Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: „Az örök világosság fényeskedjék neki...” A végtisztesség megadásának alakulása a Dráva mentén
BEGOVACZ R.: A VÉGTISZTESSÉG MEGADÁSÁNAK MÓDJA A DRÁVA MENTÉN 153 netben az ágat vivő leány a koporsó előtt haladt. A temetőben a szőtteseket és gyöngyöket levették, az ágat pedig a fejfa elé szúrták. Ez a feldíszített ág egy méternyi, esetleg másfél méter magas volt. Potonyban feldíszített ágat 1938-ban vittek utoljára Szilovics Mária temetésén 49 . Ez a szokás Lakócsán már az 1920-as években megszűnt 49 '. Felsőszentmártonban a halotti menetben annak a halottnak, aki nem volt tagja a Rózsafüzér társulatnak, rózsafüzért imádkoztak a temetőig, míg a tag esetében végig énekelték az utat 50 . Felsőszentmártonban, ha halott volt a faluban, nem volt szabad káposztát ültetni és hagymát kapálni, mert az elrohad 51 . Ugyanitt, amikor a halottat a temetőbe viszik, nem szabad az ablakon keresztül leskelődni. Aki ezt teszi, sárgaságot kap. Potonyban ilyenkor enni sem szabad, mert a néphit szerint az ilyennek zsibbadni fog a szája 52 illetve büdös lesz a szája, mint a halott 53 . A két világháború közötti időben a temetésre nem volt szokás koszorút vinni, esetleg néhány szál virágot, ha volt a kertben. A „viaszos koszorú" igen ritka volt és drága, ha vettek is, azt a temetés után hazavitték és csak halottak napján vitték ki újra a temetőbe, majd ismét hazavitték. Ilyenképpen évekig őrizték. Koszorút kötni a 2. világháború után kezdtek el házilag fenyőgallyból és krepp-papír rózsákból. 1965-70 között már általános volt, hogy művirág, „viaszos koszorúkat" vásároltak, ezeket azonban már kint hagyták a temetőben. Potonyban csak 1982-től van élővirágból készült koszorú, amikor Szilovics Györgynét (sz. Szilovics Katalin) temették. Neki zömében élővirág koszorúi voltak, amely gyakorlatot azóta mások is átvették 54 . A sírt a temetés reggelén mindig a szomszédságból és rokonságból való, páratlan számú férfi ásta ki. A sírásók pálinkát vagy bort - napjainkban sört is - vihetnek magukkal. A munka megkezdése előtt letérdeltek és elimádkoztak egy Miatyánkot és Üdvözlégyet 55 . A munka végeztével a maradék italt a gödörbe öntötték. Lakócsán a maradék bort a fejfára öntötték 55 *. Egy idősebb embert kint hagytak a temetőben süt őrizni, a fiatalabbak siettek haza, mert nekik kellett a koporsót vállukon a temetőbe vinni. A szerszámokat a halottas háznál hagyták, és csak másnap vitték őket haza. Drávakeresztúron a sírásók közül 3 éjszakán át egy-egy személy a megboldogult házánál aludt 56 . A temetés az előírt római katolikus szertartás szerint zajlott le. A Dráva menti horvátoknál kántorbúcsúztató nem volt. Miután a pap befejezte a szertartást és a koporsót leengedték a sírba, valaki vagy a családból vagy a rokonságból elsiratta az elhunytat horvát nyelven. Siratni csak nőnek illett. Még а П. világháború utáni időben is azokat a gyermekeket, akik még nem részesültek az áldozás szentségében, a kántortanító temette el. A sírgödörbe mindenki dobott pénzt, így váltva meg neki a helyet a túlvilágon 57 . A temetés illetve a gyászmise után volt a halotti tor (karmine). Erre a rokonságot, a komákat, a szomszédokat hívták meg, esetleg a kántort is, de a papot nem. A torra csak az ment, akit meghívtak. Az ételt a rokonság főzte, mindig páratlan számú baromfiból. A halottas háznál már várták a temetőből viszatérőkre. Egy téglát felhevítettek és vizet öntöttek rá. Mielőtt a házba beléptek, ebben kellett megmosnia mindenkinek a kezét, hogy az elhunyt lelke megtisztuljon és a mennyországba jusson. Potonyban és Felsőszentmártonban megtörölhették a kezet, más faluban nem 58 . A téglát vagy a mezsgyére vagy a bozótba dobták, hogy senki ne taposson rajta. A tor három egyszerű fogásból áll. (Tyúkhúsleves, főtt hús + paprikás dinsztelt krumpli, zsíros pogácsa.) A második fogás után mindenkinek fel kellett állnia és elmondani egy közös Miatyánkot a megboldogult lelki üdvéért. A temetést követő három napon a temetésen résztvevő személyek összejönnek az elhunyt házában, hogy imádkozzanak. Első este 7 Miatyánkot és 7 Üdvözlégyet, második este 5 Miatyánkot és 5 Üdvözlégyet, harmadik este 3 Miatyánkot és 3 Üdvözlégyet mondanak el. A temetőbe a sírhoz a tor után egy héttel mennek ki újra, illetve amikor a következő halottat kíséri ki a falu. Ilyenkor kötelező kimenni a saját sírhoz is 59 , mely alkalommal megrázzák a fejfát, hogy a „halott felébredjen" 60 . Az itt élő horvátok hite szerint az elhunyt a következő halott temetéséig „őrzi a temetőt" 61 . A gyász, a halottak emlékének őrzése Az elhunytat hosszú ideig gyászolták. A legközelebbi családtagokat - szülőket, társat, testvért, gyereket - egy évig kellett gyászolni. Ebből fél év volt a szigorú gyász 62 . Potonyban két évet gyászoltak, ebből egy év volt a szigorú gyász 63 . Míg népviseletben jártak, a gyász színe fehér volt, a fekete csak a 2. világháború után lett általánosan a gyász színe 64 . Távolabbi női rokonoknak legalább fekete kendőt kellett kötni hat hétig. Pici gyermeket csak az édesnyja gyászolta fél évig.
