturnáliákig.

15 A karácsony halotti jellege a skandináv népeknél a maradt fenn a leginkább, de fontos szerepet kap ilyenkor a halottkultusz a balkáni, és a keleti szláv népeknél is. Karácsony körül megjelenő démonikus lények A téli napforduló körüli időszak magyarországi hiedelmekben is megjelenő női démonalakja, Luca. Alakjának eredetét és sajátosságait, a „sötét" és „világos" Luca ellentét Kretzenbacher elemezte; más fonást ellenőrző tabulényekkel való kapcsolataira és halotti vonásaira Róheim mutatott rá.l

6 Az európai hiedelmek Luca alakja többféle hagyomány egymásra rétegződéséből alakult ki. Sajátosságait meghatározzák egyfelől a naptárreform előtti legsötétebb napon megjelenő, halotti és termékenységhozó vonásokkal rendelkező női démonok tulajdonságai, másrészt