Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patrícius család története I.
JARANYI L.: EGY PÉCSI PATRÍCRJS CSALÄD I. 175 vies és Katalin, a keresztszülők a Péter gyermekeinél szokásos Sárics Tamás és Magdolna. Itt a Petrevics név nyilván elírás, hiszen Péter Bertalan fia volt. A bizonyíték erre az, hogy ez a pár napos György meghal. A halotti anyakönyvben ezt találjuk 40 : 1737. április 11: Obiit Georgius Járán 8 dies filius Petri Járán (=Meghalt a 8 napos Járán György, Járán Péter fia). Ez az eset is igazolja az anyakönyvi kutatás nehézségeit, de azért is figyelemre méltó, mert itt kezdenek visszatérni Bertalan leszármazottai apjuk megkülönböztető Járán nevének használatára. Péter és Katalin, úgy látszik, ragaszkodtak a György névhez, mert az előző csecsemő György halála után következő gyermeküknek ismét a György nevet választják. Itt is jelentkezik a Járányiak nagy Szent György kultusza. Péter nyolcadik gyermeke György, 1738. április 22-én születik, szülei Bartholovics Péter és Katalin, a már ismerős keresztszülők: Sárics Tamás és Magdolna. Iskoláit a jezsuitáknál végezte, és már az 1770-es években városi hivatalt vállalt, a város pénzügyeit kezelte. „1773. január 17-én Nunkovics György plébános úr előtt házasságot kötöttek Járányi György, aki körülbelül 34 éves és Anna Mária Czipróczky 16 éves hajadon, a már meghalt Czipróczky János lánya háromszori kihirdetés után. A tanuk voltak: Petróczky Krisztina Úrnő [az alispán lánya], és Tekintetes Endrődy András úr, a Püspök prefektusa"* 1 . Ezek a sorok önmagukért beszélnek. Györgynek ekkor már igen jónevű közéleti embernek és kellően vagyonosnak kellett lenni ahhoz, hogy ilyen tanuk álltak ott az esküvőjén. Czipróczky Anna Mária gazdag kereskedő lánya volt, apjának a Ferenciek utca 22. sz. alatt nagy háza volt és Györgynek is kellő vagyonnal kellett már rendelkeznie. Állása után már a maga szorgalmából is, de biztosan sokat örökölt apjától Pétertől, de még Bertalan nagyapjától is. Tudjuk például, hogy volt egy majorja az Ispita utcában, mai nevén Garai utcában. Az egyik tanú az alispán lánya volt, valószínűleg a menyasszony barátnője. A másik tanú fontosságát pedig Pécs városának 1703-1780. évekbeli története igazolja. Tudjuk, hogy ezekben az években, amikor Pécs városa a szabad királyi rang visszaszerzéséért harcolt, a város földesura a püspök volt. Mivel pedig a püspökök ezekben az időkben rendszerint távol éltek Pécstől, volt például közöttük egy spanyol bíboros, aki talán azt sem tudta, merre van püspöki székvárosa, a földesúri hatalmat a város felett a püspöki prefektusok gyakorolták. Emlékezzünk vissza arra a már ismertetett alázatos kérelemre, melyet a város polgárai intéztek 1709-ben a püspöki prefektushoz, hogy a nagy nyomorúságuk miatt a tizedet a püspök engedje el. Nem csoda hát, hogy György karrierje esküvője után még gyorsabban ívelt felfelé. 1780-ban, amikor a város végre elérte a célját és szabad királyi város lett, szenátorrá választották. Mint szenátor rengeteget dolgozott. Volt is mit tenni, hiszen a város szabadságáért vívott harcban nagyon sok adósság halmozódott fel. Tevékenységének a városi iratokban oly sok jelét láttam, hogy mindez messze felülmúlja más szenátorok szokásos tevékenységét, így nem csoda, hogy hamarosan, 1794-ben polgármesterré választották, ezt a tisztet viselte még 1804-ben is. Akik ezeknek az éveknek városi irataiba, jegyzőkönyveibe belenéz, igazat ad nekem, hogy ő volt a városért legtöbbet dolgozó polgármester Pécs város történetében. Igazán megérdemelne egy utcanevet valahol a városban, de legalább egy emléktáblát, egykori háza, a Ferenciek utca 22. sz. falán. „Az 1799. évben meghal Anna Mária Úrnő, a nagyméltóságú Járányi György konzul [polgármester] felesége, 41 évesen, eltemették a Belvárosi templom kriptájában. Az 1815. évben pedig 78 éves korában elhunyt a Nagyméltóságú Járányi György Úr, Pécs városának kiérdemesült Konzula. Eltemették őt is a Belvárosi templom kriptájába". Előkerült a végrendelete is - szép magyar nyelven, valóságos irodalmi remekmű, igen szép a stílusa - ebben osztja szét nem csekély vagyonát gyermekei között. Van ennek egy külön melléklete is, ahol felsorolja, kinek mennyi pénzt kölcsönzött tisztes és szigorúan megszabott kamatra. Vagyonának értékére jellemző, hogy halála után nem sokkal fia a házat tízezer forintért adta el 42 . Nekem ugyan a végrendelet - akkor, frissiben - nagy csalódást okozott. Még akkor nem értem végére az anyakönyvi kutatásoknak és személyében véltem megtalálni András ükapám apját, tehát a negyedik Györgyöt az ősök sorozatában. De a polgármester György végrendeletében, ahol felsorolja élő gyermekeit, csak egy fiú van és azt is Dánielnek hívták. Tovább kellett hát keresni az anyakönyvben, míg megtaláltam György ükapám apját, Andrást a szépapámat, aki csak pár évvel volt fiatalabb a polgármesternél és első unokatestvérek voltak. András szépapám apja József volt, Bertalan legkisebb fia, míg György polgármester apja Péter volt, Bertalan legidősebb fia. így nekem a továbbiakban András szépapám dolgai után kellett kutatni a levéltárban. Hamarosan előkerült az б végrendelete is, ami 1804. február 7-én kelt 43 . Emellett megtaláltam az ugyanazon év november 2-én kelt úgynevezett „vagyonfelosztó levelet" is, ami végeredményben a végrendelet végrehajtását írja le. A végrendeletekről még annyit, hogy természetesen csak kevesen végrendelkeztek, a vagyono-
