Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)
SUBA J.: A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁG ÉSZAKI HATÁRÁNAK KIJELÖLÉSE 231 A határkitűzés végrehajtása A határvonalat a HMB határozata szerint szavazásától számított 14 napon belül ideiglenesen ki kellett tűzni és egyúttal az érdekelt államoknak „ezen megszavazott és provizórikusan karókkal kitűzött határvonalat a kitűzéstől számított 24 óra alatt kölcsönösen át kellett adni és venni". A kitűzések alkalmával mérnökök között előfordult vitás eseteket a helyszíni felvételkor a bizottság elnöke helyszínen döntötte el. Mivel a határvonal megszavazása szakaszonként történt meg (1922. febr. 2. - 1922. ápr. 20.), végleges átadása, illetve átvétele is szakaszonként történt meg. Ezután következett a kövekkel való állandósítás és a felmérés. A határvonal politikai megállapítása 34 000 kat. hold nyereséggel végződött a magyar fél javára. Három helység került vissza: Vas vármegyében Szomoróc, Zala vármegyében Szentistvánlak és Torontál vármegyében Térvár. A területek visszacsatolása erősebb rázkódtatások nélkül folyt le, csak egy községben lett a szerb megszállás alatti bíró öngyilkos. Az átadott és a kiürített területekre semmiféle egyezséget nem kötöttek. A szerb katonák kisebb rablásain és az állítólagos „hátralékos adók" erőszakos behajtásán kívül az átcsatolás mindenhol simán, rendben történt meg. Az átadási bizottságok delegáltjai által közösen felvett és kölcsönösen aláírt jegyzőkönyvben ismerték el 40 . A határkijelölő műszaki munkálatok 1922. áprilisban kezdődtek meg. A határvonal szakaszai közül magyar érdekeltségű lett az А, С és az E, míg jugoszláv érdekeltségű a B, D és F jelű határszakasz. Az érdekeltség itt az anyagi teherviselést jelentette: a geodéziai munkálatok anyagköltségei, a határokmányok elkésztése, sokszorosítása stb. Másrészt jelentette azt, hogy melyik ország mérnöke végzi és ellenőrzi a földmérési és kitűzési munkálatokat. A határmegállapító bizottság kijelölte az egyes szakaszokban a határvonalat és e vonalról részletes leírást adott a bizottság műszaki csoportjának. E leírás kézhezvétele után az első feladatuk a már megszavazott határvonal részeknek fakarókkal való megjelölése volt. A kijelölésnek szigorúan a kiadott utasításoknak megfelelően kellett történnie. Az ideiglenes karók a föld felszínétől 40 cm-re kiálltak, a karók alatt egy palackot helyeztek el. A karókat, majd a köveket 300-400 m távolságban helyezték el egymástól, úgy hogy előre és hátra az összlátást biztosították. A karók (kövek) közötti töréseket földhalommal, határdombbal jelölték meg. Kívánatos lett volna - mint azt a magyar határbiztos, költségmegtakarítás szempontjából többször sürgette -, hogy valamennyi szakaszt egyszerre mérjék fel, vagy legalábbis több mérnököt alkalmazzanak. Ez azonban nem volt kivihető, mert a jugoszlávok megfelelő szakmérnökök hiányában nem voltak képesek mérnökeik létszámát emelni. A munkaviszonyok meglehetősen kedvezőtlenek voltak. Az elnöknek helyszíni vizsgálatai során mindig voltak egyéni próbálgatási kísérletei, melyek a tényleges munkát bizonyos időre mindenkor visszavetették, jelentette sokszor Vasssel ezredes. Azután a régi kataszteri térképeken át nem vezetett változások és ennek következtében az irányadó katonai térképek pontatlansága miatt sokszor súlyos határviták keletkeztek, melyek több ízben hetekre meggátolták a műszaki munkálatok rendes lefolyását. Ehhez járult még a sokszor a jugoszláv határőrök és csendőrök viselkedése. (Egyízben a háromszögelő mérnököt le is tartóztatták, mire az elégtétel megadásáig minden munka szünetelt). A Mura, Dráva, Duna és Tisza folyók tavaszi és őszi áradásai szintén erős megpróbáltatás elé állították a magyar mérnököket 41 . A határjelek állandósítása Az A szakaszban 1922. júliustól 1923. őszéig a történt meg a határjelek állandósítása. А В szakaszban 1922. júliustól-decemberig fejeződött be. Ebben a szakaszban takarékossági szempontok alapján 142 db terméskőből készült határkövet is felhasználtak, amely a régi magyarhorvát határon volt. А С szakaszban 1923. augusztustól 1924. júliusáig zajlott le. A D szakaszban 1923. márciustól augusztusig történt meg. Itt 632 db betonkövet állandósítottak. Az E szakaszban 1923. márciustól augusztusig történt meg az állandósítás. Az F szakaszban 1923. szeptembertől decemberig két részletben történt meg a határjelek állandósítása, a határkövek szállításától függően. Először 260, majd 110 követ állandósítottak, utána a többit 42 . A déli határszakaszon Vassel jelentése szerint elhelyezetett határkövek száma 6088. Az elhelyezett kövek és más határjelek megoszlása a következő volt: 4005 db számozott határkő 2083 db számozatlan kő 1060 db poligon kő 1780 db határdomb
