Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Természettudományok - Kevey Balázs–Baranyi Ágnes: A Nyugat-Mecsek égerligetei (Carici pendulae-Alnetum Borhidi & Kevey 1996)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) 5-24 Pécs, 2002 A Nyugati-Mecsek égerligetei (Caricipendulae-Alnetum Borhidi & Kevey 1996) KEVEY Balázs és BÁRÁNYI Ágnes KEVEY, B. & Ágnes BÁRÁNYI: The alder grows of the Western Mecsek Mountains, South Hungary {Caricipendulae-Alnetum Borhidi & Kevey 1996). Abstract. Bevezető Hazai égerligeteinkről eddig kevés cönológiai felvétel és táblázat jelent meg. A Mecseken e társulást korábban csak Kárpáti István kutatta, s négy cönológiai felvételét HORVÁT A. O. (1972) közölte. Kevey Balázs a hetvenes évek végén elkezdte a mecseki égerligetek részletes felmérését. A nyolcvanas évektől azonban - szigetközi kutatásai mellett - kevesebb időt tudott fordítani ezen erdők tanulmányozására. 1997. őszén Bárányi Ágnes egyetemi hallgató kereste fel, s megkérte, hogy diplomamunkája kapcsán legyen konzulense. Ettől kezdve közösen járták a Nyugati-Mecsek égerligeteit, s együttműködésük révén jött létre e közös tanulmány. A kutatás és elemzés módszerei A felméréseket a BRAUN-BLANQUET (1928) féle kvadrátmódszerrel végeztük. Arra törekedtünk, hogy a mintaterületek a Nyugati-Mecsek legkülönbözőbb részeit képviseljék, s ezáltal a kapott eredmény jó átlagot adjon e táj égerligeteiről. Minden kvadráton belül két alapos felmérést végeztünk: koratavasszal és nyáron, vagy ősz elején (dauerquadrat). Abban az esetben, amikor egy faj A-D értéke e két alkalommal eltérőnek bizonyult, a magasabb értéket vettük figyelembe, hisz ez mutatja kifejezően az állományban betöltött szerepét (vö. KEVEY 1997). Amennyiben az állományok nagysága megengedte, a cönológiai felvételezéseknél igyekeztünk 1600 m

2-es kvadrátokkal dolgozni, s így - a mintavételi helyre jellemző - megközelítőleg teljes fajszám került a cönológiai felvételekbe. E módszer egyetlen hátránya a nehézkes áttekinthetőség, mely elsősorban a borítási értékek megállapításánál mutatkozik meg. Ezen a problémán úgy igyekeztünk segíteni, hogy a patakok mellett hosszan kígyózó mintaterületeket négy részre osztottuk, majd az így felvett A-D értékeket átlagoltuk. A felvételi anyag feldolgozása az „NS" (KEVEY & HIRMANN) számítógépes program segítségével történt, melynek elméleti tervezését Kevey Balázs készítette, gyakorlati kivitelezését pedig Hirmann Antal programozó szakember végezte el. Alkalmazásával nagymértékben sikerült felgyorsítani és egységesíteni ezen - hagyományos módszerekkel igen hosszadalmas műveleteket. Számos mutatóra kielemezhettük volna a Nyugati-Mecsek égerligeteiről készült táblázatunkat, de jelen esetben - a dolgozat cönológiai jellegénél fogva megelégedtünk a karakterfajok csoportrészesedésével. Ennek számítása a már ismertetett módon történt (vö. KEVEY 1984, 1993, 1997). Az egyéb paraméterekkel (életformák, flóraelemek, ökológiai értékszámok, szociális magatartástípusok stb.) történő számításokra később egy szintetikus jellegű dolgozat keretén belül szeretnénk kitérni, amikor Dél-Dunántúl egyéb tájegységeinek égerligeteit kívánjuk összehasonlítani. A cönotaxonómiai nevek használatánál Soó (19641980) cönológiai rendszerét, míg a faj- és társulásneveknél a legújabb hazai nómenklatúrát (HORVÁTH F. & al. 1995; BORHIDI & KEVEY 1996) követjük. Előfordulási viszonyok A Nyugati-Mecsek területén égerligetek csak szórványosan fordulnak elő. Állományaik a völgyek alsó szakaszán, vagy a hegylábak mentén keskeny sávban szegélyezik a patakokat. Többfelé csak fragmentumaik figyelhetők meg. Viszonylag nagyobb égerligeteket az alábbi helyeken láttunk: Abaliget „Virágos-völgy"; Orfu „Szuadó", „Vízfő"; Hetvehely „Nyárás-völgy", „Sásvölgy"; Magyarürög „Éger-völgy"; Vasas „Galambos"; Magyarszék „Szentimre-erdő". Alacsony tengerszint feletti magasság (160-325 m) mellett fordulnak elő, csak ritkán jelennek meg 300 m felett. Az állományok túlnyomó része vörös és sárga homokkövön (perm, liász, rhéti), kisebb részben mészköven (triász), vagy vegyes összetételű konglomerátumon található. Talajuk átmenetet képez az öntés- és a lejtőhordalék-talajok között. Mindezt az is bizonyítja, hogy összetételükben jelentős szerepet játszik a kőtörmelék. Nagyobb