Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patrícius család története I.
174 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) Nr. 429., ahol a szomszédok felsorolásánál ez áll: északról szomszéd Bartholomei Janncsin hátrahagyott özvegye; a Nr. 427., szintén szomszédi felsorolásnál ez van: Bartholomei Meszar hátrahagyott özvegye, Anna Mária, és még a Nr. 328., az északi szomszéd szomszédi felsorolásánál is 32 . Azt hiszem ennyi bizonyíték elég ahhoz, hogy itt szó sincs a Pavinczné, varga olvasatról, mindenütt az özvegy Jarincsin Anna Mária szerepel a férje, Jaran Bertalan után nevezve. Bertalan özvegye valószínűleg 1730-ban halt meg. A halotti anyakönyvben van egy eléggé nehezen olvasható és elég kurta bejegyzés: 1730. die 26 Octobris mortua Anna Mária vidua (=Meghalt az özvegy Anna Mária), semmi egyéb és utána egy kis üres hely 33 . Miután az 1730. év után az adóívek megfelelő helyein az özvegy nevét már sehol sem említik, az anyakönyvben pedig a fenti bejegyzést előző és követő évek bejegyzéseiben sincs több özvegy Anna Mária, ezt fogadtam el Bertalan ősöm második feleségének, az én szűkebb családi ágam ősanyjának halála idejéül. Bertalan fia Péter gyermekei 1725. november 17-én született Antal nevű fia. A szülők Bartolovics Péter és Katalin, a keresztszülő: Sárics Tamás és Magdolna. KOLLER, a pécsi egyházmegye története с munkájában ugyanazt írja erről az Antalról, hogy 1726-ban született, de a kereszteltek anyakönyvében a fenti adat szerepel 34 . Ezt erősíti meg a halotti anyakönyv következő bejegyzése is: „1797. Április die 13. obiit A. R. Dominus Antonius Jarányi, ex Jesuita, annorum 72, in Purificata B. Mariae Virginis Ecclesia Cripta sepultus est" (=Meghalt a Tisztelendő Járányi Antal Úr, volt jezsuita szerzetes, 72 éves korában, eltemetve a Gyertyaszentelő Boldogasszonyról elnevezett Belvárosi templom kriptájában.) 35 Az itt említett 72 éves kor is a születés 1725-ös évszámának helyességét igazolja. Antal, a jezsuita rend 1773. évi feloszlatása után került a pécsi egyházmegye szolgálatába - a jelesek között a legjelesebb volt - írja róla Koller és a sírkövén ez áll: fuit insignis poéta (= jeles költő volt). Talán a püspöki levéltárban, a személyéről szóló feljegyzések között akad a költeményeiből is, érdekes volna olvasni belőlük. Sírköve a Belvárosi templom kriptájának falába befalazva ma is látható, ellenben az ugyancsak oda eltemetett Járányi ősök sírtáblái a kripta rendezése során eltűntek onnan. SZŐNYI Ottó így ír erről: „a templom alatti kriptában eltemetett pécsi patrícius családok emlékjelei". 36 VÖRÖS Márton pedig ezt írja: „az 1790-tól ide temetkező és már elfelejtett pécsi dinasztiák közül tizenhat Járányi, köztük polgármester is, a számtalan orvost és gyógyszerészt adó a Hölbling család kilenc tagja, és majdnem ugyanennyi Stróbl fekszik itt." 31 Diákkoromban még láttam és olvastam az itt eltemetett ősök sírtábláit. Kár, hogy akkor nem írtam fel magamnak. Bertalan fia Péter gyermeke még András is, aki 1734ben születik és 30 évesen veszi el a 20 éves Dobszay Juliannát. Julianna apjának, Dobszay Józsefnek Bertalan másik két fiával is van közeli kapcsolata: 1742-ben Jámovics Tamás és József Dobszay Józseffel együtt vesznek meg a Szigeti kapu előtt egy meglehetősen nagy darab szőlőt. A szerződésben ugyan nem írják ki, hogy hány kapás - (a „kapás" a kor szőlőinek népi elnevezésű mértékegysége volt, egy kapás kb. 200 négyszögöl = amennyit egy ember egy nap alatt meg tudott kapálni) de mivel 300 forintot adtak érte, ami akkor elég komoly összeg volt, elég nagy darabnak kellett lennie 38 . András különben Dobszay Julianna halála után újra nősül 1777-ben, ekkor már 44 éves, de ismét egy fiatal, 26 éves özvegyet vesz el. Esküvői tanúi: az öccse, Járányi György, aki ekkor már a város pénztárosa és az unokaöcs, Járányi Ignác, Györgynek, Bertalan harmadik fiának gyermeke. Ez az András pokrócos mester volt, és közel egyidős az én szépapám Andrással. Külön azért említem ezt meg, mert pokrócos volt - amint az előzőekben már láttuk, Bertalan fia Antal és annak ugyancsak Antal nevű fia, és így velük, a három „pokrócos Járányival" indul a család „pokrócos ága", akikről később még szó lesz. Itt azért még elmondanám, mi is volt tulajdonképpen a pokrócos mesterség. A pokróckészítés menete az volt, hogy a gyapjút megtépték, megfonták, a fonott gyapjút csévére feltekerték, szövőszéken megszőtték, és így került az úgynevezett „kalló malomba." A Tettye-patak vize hajtotta ezeket a malmokat és a malmok verték, forgatták a pokrócokat és a patak vizével mosták. Csak tiszta gyapjúból és állatbőrből készítettek pokrócokat és ezek olyan tartósak voltak, hogy akár egy emberéletet is kiszolgáltak. A kalló malom nagy medencéje körüli kertben pedig az elkészült pokrócokat fésülték és szárították. A Tettye-patak felső részén, közvetlenül a Szathmáry-féle püspöki nyaraló palota romjai alatt voltak ezek a kalló malmok 39 . Érdekes esetre bukkantam Péter hetedik gyermekénél: 1737. április 2-án születik György, szülei: Petrus Pétre-
