Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)
232 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) Háromszögelés 43 Az országhatáron, valamint Vas, Zala, Somogy és Baranya vármegyékben, valamint Bácska egyes részein a háromszögelési hálózat fejlesztésére és új háromszögelésre volt szükség, amelyre az alkalmat a határkitűzési munkálatok nyújtották. A déli határszakaszon végzett háromszögelési munkálatok legfontosabb jellemzője volt, hogy csak a határvonalon sikerült együttműködni a szerb mérnökökkel. Baranyában a II. és III. rendű fahálózatot sikerült felépíteni és „megészlelni". Ezt a főhálózatot - saját mérésekből és pótlólag hozzávéve a régi, idevágó magyar méréseket - Mateóczy-Fleischer Kálmán miniszteri tanácsos Bottfy Vilmos műszaki főtanácsos segítségével számította ki és s egyenlítette ki. A számítási munkálatokat eltitkolták a jugoszlávok előtt, „tekintve hogy honvédelmi érdekeink ellene szólnak, hogy ezen adatokat ellenfeleink megkapják." Ugyanakkor sikerült a jugoszlávok által végzett összes háromszögelések eredményeit megszerezni. Az időközi változások beméréséhez, illetve a határvonal meghatározásához a meglévő háromszögelési pontok felhasználásával újabb alappontokat határoztak meg, majd sokszögeléssel 44 további pontsűrítéseket végeztek. Az állandósított határjeleket be kell mérni, jobb esetben a határjel egyben sokszögpont, ha nem, akkor a pontot állandósítani kell. A sokszögpont végleges megjelölésére földalatti jelként keresztvéséssel megjelölt keramitlapot (téglát) használnak. A határmegállapítási munkálatok alatt 187 háromszögelési pontot mértek és számítottak ki. Megoszlásuk szakaszonként a következő volt: Az A szakaszban 26, В szakaszban 56, С szakaszban nem volt, D szakaszban 16, E szakaszban nem volt és az F szakaszban 16 háromszögelési pont volt. A határvonal térképezése Összesen 976,92 km hosszú határvonalat mértek fel 100-150 méteres széles sávban és azt határjelekkel állandósították. Ebből 534 km a magyar mérnökök teljesítménye. A határkitűző és felmérő munka alapja itt is a kateszteri térkép volt. A magyar-jugoszláv államhatár mentén lévő alappontok koordinátái három vetületi rendszerben voltak meghatározva: sztereografikus vetület „budapesti rendszerében", hengervetület déli és a hengervetület középső rendszerében. A kateszteri térképek egy része vetület nélküli, más részük sztereografikus vetületben készült el, amelyekre nem vezettek át minden változást. Ezért az határszakaszok geodéziai és térképészeti okmányai más-más vetületi rendszerben - összesen 3 vetületben és 8 féle méretarányban - készültek el. A határszakaszok részletes felmérése A bizottság rendelkezése szerint az egyes szakaszok felmérését felváltva, hol a magyar, hol a jugoszláv állam végezte, de a másik érdekelt fél mindig ellenőrizte. így a határvonal felmérését szakaszonként váltakozva magyar vagy szerb, illetve horvát mérnökök végezték. Az egyes szakaszok felmérésének összes költségeit az állam fedezte, amelyik a munkát végezte. A magyar határbiztosnak itt is sikerült a magyarok javára keresztül vinni a szakasz-beosztást, amennyiben pl. а В szakasz legnagyobb részén - ahol az új trianoni határvonal az 1912-1914. években pontosan kitűzött régi horvát-magyar állami határvonallal összevág - csak helyszínelési munkát kellett végezni, és csak a határkövek tekintetében, mivel a régi köveket felhasználhatták, hatalmas költségmegtakarítást értek el. A magyaroké volt még ezen kívül a baranyai D és a rövid torontáli F szakasz. A munkálatokat a magyar országos földmérés szabályai szerint végezték, költségekre pedig (napszám, fuvar, anyag stb.) a M. Kir. Pénzügyminisztérium által 99423/1903. szám alatt kiadott „Illetményszabályzat" volt mérvadó, a megváltozott viszonyokhoz alkalmazva. A költségkímélés mindenkor főelv volt, amire külön hangsúlyt helyeztek, és munkavizsgálatok alkalmával mindig szigorúan ellenőrizték a takarékosság betartását. A DNy-i (Tokai) hármashatárpont megállapítása A magyar-jugoszláv-osztrák hármashatárpont megállapítása a Magyar-jugoszláv HMB hatáskörébe tartozott. A hármashatárpont először 1921. szept. 15-i ülésen merült fel, amikor a HMB elhatározta, hogy kitűzi ideiglenesen a trianoni vonalat. A jugoszláv álláspont az volt, hogy a hármashatárpont nemcsak a trianoni, hanem a Saint Germain-i békeszerződésben is meg van állapítva, és a magyar javaslat a Vendvidékre, ezen hármaspontnak az eltolását dél felé foglalja magába, már azért is elfogadhatatlan, mert a Kísérőlevél legfeljebb a trianoni, de nem a Saint Germain-i szerződésre vonatkozik 45 . Ezt az álláspontot magyar tiltakozásra - a HMB elvetette. A bizottság 1921. szept. 15-i kiszálláson ideiglenesen megállapította a hármashatárpontot. Magyar szempontból előnyös volt a trianoni szerződés szószerinti alkalmazása, amely szerint a határ a vízválasztó vonal mentén állapítandó meg. A magyar biztos ezt az álláspontot hangoztat-
