Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

232 Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón het sem a túlvilág, sem az emberi világ. A hiedelem­mondákban a „sem itt, sem ott" gondolata gyakran úgy fejeződik ki, hogy a kísértet állandó mozgásban van, bo­lyong, tehát tulajdonképpen nincs sehol, nem köthető helyhez. 6 Egy másik lehetséges válasz a hely kérdésére a „tertius locus", a harmadik hely, a pokol és a menny közötti ál­lapot, átmeneti hely. Ezt takarja a 12. században kiala­kult purgatórium fogalma. Mivel a „tertius locus" fon­tos szerepet tölt be az európai, visszajáró halottakkal kapcsolatos hiedelmekben, érdemes felvázolni kialaku­lásának történetét. 6 Ahogy a későbbi keresztény pokol megjelenítésére ha­tással voltak az ókori babiloni, egyiptomi, zsidó és gö­rög alvilág-elképzelések motívumai (tüzes kráterek, bűzlő kipárolgások, fortyogó víz, kínok, sötétség, ho­mály stb.), úgy a későbbi purgatórium képe sem előz­mények nélküli. Vergilius Aeneisében az alvilágra szálláskor részletesen bemutatja a halottak birodalmát. ír egy helyről, az alvi­lág tornácáról, ahol az el nem temetet holtak tartózkod­nak. Ez után következik a Styx folyó és a Hádész akna­szerű bejárata. Az alvilágjárás gondolata babiloni örök­ség: Gilgames az alvilágba jut, ahol többek között olyan halottakkal találkozik, akiket nem temettek el rende­sen, akikért nem hozták meg a megfelelő áldozatot. Ezek kísértetként visszajárnak a földre, vagy a többi halottat kínozzák. A „nem egészen alvilág" ókori alapgondolata mellett annak egyes motívumai is tovább élnek a korai keresz­tény apokrif, és a későbbi vízióirodalomban: a hegy, a folyó, a híd, börtönszerű környezet, a fény megsejtése, a megvilágosodással együtt járó szenvedés, és a köztes helynek térben a pokol felett való elhelyezkedése. A Szentírásnak egyes részeinek - melyekre Szent Ágos­ton és Aquinói Szent Tamás is hivatkoztak - fontos sze­repük volt abban, hogy a purgatórium gondolata a 16. századi tridenti zsinaton dogmává vált. Ezekben a ha­lottakért való engesztelésről, a tűz általi tisztulásról van szó (П. Мак, 12, 41-46, Mt 12, 31-32, I.Kor 3, 11-15) Krisztus alvilágra szállásakor megszabadította a ke­reszteletlen igazakat. Ez volt az egyik olyan momen­tum, ami a keresztényeket arra biztatta, imádkozzanak halottaikért, mert a túlvilágon is változhat még a halot­tak sorsa. A halál utáni szabadulás esélyének gondola­ta a purgatórium eszméjével párhuzamosan, attól elvá­laszthatatlanul fejlődött ki. A pokol kapui nem nyílhat­nak ki, az oda kerültek számára nincs szabadulás, a mennyben lakóknak nincs szükségük a közbenjárásra, tehát kell lennie egy olyan helynek, ahol a még meg­menthető bűnösök tartózkodnak. Ezek a gondolatok olvashatók Szent Ágoston írásaiban. Tagadja, hogy a kereszteletlen gyerekek a paradicsomba, vagy valami köztes helyre jutnának, ez viszont azt jelenti, hogy már akkor megvoltak annak a nézetnek a csírái, melyek a 13. századra a kereszteletlen gyermekek limbusának képzetében forrtak ki. Nem tagadja viszont a kísértetek megjelenésének lehetőségét: úgy véli, hogy ezek víziók, melyek lehetővé teszik, hogy az elveszett halottak ren­des temetést kapjanak, hogy hozzátartozóiktól imákat, közbenjárást kérjenek (De cura pro mortuis gerenda 421-423). A közbenjárás három formája, az ima, mise, alamizsna, ekkorra már kialakul. A purgatórium eszméjének másik szülője Szent Ger­gely, aki 590-ben került a pápai trónra. A poklot két részre osztja, a Krisztus előtt születettek nem szenved­hetnek ott, ahol a bűnösök. Megjelenik a földi tisztulá­si hely képzete is, a bűnösök ott bűnhődnek, ahol go­nosztetteiket elkövették. Ez a gondolat nem érte meg a 13. századot, nem épült be a purgatórium későbbi kép­zetébe. 7 Dante Isteni színjátéka a purgatórium gondolatának legtökéletesebb megfogalmazása. A Pokol és a Purgatórium c. rész 1319-re készül el. Mű­vében a térbeli meghatározottságot az eszme logikájá­val köti össze. A tér nem sík, iránya van, a földről az ég­be vezet. Ennek megjelenítésére a régebbi motívumok közül a hegy a legalkalmasabb szimbólum. A meredek hegyen felfelé haladva jut el a lélek az egyre tisztultabb állapotig. Csak az juthat a purgatóriumba, aki már megkapta az örök élet ígéretét. Vergilius vezeti a költőt a paradicsomig. A három helyen - a poklon, a purgató­riumon és a paradicsomon - kívül szó van még az ókori bölcsek, a patriarchák, és a kereszteletlen gyerekek limbusáról is. 8 Ez tulajdonképpen a pokol tornáca: Van egy hely ott lenn, melynek csak homályát s nem kínjait kesergik, egy kerek hely, hol nem nyögés, csak sóhaj szele száll át: ott lakom az ártatlan kisdedekkel, akiket foga harapott halálnak, mikor még ős bűnük sem vétetett el. (Purgatórium, VII. 28-33. Babits Mihály fordítása) A teológiai irodalomban a tisztítótűz konkrét, később is használt fogalma a 12. században jelenik meg. Dogma­ként is megfogalmazott formájában Szent Bernát alkal­mazta először. 9 A „honnan" után fel kell tennünk a „kik", és a „miért" kérdést. Kik, és miért nem tudnak nyugodni holtuk után? A halottak visszatérésének több oka lehet: a túl­világon nem fogadták be őket, vagy még elintézetlen ügyük van a földön. A hiedelmekben a túlvilág nagy­részt az itteni világ logikája szerint működik. így azok, akik haláluk pillanatában egy átmenet liminális szaka­szában voltak, haláluk után is ebben a szakaszban ma­radnak, átmeneti lényekké válnak, olyan halottakká, akik nem jutnak el a túlvilágra. Ilyenek az elvetélt magzatok és a kereszteletlen gyere­kek, a gyermekágyban meghalt anyák. Visszajárhattak a jegyességük idején, vagy az esküvőjük alatt meghalt fiatalok. Gyakran vált kísértet az öngyilkosokból. Ezek a halottak - akárcsak a kereszteletlen gyerekek - nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom