Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Temetkezési szokások a pécsi-baranyai zsidóság körében a dualizmus korában
RADNÓTI I.: TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A PÉCS-BARANYAI ZSIDÓSÁG KÖRÉBEN A DUALIZMUS KORÁBAN 183 községekhez, de annak vezetéséhez is. A mohácsi alapszabály kivételével valamennyi rögzíti e kapcsolatot, kimondja a hitközség felügyeleti jogát. E jog az egylet működésének ellenőrzésére terjedt ki, s ténylegesen a hitközség elöljáróságát illette meg. Annak elnöke vagy kijelölt tagja a Chevra vezető testületének is minden joggal felruházott tagja volt. Betekinthetett az egylet számadásaiba, őrködött az alapszabály szerinti működés felett, s tapasztalatairól, ha rendellenességet talált, a hitközség elnökségének tett jelentést. A Chevra Kadisák a zsidó közösségek kizárólagos temetkezési intézményei voltak. Arra szerveződtek, hogy megőrizzék, betartsák és betartassák azokat a vallási előírásokat, melyek a halott körüli teendők elvégzésére, a temetésre, a temetőkre és a gyászra vonatkoztak 8 . Ezeket többnyire a „A halott eltakarítása" 9 és a „Temetők" címszó alatt foglalták össze az alapszabályokban. A halott temetésre történő felkészítéséről, és a temetésről szóló leírások azonban meglehetősen szűkszavúak, többnyire csak utalnak az elvégzendő feladatokra. Természetesen ez nem jelentett semmilyen nehézséget a Chevra-tagok számára, hiszen a vallástörvényekben leírt eljárásokat pontosan ismerték és követték 10 . A Chevra Kadisa hagyományos szolgálatai a haldokló körüli teendőkkel kezdődtek. Amennyiben a család és a haldokló arra igényt tartott, az elöljáróság gondoskodott arról, hogy a halálához közeledő személy környezetében megfelelő létszámú Chevra-tag legyen, hogy az előírásos imák elmondásával megkönnyítsék és békéssé tegyék azt a pillanatot, amikor „a lélek elhagyja a testet". Néhány órával a halál beálltát követően a holttestet leemelték a fekhelyéről, s annak jeleként, hogy a halálban mindenki egyenlő, szertartásos helyzetben, lábaival az ajtó felé fektették. A halottat a Chevra tagjai a temetésig felváltva őrizték. A halott rituális mosdatása, fésülése, öltöztetése a Chevra Kadisa egyik gondnokának felügyelete mellett, a kirendelt tagok személyes közreműködésével és az egylet alkalmazottainak segítségével történt. A holttest mosdatását addig nem kezdték el, amíg a halotti ruhák nem készültek el. A vízzel végzett mosdatást követően a halottat tojás és bor keverékével bekenték. Az ember iránti tiszteletüket juttatták kifejezésre azzal, hogy a mosdatás alatt az "Énekek éneké"-nek alkalomhoz illő verseit mondták el. A Chevra Kadisa gondoskodott a temetéshez szükséges valamennyi eszközről, a koporsóról, fehér vászonból készített halotti ruhákról. A halotti ruha legalább három darabból állt. A férfi holttestekre a halotti ruhák fölé imalepel (Tállit) is került. A felöltöztetett és fehér vászonba csavart holttestet nagyon egyszerű, gyalulatlan koporsóba helyezték. Az általunk vizsgált korszakban az emberek többnyire családjuk körében, lakásukon haltak meg. A koporsót, mely előtt az előimádkozó haladt, a lakásból az udvarra vitték ki, s az ott elhelyezett egyszerű gyászpadra helyezték. A szertartáson résztvevők koporsó körüli elhelyezkedését is pontosan szabályozták. A hitszónok, az előimádkozó a koporsó fejénél, közvetlen hozzátartozók a koporsó körül álltak. A halottat a Chevra tulajdonában lévő gyászkocsin szállították ki a temetőbe. A gyászmenet élén a rabbi és a kántor haladt. A halottas kocsi előtt a férfi-kíséret ment, mögötte a gyászolók, őket, a hagyományoknak megfelelően, a gyászmenetben résztvevő nők követték. Ha az elhunyt tagja volt az egyletnek, vagy egyleti tag hozzátartozóját temették, akkor a vezetőség gondoskodott arról, hogy a gyászkíséretben legalább 10 Chevra-tag jelen legyen. A kijelölés ABC rendben történt. Az így kijelölt személyek megjelenése kötelező volt. Amennyiben indokoltan nem tudtak részt venni a temetésen, távolmaradásukat meghatározott összeggel, pl. Mágocson 1 koronával megválthatták, de azt időben jelezniük kellett. A pécsi alapszabály szerint a Chevra Kadisának minden temetésnél, függetlenül az elhalálozott tagságától, biztosítania kellett a 10 felnőtt férfi jelenlétét. A 10 felnőtt férfi jelenlétére azért volt szükség, mert bizonyos imák csak gyülekezetben, azaz 10 felnőtt férfi jelenlétében mondhatóak el. Illetve a koporsó elhantolása után sorfalat alkottak, s az azon átvonuló gyászolókhoz az előírt vigasztaló szavakat intézték. Külsőségeiben a zsidó temetés egyszerű volt és komor. A fentebb ismertetett ősi előírások nem tették lehetővé a látványos temetést. A múlt század 80-as éveitől azonban a mohácsi és siklósi neológ közösségek Szent Egyletei, illetve és a pécsi Chevra Kadisa tagságuk igényeihez igazodva némi engedményt is tettek. Lehetővé tették a gyászszertartásokon a hitközségi kórusok közreműködését, négylovas halottaskocsi igénybevételét, magyar nyelvű gyászbeszédek tartását. Mohácson, Pécsett a gyászkíséret esztétikus megjelenítését kívánták elősegíteni azzal, hogy a temetéskor szolgálatot teljesítők számára fekete öltönyöket készítettek. 11 Ahol erre nem került sor, ott is előírták, hogy a kíséretül kijelölt egyleti tagok „lehetőleg ünnepies öltözetben" jelenjenek meg. A városi gyászkultúrában megjelenő új polgári gyászszokások, az egyre díszesebb ravatalozás, felékesített gyászkocsik, drága és látványos koszorúk megjelenése hatott a pécsi és mohácsi zsidóságra is, a jómódúak körében egyre többen utánozták azokat. Ezek átvételét az egyletek vezetősége és a rabbik igyekeztek megakadályozni, és többségüket sikeresen elhárították.
