Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Néprajz - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében. IV. Szentháromság emlékek és útmenti szobrok

LANTOSNÉ IMRE M.: SZAKRÁLIS TÁJ ÉS KULTUSZ A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN IV. 155 Rókus látható. Középütt, egy kis mélyedésben Immaculata szobra áll. Hatására számos helyen látható hasonló emlék, némi eltéréssel pl. hengeres, kannelurázott oszloppal Szajkón (1847). A 20. század elején id. Békés József kőfaragó Geresden, 1908-ban, Kálmán Ede Mecseknádasdon, 1909-ben, Weckler János Mőcsényben, 1924-ben készítette ezt a típust. A szakcsi temető boltíves kapukeretén felül ugyancsak a Trinitás kis szoborcsoportja látható. Tartalmi és formai vonatkozásban jelentős csoportot képeznek a szabadban álló szobrok. Ez a plasztikai emlékanyag helyenként ikonográfiái szempontból is figyelemreméltó. A mesterek ízlése és fantáziája nyomán megformálásukat tekintve jellegzetes népi alkotások. Mivel ezeket homokkőből faragták, állagukat rendszerint festéssel védték, így az arcot, a testet, a viselet különböző darabjait más-más színnel díszítették. Kezdetben a saját maguk által összeállított- újabban bolti olajfestéket használtak. Ha valaki szobrot állíttatott, akkor arra a helybeli plébánián alapítványt tett, vállalva a rendszeres megújíitatását is. Az újrafestést régebben a kőfaragók, a századelőtől esetenként szobafestők és mázolok ill. a falusiak maguk végezték

13

. A szobrokat a kőfaragók nemcsak az állagvédelem miatt, hanem a megrendelők kifejezett kérésére is festették.. A szenteket általában attribútumaikkal (az azonosításukra szolgáló tárgy vagy jelvény) együtt ábrázolták. Szűz Mária leggyakoribb ábrázolási típusa a lábával kígyóra taposó Szeplőtelen Fogantatás/Immaculata (Hosszúhetény, Hetvehely, Závod, Döbrököz, Kocsola), Másutt a gyermek Jézust karján tartva, fején koronával, mint a Világ királynője jelenik meg {Kakasd, Mozsgó, Tolna, stb). A védőszentek „hierarchiájában" jelentős helyet kapott a tűzzel bánók patrónusa, Flórián. Legendája szerint imájával megmentett a lángokból egy égő házat. A Diocletianus császár alatti keresztényüldözések idején, 304-ben szenvedett vértanúságot, malomkőhöz kötve az Enns folyóba dobták. Ábrázolják katonaként zászlóval, kezében dézsával, amiből egy égő házra vizet önt. Szobrának felállítását már a 18. században, a gyakori tűzesetek miatt, elsősorban a kegyúri birtokosok szorgalmazták. Kvalitásos barokk megfogalmazásban láthatók Bolyban, а Batthyány család egykori birtokközpontjában (1781), Závodon (1783) és Mucsiban (1795) az Apponyiak birtokán, valamint Somberekén, a Sauska család által alapított templom előtt (18. század vége). Bólyi szobránál május 4-én, a település fogadott ünnepén, szabadtéri szentmisét tartottak. Ez a szokás a kitelepítésig élt. Itt kell megemlítenünk, hogy Flórián tiszteletének egykor különösen a német községekben volt eleven hagyománya. Olyannyira, hogy a körükben gyakorta énekelt, „ Heiliger Florian, unter der Kreuzesfahn', All' deine Feinde besiegender Held!..." kezdetű éneket az egykori bólyi plébános, Josef Bok az általa szerkesztett „Rosengarten der ewigen Liebe" imakönyvben, 1929ben, valamint az Eduard Jaksch -sal együtt készített „Orgelbuch zum Rosengarten der ewigen Liebe" (1930) с zenei gyűjtésében is közreadta

14

. A szabadtéri Flórián-mise hagyományát 1991-ben, Bolyban ismét felújították. Závodon volutadíszes posztamensén latin felirat olvasható: "s. FLORIANO MARTYRI CONTRA INCENDIA PATRONO EREXERUNT SUA IN PIETATE HUJATES 1783." / SZENT FLÓRIÁN VÉRTANÚ TISZTELETÉRE AKI A TŰZVÉSZEK ELLENI PÁRTFOGÓNK. EMELTÉK JÁMBORSÁGBÓL A HELYBELIEK A 19. század elejétől számos faluközösség, társulatok és magánszemély is állíttatott szobrokat. Dunaszekcsőn, Szt. Flórián emlékét egy tűzvész után, 1841-ben fogadalomból a község állíttatta. Jelenleg a főút mellett, egy kis téren látható. A szobrot Bartalits Mihály pécsi kőfaragó készítette. Posztamensén elől „SZENT FLÓRIAN KÖNYÖRÖGJ ÉRETÜNK", hátul pedig „F M BARTALITS" felirat olvasható. A településen magyarok, szórványban néhány szerb család, valamint a 18. században idetelepített németség él. Feltehetőleg a németek kitelepítéséig élt a szoborhoz kapcsolódó hagyomány: a Flórián-napi fogadalmi ünnep. Aznap körmenet indult a templomból a szoborhoz, amelyet feldíszítettek, virággal és nemzetiszínű szalagokkal, mely egy évig maradt rajta. A szokást az utóbbi tíz évben újra felelevenítették. A kályhások és a fazekasok még a 19. század utóján is nagy számban működtek a hegyháti Kisvaszaron, kezdetben, 1872-ig a kisvaszari céhben, 1884-ig Ipartársulat, ill. ezt követően ipartestületi keretek között. 1851-ben saját költségükön állítottak a kisvaszari templom előtt védőszentjük tiszteletére szobrot, melyet 1883-ban javíttattak. Felirata: „SZENT FLÓRIAN KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! ÁLLÍTTATTÁK A HELYBELI FAZEKASOK És KÁLYHÁSOK 1883-BAN" A Flórián emlék, felirata szerint az utolsó hírmondója az egykor virágzó mesterségnek. Naiv megfogalmazású festett homokkő szobrok láthatók még Mohácson, Geresden, Máriakéménden, Dombóváron és Döbröközön. Föltehetőleg helybeli mester készítette az egykori pécsváradi sóház homlokzati fülkéjébe Szt. Flórián 50 cm magas homokkő szobrát. A Nepomuki Szent János ábrázolások egyik legkorábbi példája Tolna városában, a Selyemfonó előtt