Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Temetkezési szokások a pécsi-baranyai zsidóság körében a dualizmus korában
182 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) den etnikai asszimilációs kihívás nélkül is megkérdőjelezte a vallási tradicionalizmus jó néhány szabályát, az emancipációs törvény pedig kimondatlanul is felekezetként határozta meg a zsidóságot, ez morálisan megkönnyítette és meggyorsította asszimilációját. A zsidó vallás recepciójának elmaradása egyúttal arra is utalt, hogy a jogkiterjesztő magyar nemesség felfogásában a liberális értékek és a nemzeti érdekek szerves összefonódása a zsidóság esetében feltételekhez, nevezetesen a zsidó hitközségek modernizálódásához, szervezeti kereteinek megváltoztatásához kötötte az emancipáció kiterjesztését. Az 1840-es évek elejétől egyre élesebben kerülnek szembe a polgárosodás irányába mutató gazdasági és társadalmi környezetben a tradicionális zsidó magatartást őrzök a formálódni kezdődő neológia híveivel. A kiegyezés utáni évben nyílttá is vált a konfliktus. 1868-ban ült össze a Magyarországi Izraeliták Országos Kongresszusa, azzal a célkitűzéssel, hogy megteremti az egységet a zsidóságon belül, illetve létrehozza azt az országos szervezetet, amely a hazai zsidóságot az állammal és a többi egyházzal szemben képviseli, és azzal pedig emancipálását is lehetővé teszi. A várt egység helyett azonban a magyarországi zsidóság szervezetileg három ágra bomlott. Jeleként annak, hogy a közösen elismert és vállalt állampolgári lojalitáson túl a vallási tanítás értelmezését és a magatartás normáit illetőleg a zsidóságban különbözőek a felfogások. Az ily módon kialakult választóvonalak mentén szerveződtek meg a honi izraeliták. A kongresszus álláspontját magáévá tevő neológ hitközségek, a hagyományokhoz ragaszkodó ortodoxok, és a kongresszus előtti állapotokat fenntartani kívánó status quo ante hitközségek. Mivel a Chevra Kadisák, a legszorosabban kapcsolódtak a vallásos tradíciókhoz, nem érdektelen áttekinteni, hogy az általunk vizsgált hitközségek melyik irányzathoz csatlakoztak, milyen álláspontot alakítottak ki abban a vitában, amely a hazai zsidóságot, Európában egyedülállóan szervezetileg is megosztotta. A mohácsi és siklósi hitközségek 1869-től a kongresszusi (neológ) álláspontot képviselték, a pécsi és a mágocsi gyülekezet pedig a kongresszust megelőző állapotok megőrzése mellett foglalt állást, a status quo ante hitközségek csoportjához tartozott. Baranyában az ortodoxiának legfeljebb egyéni hívei voltak, ortodox hitközségről azonban nem tudunk. A hitközségekhez tartozók számát tekintve a status quo ante vallási aggregátumnak jelentős volt a túlsúlya. Annak ellenére, hogy a pécsiek ehhez az irányzathoz tartoztak, vallási gyakorlatuk a neológiához állt közel. Már a kongresszust megelőzően is olyan reformokat hajtottak végre (kórus és orgona a zsinagógában, német majd magyar nyelvű hitszónoklat), melyek a neológ gyakorlat jellemzői voltak. Úgy véljük, hogy a hitközségek irányzatokhoz történő csatlakozása, s a neológia fenti értelemben vett gyakorlati túlsúlya elsősorban az alábbi tényezőkben leli magyarázatát. Az általunk vizsgált zsidó közösségek története viszonylag későn, a 19. század negyvenes éveiben kezdődött, azt követően, hogy a zsidók szabad költözése elé nem gördítettek akadályokat. A társadalmi munkamegosztásban hagyományosan kialakult szerep, a nemzeti piac állandó tágulása, erősödése, a jobb érvényesülési lehetőségeket nyújtó, nagyobb településekre vonzotta a zsidóságot. 1840 és 1910 között a vizsgált négy település zsidó népessége sokszorosára növekedett, és a megye zsidóságának egyre nagyobb hányadát koncentrálta. (1880-ban 49%-át, 1910-ben 65%-át). 5 A zsidó népesség száma és aránya 1840-1910 1840 1880 1910 száma % száma % száma % Pécs 27 0,2 2244 7,8 4026 8,1 Mohács - - 752 6,1 963 5,6 Siklós 10 0,3 438 10,1 603 10,4 Mágocs 82 2,6 237 6,5 169 4,7 A kései betelepedés miatt a zsidó közösségek akkor kezdenek szerveződni, amikor a hagyományos zsidó közösségi intézmény, a közigazgatási-politikai funkcióval is rendelkező kehilla a megváltozott körülmények miatt válságba került. A migráció maga is oldotta a számos etnikai elemet is őrző középkori rítus- és életmód-közösségekhez való tartozást, részben annak következménye volt. Az abszolutizmus centralizációs törekvései, majd a liberális állam végérvényesen véget vetett a zsidó közösségek közigazgatási elkülönülésének. A másik ok a város, a városias környezet, ami szintén kedvezett a hagyományok elhagyásának, s a konkurencia súlyos engedményekre is késztetett bizonyos rétegeket, amelyek a vallástörvények betartását alárendelték a gazdasági szükségszerűségnek. Tekintettel a Chevra Kadisák fontosságára, az általunk vizsgált zsidó közösségek már igen korán létrehozták saját egyleteiket. Legkorábban, 1840-ben a pécsiek és a siklósiak, 1846-ban a mágocsiak, 1848ban a mohácsiak 6 . A Szent Egyletek önálló alapszabállyal rendelkeztek 7 . Rendkívül szoros, szálak fűzték nem csak a hit-
