Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Dénes Andrea–Ortmanné Ajkai Adrienne: A Dráva baranyai holtágai. Általános és botanikai jellemzés, természetvédelmi kérdések

6 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) Nymphoides peltata alkot társulást, de több helyen előfordul társulásalkotóként - általában önállóan Nymphaea alba is. Az egyéves Trapa natans évente, szintén igen különböző mennyiségben jelenhet meg. A helyiek elmondása szerint egyes években több holtágban tömeges lehet. A holtágak gyorsabban töltődő, konkáv oldalait széles nádas társulások szegélyezik. Ez a leggyakrabban valódi nádas (Phragmitetum communis), míg a kicsit mozgó, mélyebb vizű teriileteken Typhetum latifoliae, a sekély partmenti régiókban, és a kisebb, nyárra esetleg kiszáradó erdei holtágakban Glycerietum maximae, ritkán Baldingera arundinacea állománya. Helyenként előfordul Typha angustifolia is, nagyobb területű társulást, ingóláptársulást (Thelypteridi-Typhetum angustifoliae) két nagyobb tóban alkot, egyben pedig az ingóláp kialakulása megkezdődött. A magassásosok közül több sásfaj lehet domináns, a holtágak szegélyében. Előfordul Caricetum ripariae, Caricetum acutiformis, Caricetum gracilis, Caricetum vesicariae társulás. A zsombéksásos (Caricetum elatae) mára jelentősen megfogyatkozott a területen, mindössze három holtágban találtuk. Ritka szegélytársulás a kálmosos (Acoretum calami), mely eddig - a holtágakból - csak két helyről vált ismertté. (A fenti fátlan társulások bővebb jellemezését ld. О AJKAI és DÉNES 1999). A fás társulások közül a lápi- és ligeterdei társulások egyaránt előfordulnak a holtágak szegélyében, a korán lefűződöttekben pedig uralomra is jutottak. A hullámtéri időnként elárasztott, vagy a Dráva közelsége miatt talajvízszintjükben a Dráva vízszint ingadozását követő holtágak fás társulásai ligeterdei társulások, leggyakrabban fűzligetek (Leucojo aestivi-Salicetum albae). Mindössze egy helyen alakult ki kicsi égerliget (Paridi quadrifoliaeAlnetum) (BORHIDI et al. 1994). Utóbbi a mentett oldalon, a csatornázások következtében mozgó vizűvé vált égerlápok átalakulásával is keletkezik. Lápi, fás társulások - néhány kivételtől eltekintve - a mentett oldal álló vizű holtágaiban alakultak ki. Fűzláp (Calamagrostio-Salicetum cineraeae) vagy lápi jellegeket is mutató rekettye füzes kíséri a holtágak mélyebb, konvex oldalát, de a konkáv oldalak nádas övében is nagy területeket foglalhat el. Láperdők (Carici elongatae-Alnetum, Fraxino pannonicae-Alnetum) kizárólag a mentett oldal régen lefűződött holtágaiban alakult ki. Természetvédelmi szempontok A folyószabályozás előtt a feltöltődési szukcesszió dinamikus egyensúlyt tartott fenn a holtágak keletkezésével. A holtágak akkor is sorra feltöltődtek, helyükre azonban időnként újak léptek. A szabályozás óta megszűnt az új holtágak keletkezésének lehetősége, ezért meglévő holtágaink egyik veszélyeztetőjévé a természetes szukcesszió vált. Ha a természetvédelem a klasszikus „Bízzuk a természetre" stratégiát alkalmazza, a holtágak nagy része évtizedeken belül eltűnik, vagy legalábbis jelentős mértékben átalakul. Jól látható ez a harminc éve védett Szaporcai Ó-Dráva meder esetében is. Nem arról van szó, hogy ez a stratégia rossz lenne, éppen ellenkezőleg: kiváló és egyre ritkább lehetőséget biztosít a természetes szukcesszió nyomon követésére. Azzal számolni kell, azonban hogy a mai szép tájkép, több értékes faj eltűnik, felváltja egy más jellegű, hasonlóképpen természetes és jó eséllyel értékes élőhely. Azért csak „jó eséllyel" következik ez be, mert mára a megváltozott körülmények: a művelt területekkel körbezárt, természetközeli területek elszigeteltségéből adódó forráshiány; a tájidegen és hazai agresszív, inváziós gyomok gyors terjedése egyáltalán nem garantálja, hogy természetes folyamatok tényleg természetesek lesznek, és úgy zajlanak le, ahogy valaha. Lehetőség van - legalábbis elméletben (gyakorlati megvalósításról nem tudunk) egyes holtágak esetében a mai „pillanatkép", a szukcesszió jelenlegi stádiumának megőrzésére. A feltöltődés megállításához aktív beavatkozásra, alaposan megtervezett, folyamatos munkára van szükség. A feladat igen nagy körültekintést igényel, több okból is. Kevés tapasztalattal rendelkezünk, főleg hosszú távon a beavatkozások hatásait illetően. Finom szabályozású, számunkra nagymértékben ismeretlen működésű, gyakran komoly természeti értékeket rejtő, érzékeny élő rendszereken kell kísérletezni. Fennáll az a veszély is, hogy rosszul értelmezett „holtágrehabilitáció", „élőhelyfejlesztés" címén - gazdasági érdekből - olyan beavatkozás történik, mely a szukcessziót ugyan megállítja, szép nagy nyílt vízfelületet biztosít, ám a létrehozott horgász- vagy csónakázótóban az eredeti életközösségek létfeltételei nagymértékben beszűkülnek, vagy teljesen megszűnnek. Ennek első lépései már tapasztalhatók. Jelenleg a legtöbb nagyobb holtág ugyanis horgásztó, annak minden holta-