Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Mód László: Báránylesen Hosszúhetényben

Mód László: Báránylesen Hosszúhetényben 225 tyúkok nem fognak tojni, amennyiben hunyor van a házban. Az összegyűjtött virág egy részét a feszület tövéhez vagy a talapzatra helyezik. Adatközlőim szerint ez egyfajta tiszteletadás Jézus Krisztusnak és az őt jelképező korpusznak. „Szerintem áldott virág, ijesmi lehet. Tisztelet a keresztnek. " Gajdócsi László Hazafelé úton a résztvevők a csokorhoz még gyűjtenek, majd az asszonyokat és a lányokat ajándékozzák meg. Adatközlőim szerint ez a gesztus a tiszteletadás kifejezője. A bárányles résztvevői nem tulajdonítanak gyógyító hatást a virágoknak.

24 5. Ételek, italok Adatközlőim a húsvéti ünnep elmaradhatatlan részének tekintik a Zengőre vitt sonkát, tojást, kalácsot és tormát. A gyűjtés során egyetlen olyan véleménnyel találkoztam, amely a szenteléssel

25 hozta összefüggésbe a húsvéti sonkát. „Én úgy érzem, hogy ezzel a hálaadással összekötve, mintha ijen sonkaszentelés jellegű lenne. " Bocz István. Az ételeket már nagyszombaton elkészítik. Az asszonyok megfőzik a sonkát és a tojást, megsütik a kalácsot. Helyi különlegességének számít a sonkalében főtt torma. Az ételt hátizsákba vagy nejlontáskába teszik. A húsvéti ételekhez sajátos ajándékozási gesztus kapcsolódik. A szőlőhegyen ünneplő résztvevők megkínálják egymást az ételekből. A báránylesre felvitt sonkát, tojást, tormát, kalácsot visszafelé úton fogyasztják el. Vannak, akik a szőlőhegyen, a pincéknél falatoznak, mások az erdőben eszik meg a finomságokat. A báránylesre mindenki visz magával néhány deci saját főzésű pálinkát, amivel a tűz körül megkínálják egymást. A közös evés, ivás szimbolikus jelentést közvetít. Az ünnepélyességet fokozza, ugyanakkor megerősíti a közösségi identitást. 6. Gyertya A keresztnél történő gyertyagyújtás

26 adatközlőim szerint hálaadó gesztus, tiszteletadás az ünnepnek illetve a Megváltónak. A gyertyákat a feszület előtt fekvő keresztszáron és a talapzaton gyújtják meg. „Vannak külön ojan szeméjek, egyházközösségi tagok, akik szokták a gyertyát felvinni vagy az Aradi Karcsi meg a , ők viszik fel a gyertyát." Gáspár Ferenc 7. Térhasználat A rítus térszerkezete alapvetően három részre tagolható. A cselekmény előkészítésének a faluból a tűzrakó helyig megtett útszakasz felel meg. Ennek hossza személyenként változik, mivel a szokásban résztvevők eltérő távolságra laknak a helyszíntől. 3-4 km hosszú utat (közel 300 méter szintkülönbség) kell a falubelieknek megtenniük a hegytetőig. Ennek tudható be, hogy az idősebb korosztály nem igazán képviselteti magát a Zengőn húsvét hajnalban. „Öregök már nem mönnek. Tudja, mijén hogy van ott. Már nem idős embernek való oda fölmászni." Gáspár János Az út megtételét a hajnali időpont is nehezíti. Aki nem ismeri az útirányt, az könnyen eltévedhet, mivel a sötét erdőben nehezen lehet megtalálni az ösvényt. A szokásban résztvevők kisebb-nagyobb csoportokban mennek fel a hegyre. Egy-egy társaságból a legtávolabb lakó indul elsőként. Bekopogtat társaihoz vagy pedig egy előre megbeszélt helyen találkoznak. A gyerekek rendszerint elől mennek. A meredekebb szakaszok után néhány percre megállnak pihenni. „Аг öregek azt mondják, inkább fél órával korábban elindulnak, kényelmesen mennek végig, hogy meg ne izzadjanak." Gáspár Ferenc Az emberek két útvonalon mennek fel a Zengőre. Akik a falu alsó részén laknak, azok a turista úton haladnak végig. Mások csak a szőlőhegy végénél csatlakoznak ehhez az ösvényhez. Az előkészítő útszakasz szociopetális jellegű, mivel a résztvevők ennek megtétele közben közelednek egymáshoz. Az egyéni térhasználat is szerepet kapott ebben a fázisban. Gajdócsi László emlékszik egy idős emberre, aki nem a megszokott úton ment fel a hegyre. „Egy bácsi, az mindig úgy jött, hogy soha nem az úton. Hanem úgy, ahogy Jézus ment az asszonyokhoz. О mondta mindig. Ahogy fölértünk a meredek után az egyenesre, akkor arra a bozótos felé elment és kerülővel jött. Mindig ezt csinálta." A második szakasz a szokásesemény lezajlásának térhasználatát foglalja magában. (a tűztől a keresztig tartó útszakasz) Ez a fázis adja a bárányles cselekményének gerincét, ekkor alkot egy csoportot az összes aktív résztvevő. Az emberek kisebbnagyobb csoportokban beszélgetve várják a pirkadatot. A gyerekek egészen közel állnak a tűzhöz, hogy jobban át tudjanak melegedeni. Amint kivilágosodik, elindulnak a néhány száz méterre található Bocz-kereszthez. Útközben szétszóródnak az erdőben és virágot szednek. A kereszt előtt félkör alakban álldogálnak az elmélkedés közben. A szokásesemény befejező szakasza a kereszttől a lakóhelyig tartó útszakasznak felel meg. Ez a fázis szociofugális jellegű, mivel a résztvevők csoportokra szakadnak és fokozatosan eltávolodnak egymástól. Vannak, akik a Bocz-kereszttől a Zengő csúcsára mennek és felmásznak a kilátóba. Mások a turistaúton visszaindulnak a falu felé. A résztvevők egy csoportja minden esztendőben a szőlőhegyi pincéknél folytatja az ünneplést. A szokások térhasználatában a valóságos és a szimbolikus tér folyamatosan keveredik egymással. Az általam tanulmányozott rítus is tartalmaz szimbolikus térformákat. A hegyremenés, a felemelkedés lehet jelképes értelmű.

27 Idősebb adatközlőim szerint a Bocz-keresztig tartó út megtétele egyfajta köszönetnyilvánítás, hálaadó gesztus. „Volt egy asszony, annak is fogadása volt, a fia hazakerül, térden állva megy föl a keresztig. Térden állva fölment." Bocz Árpád „Saját magába, aki megfogatta, hogy meggyógyul vagy hazakerül a háborúból, kimegy a Zengőbe vagy a Mária képihöz" Gáspár János