Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Néprajztudomány - Bosnyák Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséi Ii.

252 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 4M2 (1996-97) - Gazduram, nem vóna jobb, mindjárt vacsoráznánk is meg? - Hát cigány, ha úgy gondolod, vacsorázzál. A cigány meg is vacsorázott. Mikó készen vót a vacsorával: - Hát gazduram, én azt szoktam meg, hogy vacsora után nem dogozók senkinek se. így nem dógozott semmit se, csak evett. [Bosnyák Sándor] 58. Л szamár lába be szór út Ment a juhász hazafelé és az utána ment át a vasúti sínen, a szamárnak a hátsó lába beszorút a két sin közé, mer az átjárőkná mindenütt dupla sin van. Leszát rúla, nem tudta kivenni. Eccé csak gyün a vonat. Mit csinájjon mostan? Hát nem tudott semmit csinálni, fére állt, gyütt a vonat, meglökte a szamarat, seggbelökte, kicsúszott a lába nekije, de nem lett semmi baja. Fölüt rája, ment tovább a szamárral. [Bosnyák Sándor] 59. Veszek ötven szál gyertyát A cigány ment át a jégen a Dunán és nagyon félt és akkó imádkozott a Jézuskáhó, hogy engedje át, hogy életbe átérjen. „Ha átérek, veszek ötven szál gyertyát és a templomba meggyújtom". Hát mikó közelebb ér má, hogy megy a széle felé, akkó má leeresztette negyven szálra, aztán harmincra, húszra, tízre, mikó már egészen kiért a partra, akkó megköszönte a Jézuskának, hogy átsegítette, de bocsásson meg, mer ű nem tud venni nekije egy szál gyertyát sem. [Bosnyák Sándor] 60. Elütte a madzagot A Czirfusz tanító szeretett vadászni, de nem tudott lőni. Az egyik alkalommá lőtt egy nyulat, evitte a lábát nekije. Megfogta, megkötözte, vitte haza. Mikó má beért a községbe, akkó eszibe jutott, hogy mit szól a felesége, hogy élve viszi haza a nyulat? Hát megkötötte a fához, fogta a puskát, hogy agyonlövi. Elűtte a madzagot, amivé meg vót kötve, a nyúl elszaladt, ű meg üres kézzel ment haza. [Bosnyák Sándor] 61-62. Pázmán Sándor tréfái A kocsmába beszélgettek és azt mondja a hentesnek a Pázmán Sándor bácsi: - Van egy göbém hat malaccal, nem veszed meg Jancsi? - De megveszem - azt mondja -, ha megegyezünk. Hát meg is egyeztek, mingyá megitták az ádomást. Eccé fogja magát a Sándor bácsi, megy haza. Rá kis vártatva jön visszafelé. Belerakta a zsákba hét kis malacot meg a göbe-disznót. Visszamegy a kocsmába. Azt hitte a hentes, hogy talán a malacokat hozza a kocsmába. Kiburíjja a hét tüskésdisznót az anyjukkal együtt. - Na itt van Jancsi, meghoztam a göbét a malacokká együtt. * Átjött hozzánk a Pázmán Sándor bácsi. Még akkor anyám nem ismerte. Azt mondja öreganyámnak: - Te Jula - azt mondja - nem bírtam hozni - azt mondja - olyan kacsatojást, akkorára megnyonek, hogy tíz-tizenöt kilós darabja. Már nem tudok maradni a német asszonyoktú, mer annyira zaklatnak a tojásé, hogy hát hozzak még tojást, mer mindenki akar belőlük venni. Hát persze anyám még nem ismerte. Akkó, mikó elment, azt mondja: - Édesanyám - azt mondja - mi ne vegyünk azokbú a nagyfajta kacsákbú? Ehitte ugye, hogy igazat mond. [Bosnyák Sándor] 63. Nebojsze Miska A Nebojsze Miska bácsi, nem az vót az igazi neve, csak úgy csúfolták. Katona vót, aztán mikor hazakerült, nem tudott magyarul, elfelejtett magyarul beszélni. Nem akart magyarul beszélni az anyjával, mert legényember vót, nem vót megnősülve. És akkor a kertben dógoztak és az anyja a gereblyét fófelé fordította. Véletlenül belelépett, akkó kezdett el magyarul káromkodni. - Jaj édes fiam - azt mondja - , csak hogy tudsz magyarul! [Bosnyák Sándor] 64. Pocz Antal Vót egy Pôcz Antal nevezetű ember és nagyon durmancos vót a felesége nekije. Összevesztek, hetekig nem szólt, akármit beszélt hozzá, nem felelt egy szót sem. Az Antal bácsi bevitte a vasgereblyét, ekezdte húzni az ágy alú kifelé a gereblyét. Csak nézi az asszony, nézi, eccé csak azt mondja nekije: - Mi az Istent keresői - azt mondja - az ágy alatt?