Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Dénes Andrea–Ortmanné Ajkai Adrienne: A Dráva baranyai holtágai. Általános és botanikai jellemzés, természetvédelmi kérdések

DÉNES A. ÉS ORTMANN-NÉ АЛСА1 A.: A DRÁVA BARANYAI HOLTÁGAI 7 ágat terhelő hatásával: nádast, fűzlápot felszabdaló horgászstégek; kaszált, és átgondolatlan módon kikotort part- és mederrészek, a kotrások során felszaggatott, vízben rothadó növényzettel, parton szétterített, vagy a meder közepén (!) felhalmozott, vízbe visszamosódó iszappal; tájidegen növényevő halak telepítése; nádégetés lábon, vagy a part közelében; a „beetetések" során ki tudja mennyi szerves anyag vízbejuttatása; és szemét és szemét minden mennyiségben. MAJER és munkatársai (1998) 7 nagy baranyai holtág vízminőségét vizsgálták. Eredményeik alapján, a legrosszabb vízminőségű holtágak éppen a legintenzívebben horgászott, nagy tavak, mint pl. a Mattyi-tó és a Mailáthpusztai-tó. A horgászat mellett szinte mindegyik mentett oldali holtág nagy problémája, hogy szántóföldekkel közvetlenül érintkezik. A művelés során használt vegyszerek, műtrágya, szerves trágya minden bizonnyal bemosódik vizükbe. A legtöbb holtág körül, széles sávban, fás növényzet telepítésére lenne szükség. Ez részben szigetelné a holtágat, részben tájképi értékét növelné. Sok helyen a holtágakba vezettek egy vagy több, művelt területeken hosszan haladó csatornát. Vizük minden szűrés nélkül jut a holtágakba, minden bizonnyal jelentősen szennyezve azokat, növelve szervesanyag terhelésüket. Pedig a holtágak jelentős természeti értéket képviselnek. Elsőként talán azt kell említeni, hogy ezek a területek az egykori Dráva menti mocsár- és lápvilág minden élőlényének utolsó menedékei. Ennyi maradt az egykori „Vadvízországból". Különösen értékesek és védettek azok a holtágak, ahol lápi társulások alakultak ki (Magyarországon minden láp védett!). A holtágak számos védett és ritka növényfaj élőhelyét is jelentik. Közülük mindenekelőtt éppen a lápi fajokat kell említeni, mint a Thelypteris palustris, Hottonia palustris, Urtica kioviensis, Utricularia minor, Ranunculus lingua, Car ex elongata, С. elata, С. vesicaria, Cardamine amara, melyek kizárólag e holtágak lápi társulásaiban élnek a Dráva-síkon. A szintén teljesen holtágakhoz kötődő hínárnövényzet védett fajai között vannak gyakoriak, mint a Salvinia natans, Nymphoides peltatata, Trapa natans. Ritkának tekinthető viszont a védett Nymphaea alba és több nem védett faj: Fontynalis antipyretica, Ricciocarpus natans, Wolffia arrhiza, Polygonum amphibium, Stratiotes aloides, Ricciafluitans. A holtágakban kialakult vagy azokat szegélyező fűzligetek egyes védett és ritka fajai, az ártéren máshol is előfordulhatnának, ám többségük vízigénye, és a fűzligetek helyett telepített nemes füzesek bolygatott talaja, konkurens inváziós aljnövényzete miatt, mégis a holtágakban vagy közelükben maradtak fenn elsősorban. Kifejezetten ilyen faj a nyári tőzike (JLeucojum aestivum), és a nem védett, de a fűzligetekből szinte eltűnt Caltha palustris, Equisetum palustre, valamint az alföldön igen ritka Equisetum telmateia. Kivétel talán a mobilis, jól terjedő Equisetum hyemale. A védett fajok közül a gyógynövényként, nagy tömegben gyűjtött Acorus calamus két holtágban önálló társulást alkot, és két fűzliget aljnövényzetének is tagja. A holtágakat szegélyező nyár- és keményfaligetek védett fajai nem kötődnek a vízhez, a holtágakhoz, máshol is előfordulnak a Dráva menti erdőkben. Ám egy-egy holtág és környéke - mint egy természetes sziget a kultúrtájban - értékét feltétlenül növelik. Ilyen védett fajok: Fritillaria meleagris, Carex strigosa, Carpesium abrotanoides, Tamus communis, Neottia nidus-avis, Peucedanum verticillare, Listera ovata. A holtágak „egyéb", nem védett értékeinek kell tekinteni a szegélyükben megkímélt, az egész Dráva-síkon évről-évre fogyatkozó öreg hagyásfákat. Ezek az ártéri erdők fafajai: Ulmus laevis, Populus nigra, P. alba, Quercus robur és a leggyakrabban öreg Salix alba példányok. A Dráva mente természeti értékei közül - csakúgy, mint a mind területükben, mind értékeikben egyre fogyatkozó, rétek és a természetközeli erdőké - a holtágak jövője sem biztosított. Az értékek megőrzésére való törekvés helyett évek óta pusztulás és pusztítás jellemző a Dráva mentén (PÁLFAI 1996). Pedig e táj legnagyobb értékét a máshol már megsemmisült, természetes vagy természetközeli élőhelyek jelentik. Az idegenforgalom - melyre e vidék nehéz gazdasági helyzetben lévő lakóinak egy része nagy reményekkel tekint - legnagyobb, és egyetlen vonzereje, a természetközeli tájak, élőhelyek viszonylag magas részaránya, a csönd, a tömeg és a nagy forgalom hiánya. A holtágak jellemezé se 21 település határában, községhatáronként felsorolva (egyeseket összevonva), 46 holtág, morotva, kis tó, gürü rövid vagy teljesebb jellemzését adjuk meg, Mint a legtöbb terület a holtágak is számos névvel szerepelnek különböző térképeken és a helyiek elnevezéseiben. A leggyakrabban használt név mellett, igyekeztünk minden egyéb régi (PESTI 1982) vagy még használatban levő elnevezést is felsorolni (zárójelben). Ahol nem találtunk nevet, ott, általában a legközelebbi dűlőnév alapján (pl. Kis-vájási morotvák, Felsőlókai-holtág stb.) mi neveztük el a területet. A jellemzésben a védett fajok vastagon szedve találhatók. A vízmélységre és a nyílt vízfelületre vonatkozó adatok PÁLFAI I. (1997) adatai. Az egyes területek elhelyezkedése az 1-6. ábrán látható.