Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Dénes Andrea–Kevey Balázs–Ortmanné Ajkai Adrienne–Pálfai László: A Dráva-sik védelmet érdemlő területei

6 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) A vegetáció általános jellemzése A változatos domborzati, éghajlati hatásoknak megfelelően a vegetáció is sajátosan alakul. A ma már ármentesített, gáton kívüli területek leggyakoribb erdőtársulása a gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum), melyet a mélyebb térszíneken a tölgy-kőris-szil liget (Fraxino pannonicae-Ulmetwn) vált fel. A két társulás keveredése, átmeneti állományaik azonban szintén tipikusnak mondhatók e tájon. Egy korábbi vegetációs periódus - a Bükk I. kor - emlékeként, alföldi különlegességként bükkállományok is megmaradtak, melyek lokális kiterjedésük miatt ma már inkább „átalakult bükkösök"-nek, a gyertyános-kocsányos tölgyesek szubasszociációjának (Querco robori-Carpinetum fagetosum) tekinthetők (KEVEY 1997a). A Dráva-sík flórájának sajátossága a montán elemek magas aránya, mely éppen ezekben az erdőtársulásokban a legszembetűnőbb. A hegy- és dombvidéki elemek teljes felsorolása Horvát és Kevey tanulmányaiban található meg (HORVÁT, KEVEY 1984; KEVEY 1984, 1997a, 1997b), a legfontosabbak a következők: Adoxa moschatellina, Knautia drymeia, Anemone nemorosa, Asarum europaeum, Carex pilosa, Daphne mezereum, Dentaria bulbifera, Euphorbia amygdaloides, Galeobdolon luteum, Hordelymus europaeus, Isopyrum thalictroides, Majanthemum bifolium, Mercuralis perennis, Monotropa hypopitys, Oxalis acetosella, Polystichum aculeatum, Veronica montana. Több szubmediterrán jellegű növényfaj, mint a Carex strigosa, Lonicera caprifolium, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Tilia cordata, Vitis sylvestris szintén jellemzője a Drávasíki erdőknek. Jelenlétük a nyugat-balkáni mezofil lomberdőkkel való kapcsolat bizonyítéka (KEVEY 1997a). A terület gyertyános-kocsányos tölgyeseinek és tölgykőris-szil ligeteinek védett fajai: Carex strigosa, Carpesium abrotanoides, Cephalanthera longifolia, Daphne mezereum, Dryopteris carthusiana, Epipactis helleborine, Erythronium dens-canis, Fritillaria meleagris, Listera ovata, Lonicera caprifolium, Neottia nidus-avis, Platanthera bifolia, Polystichum aculeatum, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Quercus farnetto (ültetve), Ruscus aculeatus, Scilla vindobonensis, Scrophularia scopolii, Tamus communis, Vitis sylvestris. A gyertyános-tölgyesek és a tölgy-kőris-szil ligetek állományai közé a lapályokon égerlápok, kőrises-égerlápok (Carici elongatae-Alnetum, Fraxino pannoniciAlnetum) és égerligetek (Paridi quadrifoliae-Alnetum) ékelődnek. Mindhárom társulás csak kisebb kiterjedésű állományokat képez. Apró foltjaikban néhol több láperdei faj is megvan, mint például Carex acutiformis, Carex elata, Carex elongata, Carex pseudocyperus, Hottonia palustris, Thelypteris palustris, Urtica kioviensis. A legtöbb helyen azonban a csatornázások miatt vizük mozog, és állományaik kezdenek mocsárerdővé, kiszáradva pedig ligeterdővé alakulni. A holtágak, morotvák mentén néhány helyen elszegényedett fűzlápok (Calamagrostio-Salicetum cinereae), sőt az igazi ritkaságnak számító úszóláptársulás, a Thelypteridi-Typhetum is előfordul. A láperdők és lápok védett fajai a területen: Dryopteris carthusiana, Hottonia palustris, Ranunculus lingua, Thelypteris palustris, Urtica kioviensis. A táj egyik legfontosabb gazdálkodási formája évszázadok óta a legeltető állattartás volt. Az erdők helyén kaszálókat és legelőket alakítottak ki, melyek közül több, a lecsapolásoktól és a vegyszerezésektől megmenekülve, ma is számos ritka növényfaj élőhelye. A nagyobbrészt mocsárrét (Cirsio-Festucetum pratensis, Carici-Alopecuretum pratensis, Deschampsietum caespitosae), kisebbrészt magassásrét (Caricetum acutiformis, Caricetum ripariae, Caricetum vulpinae, Caricetum gracilis) és kiszáradó láprét (Succiso-Molinietum) jellemzője - az erdőkhöz hasonlóan - több hegy- és dombvidéki, illetve dunántúli elem, mint pl. az Anthoxanthum odoratum, Cynosurus eristatus, Moenchia mantica, Oenanthe fistulosa, Sanguisorba officinalis, Saxifraga bulbifera. A rétek és legelők feltörése pótolhatatlan veszteséget jelentene, hasonlóan a fás-legelők famatuzsálemeinek eltűnéséhez. Az öreg legelőfák 2-300, sőt 400 éves korukkal a Dráva-sík legöregebb fái/ A rétek és a legelők védett fajai: Aster sedifolius subsp. canus, Clematis integrifolia, Dactylorrhiza incarnata, Gentiana pneumonanthe, inula helenium, Iris graminea, Iris sibirica, Lathyrus palustris, Leucojum aestivum, Ophioglossum vulgatum, Orchis coriophora, Orchis laxiflora subsp. elegáns, Ochis militaris, Orchis morio, Orchis ustulata, Phyllitis scolopendrium (kutakban), Primula vulgaris. A Dráva levágott, lefűződött holtágainak vízi vegetációja a táj talán legsajátosabb természetvédelmi értéke. A lebegő- és gyökerező hínárnövények közül több védett faj kiterjedt állománnyal képviselteti magát a számos holtágban, mint: Nmphaea alba, Nymphoides peltata, Salvinia natans, Trapa natans. Igazi ritkaságként az Utricularia minor is előfordul. A holtágakat kísérő mocsári társulásokban (Phragmitetum communis, Typhetum latifoliae, Typhetum angustifoliae, Glycerietum maximae, Caricetum elatae, Acoretum calami), fűzligetekben és rekettyésekben szintén több védett faj talál otthonra: Acorus calamus, Equisetum hyemale, Hottonia palustris, Thelypteris palustris, Urtica kioviensis, Leucojum aestivum, Ranunculus lingua.