Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Zombori Lajos: Csontváry nyomában a Felvidéken

218 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) 5. ábra: A jelenlegi, udvari bejárati ajtó 7. ábra: Az egykori szeszfőzde épülete (Jolán néni szerint) 6. ábra: Udvari csendélet Viszont arra emlékezett, hogy a sógorától, Ruzsin­szky Bélától elvittek egy ceruzarajzot, ami állatokat ábrázolt. Egy ideig tartogattak egy fényképet, ami a ház megvásárlása után került elő valahonnan, de a férje tűzbe dobta, mondván: minek tartogassák egy öreg embernek a képét. Jolán néni szerint egy jól kidolgozott fénykép volt. A gácsi beszélgetés után Ruzsinszky Gyulával bementünk Losoncra, hogy nagybátyjával, Béla bácsival beszéljek. Az idős bácsit egy lakótelepi kockaépület előtt találtam, padon ülve szundikált. Miután bemutatkoztam, egy élénk szemű, 86 éves bácsi társaságában találtam magam. Elmodta, hogy bátyja, 1891-ben született, és ők vették meg a házat Kornidesz gyógyszerésztől 1922-ben, aki viszont Kosztkától vásárolta. Kornidesz feljebb költözött a faluban és a teljes gyógyszertári felszerelést magával vitte. „Oh, a padláson sok lom gyűlt össze, de hogy mik voltak azok, arra már nem emlékszem. Az biztos, hogy később is jártak oda emberek és csára-bóra mentek el a képek. Annak idején én fogtam 2-3 képet, de édesanyám azt mondta: ilyen bolond képeket tartok, ahelyett, hogy szentképeket tartanék. Volt ott egy tó nagy hegyekkel az egyiken, a másik képen valami táj, meg egy nagy madár is. A madár Oppenheimer doktor úrhoz került, aki 15 koronáért vett egy szentképet és azt adta cserébe." A gácsi épület az eredetihez képest kissé megválto­zott, mert elől hozzáépítettek és a jelenlegi konyhát és az utcai szobát itt alakították ki. Az utcára néző oldalon eredetileg volt egy nagy ajtó, amelybe kis faablak volt beépítve. Ha éjjel jöttek Kosztkához, nem nyitott ajtót, hanem a kis ablakon keresztül adta ki a kért gyógyszert. Később Kosztka gyógyszerész sokat volt távol, „mindig Afrikában volt". Általában 4-5 évre adta bérbe a gyógyszertárat, ha pedig felmondták a bérleményt, akkor hazajött. „Akárhányszor bérbeadta a gyógyszertá­rat, mindig megtartott magának egy szobát a házban, hogy legyen hova térnie, ha megjön." Amikor hazajött és még nem volt bérlője, akkor maga adta el a gyógyszert. Úgy négy gyógyszerész fordult itt meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom