Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Dénes Andrea–Kevey Balázs–Ortmanné Ajkai Adrienne–Pálfai László: A Dráva-sik védelmet érdemlő területei

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 5-12 Pécs, 1998 A Dráva-sík védelmet érdemlő területei DÉNES Andrea, KEVEY Balázs, ORTMANN-NÉ AJKAI Adrienne és PÁLFAI László DÉNES, A., KEVEY, В., ORTMANN-NÉ AJKAI, A., PÁLFAI, L: Areas worthy of protection on Drava Lowland, South Hungary. ABSTRACT. Drava Lowland is one of the greatest wet lowlands of Hungary, preserving much of the vegetation of former unbroken woodlands, moors and marshes. This paper deals with surviving valuable fragments of natural vegetation, which have not got protection yet. The most important types of vegetation of this area are: lowland oak-hornbeam forests, beech forests, oak-ash-elm gallery forests, alder and ash moors; wet meadows and pastures, and aquatic vegetation of the oxbow lakes. Typical protected plants of this vegetation fragments as it follows: Car ex s trig osa, Fritillaria meleagris, Listera ovata, Vitis sylvestris, Thelypteris palustris, Hottonia palustris. Orchis laxiflora ssp. elegáns. Orchis morio, Leucojum aestivum, Nymphaea alba, Nymphoi­des peltata, Trapa natans, Salvinia natans. Bevezető Az Alföld (Eupannonicum) flóravidékének, Déli-Alföld (Titelicum) flórajárásába tartozó Dráva-sík magyarországi része - az Alföld és a Dunántúli-dombvidék közötti átmenetként - sajátos helyet foglal el hazánk tájai között. Az I. katonai felmérés (1782-85) térképei szerint - a dombokra települt falvakat és körülöttük levő fás-legelő­ket, kisebb szántókat kivéve - a tájat összefüggő, vízjárta erdőség borította. Mára az egykori gazdagságból csak néhány erdőtömb, nedves rét, lefűződött vagy levágott holtág maradt természetközeli állapotban. Mégis el­mondhatjuk, hogy a terület egyike Magyarország leg­nagyobb nedves síkságainak, egy eltűnőben levő táj- és termőhelytípusnak, amelynek megmentése ma világ­méretű természetvédelmi program (BORHIDI et al. 1994). A Duna-Dráva Nemzeti Park megalakulása után csak a terület igen kis részének helyzete alakul megnyugtatóan. A Dráva-síkon számos, a nemzeti parkhoz nem tartozó, és általában más védettséget sem élvező, a tájra jellemző, értékes terület található. A dolgozat e területeket mutatja be, községhatáronként felsorolva, rövid jellemzéssel és a védett növények felsorolásával. Korábbi kutatások A Dráva-sík korábbi kutatói közül többen felhívták már a figyelmet az értékes területekre, társulásokra, ritka fajokra. Klujber és munkatársai (KLUJBER et al. 1963), valamint VöRöss L. Zs. (1964,1965) holtágak, morotvák vegetációjával foglalkoznak, KOVÁCS és KÁRPÁTI (1973, 1974) pedig az ártér vegetációját elemzik. KOVÁCS és PRISZTER (1977) a védendő társulásokat és területeket sorolják fel. A legutóbbi időkben BANK (1994) a fás­legelők felmérését végzi, Borhidi és munkatársai (BORHI­DI et al. 1994) a Dráva menti területek állapotát elemzik, VÖRÖS Zs. (1995) pedig az egyik legértékesebb holtág vegetációját mutatja be. A szerzők már szintén több éve kutatják a Dráva-sík különböző területeit. DÉNES (1996a, 1996b, 1996c, 1996d, 1997) a rétek és legelők floriszti­kai és természetvédelmi értékelését végezte. Kevey első­sorban a bükkállományok, gyertyános-tölgyesek és ke­ményfaligetek kutatásával foglakozott (HORVÁT, KEVEY 1984, KEVEY 1980,1983,1984,1985,1988,1990,1995, 1997a 1997b). O. AJKAI (1996a, 1996b, 1996c, 1997) a kelet-ormánsági erdők, valamint a Nákói-mocsár terüle­tén végez florisztikai és cönológiai kutatásokat. Pálfai az ormánsági holtágak és erdők adataival járult hozzá a dolgozathoz, korábbi munkáiban is az Ormánság termé­szeti állapotával foglalkozik (PÁLFAI 1996). A terület természetföldrajzi jellemzői A Dráva-sík domborzata alföldi jellegéhez képest meg­lehetősen változatos. Északi része magasabb helyzetű löszfelszín, déli részét elhagyott Dráva-medrek, levágott kanyarulatok kusza együttese és a közöttük kialakult lankás futóhomokdombok jellemzik. Éghajlatában az Alföld és a Dunántúli-dombvidék közti átmenet jellemzi. Bár az Alföld része, annak többi tájához képest csapa­dékban gazdagabb, így klímazonálisan nem az erdős­sztyepp, hanem a zárt tölgyes zónához tartozik. Nyugati része pedig már egyre inkább közelít a gyertyános­tölgyes klímaövhöz (Borhidi 1961). Az atlanti és kon­tinentális éghajlati hatások mellett délnyugati irányból a Mediterráneum melegáramlatai is bejutnak. A szub­mediterrán jellegű csapadékjárás az évek harmadrészében jelentkezik. A tél enyhe, emellett hazánk legkorábban tavaszodó területe. Meleg nyara ellenére is kedvező a vízellátottsága, így az Alföld egyetlen tája, ahol az év egy részében vízfölösleg mutatkozik (PÉCSI 1967).

Next

/
Oldalképek
Tartalom