Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Mód László: Báránylesen Hosszúhetényben

226 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) A rítus térszerkezete értelmezhető a szent és a profán oppozíció segítségével is. Esetünkben a Bocz-kereszt környéke számít szent térnek. A feszületen keresztül tör át a szentség az emberi világba. Ezért a kereszt az emberekben tiszteletet ébreszt. Bizonyos vallási gesztusok jelzik azt, hogy a feszülethez érkezők egy lényegileg más nemű térbe lépnek. A szokásban résztvevők többsége a szőlőhegyen folytatja az ünneplést. A pincéknél pálinkát nem isznak, borral öblítik le a finom falatokat. 2002-ben három helyen jártunk. Spét Péter szőlőjében fogyasztottuk el az ünnepi ételeket. Aradi Károly és Bocz István pincéjében már csak borkóstoló volt.

28 8. Gesztusok A szokáshoz kapcsolódó gesztusokat a térhasználat elemzésénél már bemutatott oppozíció segítségével szeretném értelmezni. A szent és a profán térben megvannak a megengedett viselkedési normák. A tűznél egybegyűlt férfiak kézfogással köszöntik egymást. Kötetlen viselkedés jellemzi őket: hangoskodnak, nevetgélnek, ugratják egymást. A feszület közelében már egy teljesen más norma érvényesül. Többen keresztet vetnek. Akad olyan is, aki meghajol vagy letérdel. A sapkákat, kalapokat csak akkor szokták levenni, ha nincs hideg: „Ijen hejen lényegében az időjárástól függ. Ha jó idő van, leveszi a sapkát mindenki, mint a temetéseken. Ha rossz idő van, nem veszi le a sapkát, meg ne fázzon, valami baj ne legyen." Gajdócsi László A néhány perces elmélkedés alatt csendben marad mindenki. Mozdulatlan, feszes testtartás jellemző. Az emberek többsége nyitott szemmel várja végig az imádkozást. Távozáskor többen ismét keresztet vetnek, majd a sapkákat, kalapokat visszateszik a fejükre. 10. A szokás időszerkezete Az időpont és az időszerkezet szimbolikus jelentést hordoz. Húsvét vasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe, ami alapvetően meghatározza a rítus jelentéstartalmát. A napszak két részre osztja a szokáseseményt, egy hajnal előtti és egy hajnal utáni fázisra.

29 A bárányles időszerkezetét az időjárás nagymértékben befolyásolja. Ha hideg, csípős szél fúj, akkor a résztvevők igyekeznek kevés időt eltölteni a hegyen. Ilyen esetben bizonyos szokáselemek hiányoznak, (pl. A résztvevők nem gyújtanak gyertyát) Szokáseseményt kísérő szövegek A szokáskísérő szövegek közé a hétköznapi nyelven elhangzó beszélgetések, történetek, valamint a különböző imaformák sorolhatók. A keresztnél legtöbben a Miatyánkot vagy az Üdvözlégyet mondják el. Magnóval sikerült rögzítenem a részvevők között zajló beszélgetések töredékeit. A felvételeket visszahallgatva kiderült, hogy az elhangzott szövegekben a humor meghatározónak számít: „- Te mindig cserélsz helyet, hogy sorra kerülj! - Hát mit gondulsz, miért nőt ez a dinnye erre a nyakra rá. Mindig oda köll állni, ahol kínálnak. " „- Hol a puskád, Papa! - Itt van a nadrág száramban. Gyakran csütörtököt mond. Az mán munka nekem." A tűz körüli beszélgetésnek vannak ismétlődő részei, amelyek minden esztendőben elhangzanak. Ezek olyan humoros történetek, amelyek emlékezetes lerészegedéseket örökítenek meg, elítélve, pellengérre állítva az illető személy viselkedését. „Két éve a Zsolti, emlékeztek. Mikor a Jóska ért föl elsőnek, mikor esett az eső. A gyerek itt lekuporodott a fa tövibe, majd megfagyott. Összejött a nép s mentek körbe a pálinkák. Egyszer csak megszólalt: Apa! Engem minden körbü kihagytok. Dehogy hagyunk! Mingyár kapott négy-öt üveget. Egy óra múlva a sógorommal itt szedtem őket össze. Fekve szedték a szentgyörgy virágot. Egyet a mamának, egyet az Áginak. Majdnem itt fagytak meg. Hazaértünk. Az egész csapat egyedül Mártika volt józan. Mind a két fiam be vót kapva. Bementünk a szobába, felkeltsük a húgomat. Nyitotta ki a szömit, kiatta a parancsot: Ágyba! Két perc múlva mindenki gatyába vót és be a húgom mellé. Öten feküdtünk egy két személyes ágyba." „Jó vicces dolog. A Kincse szomszédommal történt. Az, hát ugye reggel arra mentem felé, beszóltam. A felesége nem engedte el egyszerű ruhában, hanem fel kellett neki öltözni öltönybe, nyakkendőbe. Szürke öltönybe jött oda ki. Addig-addig kínálták mindegyikből. Egy csipettel ivott. És ahogy van ez a medvehagymás. Ott megindult és úgy elesett. Három oldalán, hátán, oldalt. Annak a szürke öltönynek annyi volt. Utána kinn a szőlőbe permetezett vele, mert nem lehetett kitiszítani. Utána sokat piszkálták ezért. " „Egy másik család nem tudott elmenni Bójba az Emmauszra, mert az is annyira berúgott, hogy két napig nem tudták felébreszteni a présházba. Nyitva volt az ablak, horkolt ott bent. Nem tudtak lelket verni bele. Ó már azóta nem is mert följönni. " „Meg ez a Dömös Tibi, az is. Ugye csalogatták egyik pincéhez másikhoz is. A Józsi bácsival mentek és az becsábította és ő is annyira a végén a bortól meg a pálinkától vegyesen úgy berúgott, hogy a hátizsákot mint a kutyát vezette maga után, úgy ment végig az utcán. Mindig emlegetem neki. " Gajdócsi László Összegzés Tanulmányomban a Hosszúhetényben báránylesként ismert, mind a mai napig élő és formálódó, húsvéti népszokás értelmezésére tettem kísérletet. Kutatásaim eredményeit a következőképp foglalhatjuk össze: Az általam tanulmányozott társadalmi jelenséget rítusnak tekinthetjük: adott időben és térben zajlik, a