Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Mód László: Báránylesen Hosszúhetényben

222 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ben ölt testet. Ezek az objektumok a vallás működése révén szakrális térstruktúrákká szerveződnek.

8 A rítusok térhasználata mellett a különböző gesztusformáknak is fontos szerep juthat a szimbolikus üzenetek kifejezésében, közvetítésében. A gesztusok tulajdonképpen a nem testi szükségleteket kielégítő, egy adott kommunikációs folyamatban felhasználható, kulturálisan elsajátítható, szimbolikus mozdulatok.

9 A térhasználati formákon és a gesztusokon kívül egyegy rítus nyelvezetének a vizsgálata is számos tanulsággal szolgálhat. A szokáseseményeket kísérő szövegek a szokásesemények megvalósításában játszanak szerepet, az egyes szokásesemények konkrét megvalósulási alkalmaihoz kapcsolódnak. A szokásszövegek tulajdonképpen az individuumoknak a különböző szokáseseményekről szóló leírásait tartalmazzák.

10 Dömötör Tekla szerint a szokáseseményeket magyarázó szövegek viszonylag ritkán adnak választ a szokás valódi eredetére. Az egyszerű kijelentésektől kezdve, az élményelbeszéléseken át, a költői fabuláiig különböző formákban jelentkezhetnek. A szokáseseményeket magyarázó szövegek létrejötte mögött nyilvánvalóan a kíváncsiság, az ok-okozati összefüggések keresése húzódik meg. Dömötör Tekla a szokásesemények és a szokásmagyarázó szövegek viszonyának három alaptípusát különbözteti meg. 1. A szokáseseményt magyarázó szöveg a szokás magyarázására utólag keletkezik. 2. A szokás valamilyen „történet" illusztrálására jön létre. ( pl. Betlehemezés, misztériumjátékok) 3. A szokás és magyarázata egyazon forrásból ered. Nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik az elsődleges és melyik a másodlagos. ( pl. Lucaszék készítése)

11 A rítusok tanulmányozása során nem tekinthetünk el a szokáseseményt végrehajtó emberi közösség vizsgálatától. Niedermüller Péter a következő módon határozta meg egy szokás résztvevőit: „Szubjektumnak nevezzük azokat az individuumokat és csoportokat, akik a kódrendszer elemeit meghatározott szabályok szerint felhasználva egy adott kulturális szöveget (szokáseseményt) létrehoznak és fenntartanak. " A szubjektumokon belül el kell különíteni egymástól az aktív és a passzív cselekvők valamint a nézők csoportját.

12 Vasas Samu azokat az embereket tekinti egy szokás résztvevőinek, akik szabályos vagy szabálytalan ismétlődések során kialakítják, majd pedig fenntartják az eseményekhez fűződő szokásaikat. Aktív és passzív résztvevők között nem húz éles határt. Egy lakodalomban például passzív résztvevőből aktív válhat, ha mondjuk kiugrik a közönség soraiból és eltáncol egy mindenki által megcsodált legényest.

13 Szokásmagyarázó szövegek A Hosszúhetényben folytatott több éves kutatómunka eredményeként jónéhány szokásmagyarázó történetet sikerült összegyűjtenem. A szövegek két, egymástól jól elkülöníthető tematikai csoportba sorolhatók. A történetek egy része a bárány megjelenéséhez, a hóviharból történő csodálatos megszabaduláshoz kapcsolja a szokás kialakulását: „Hát ez azér vót, mert volt egy ember. Tél volt, hideg volt, fújt a szél, hófúvás volt és nem találta meg a falut. Arra ment a Zengő környékén. Es jött egy bárány, aki levezette a faluba. És azér megyünk reggel, hogy hátha meglátjuk azt a bárányt. De ez csak ijen legenda. " Müller Gergő „Ez az egész szokás aból alakult ki, hogy egy Bocz János nevezetű györei volt állítólag még. Az jött át udvaróni Heténybe. És húsvétkor, nagyon sokszor vot ott fön már hóvihar, amikor fönt voltunk. És ő is egy, ahogy jött át és eltévedt. Állítólag megjelent neki a húsvéti bárány. Na most ő ennek emlékére állította ezt a keresztet, ami ott van. így mondták, hogy megjelent neki a Jézus bárány képében és annak emlékére mennek fel." Gajdócsi László A faluban megjelenő Zengő újság egyik 1995-ös számában is szerepel ez a szokásmagyarázó történetet: "Az eredeti keresztet Bocz János állította a viharból való csodálatos megmenekülése emlékére, még a múlt században. A régiek elbeszélése aszerint a derék polgár nagyszombat éjszakáján Kisújbányáról tartott hazafelé, mikor a Zengőn hatalmas hóvihar lepte meg. Imádkozott a szerencsés hazajutásért, mire hajnal felé megjelent neki a húsvéti bárány és levezette a hegyről."

H A másik típusba azok a szövegek tartoznak, amelyekből hiányzik a csoda motívum. Ezek a szokásmagyarázó történetek arról számolnak be, hogy a háborúból visszatérő helybeliek fogadalomból kezdtek feljárni húsvét hajnalban a Zengőre: „Ez egy ojan valamijen régi hagyománynak a következménye, hogy a második világháborúban részt vett katonák, akik harcoltak, azok ott fogadalmat tettek, amennyiben szerencsésen átvészelik a háborút, akkor minden húsvét hajnalán kimennek és ijen hálaadásszerü valamit tartanak. Hálát adnak Istennek, hogy hazatérhettek a frontról. " Bocz István Gáspár János egyike a második világháborúból épségben hazatért hosszúhetényieknek. О a következőképp emlékezik az egykori eseményekre: „A 40-es években voltam először. Felmentem azért is, mert hazakerültem. Akik vótunk egymás között katonák, megfogadtuk, hogyha hazakerülünk, akkó felmegyünk húsvét hajnalba a Zengőre a köröszthöz. " „Aki háborúba vót és hazakerűt, nem esött fogságba vagy nem pusztult ott el. Akko kiment. Az Isten hazasegített, nem pusztult el az ember, mert nagyon nagy szenvedések között voltunk. " Akik ehhez a történethez kötik a szokás kialakulását, azok szerint nem is bárányles a neve az alkalomnak. „Báránylest nem is emlegették. Az vót a mondás, hogy elmegyünk föl húsvét hajnalán és eleget teszünk a vallásnak. " Gáspár János Résztvevők A szokás aktív résztvevőinek a helybeli férfiak és fiúk tekinthetők. Jónéhány alkalommal előfordul, hogy a hús-