Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Temetkezési szokások a pécsi-baranyai zsidóság körében a dualizmus korában

RADNÓTI I.: TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A PÉCS-BARANYAI ZSIDÓSÁG KÖRÉBEN A DUAUZMUS KORÁBAN 189 12. ábra. Héber-német feliratú sírkő (Mohács) Az 1880-as évektől a temetők új építményekkel is gazdagodtak. Az akkor épült halottasházak, ravatalozók szerepe egyre fontosabbá vált. Részben a közegészségügyi szabályok, részben a családi elvárások miatt ugyanis a gyászszertartások egyre nagyobb hányada került ki a temetőkbe. Újszerű esztétikai szempontok vezérelték a pécsi, mohácsi, siklósi Chevra Kadisákat, amikor parkosították a temetőket. Bár virágok továbbra sem jelenhettek meg a sírokon, örökzöldek és fűzfa ültetését engedélyezték. A sírkövek anyagában és formájában bekövetkezett változások a zsidó egyén polgárosodásának és vagyonosodásának jelei. Természetesen a kispolgári, szegényebb rétegek változatlanul olcsó tömegtermékeket állítottak síremlékül. Az egyéb temetői építmények pedig az adott zsidó közösség anyagi helyzetére utalnak, annak kedvező fordulatáról és a közösség adakozásáról tanúskodnak. A zsidóság nyelvismeretének és nyelvhasználatának különböző állomásait figyelhetjük meg a sírfeliratok nyelvének alakulásán. A sírfeliratok döntő többsége az 13. ábra. Héber-magyar feliratú sírkő (Mohács) 1860-as évekig a zsidóság ősi nyelvén, héberül készült (10-11. ábra). Annak ellenére, hogy a Chevra Kadisák mindvégig arra törekedtek, hogy a héber nyelvet a sírfeliratokon megőrizzék, az fokozatosan háttérbe szorult. A 70-es évtizedekben megjelenik a német szöveg is, és a sírfeliratok kétnyelvűvé válnak. A héber-német nyelvű feliratok elterjedésének kezdetén a két szöveg nem került egymás mellé. A sírkő előlapjára, keleti oldalára került a héber felirat, a német nyelvűt a sírkő hátoldalán találjuk. A század utolsó harmadától a héber mellett a magyar nyelv is feltűnik a sírfeliratokon. Az 1880-as évek derekán az egyleti szabályok kikötése szerint a feliratok már csak héberül és magyarul fogalmazódhattak meg. Kivétel a mágocsi alapszabály, ahol mindössze annyit szögeztek le, hogy a feliratnak legalább részben hébernek kell lennie. Ez feltételezhetően azzal volt összefüggésben, hogy a mágocsi környezetben a zsidók nyelvi elmagyarosodása lassabban haladt. A századforduló idejére a sírköveken már meghatározó a magyar nyelvű szövegezés. A héber nyelv továbbélését mindössze a felirat első két betűje jelentette (pé és nun betűk), ami valamennyi