Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: „Az örök világosság fényeskedjék neki...” A végtisztesség megadásának alakulása a Dráva mentén
152 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 4M2 (1996-97) ták le, amikor már várták a papot. A koporsót nem a hozzátartozók, hanem a sírásók vagy a szomszédok szögelték le még a szobában, a ravatalon. A halottat mindig lábbal vitték ki a házból. Potonyban az elhunyt házastársa ilyenkor felment a padlásra, és belekotort a takarmányba, felzavarta a jószágot, megrázta az etetőket, vályúkat (kopanji, jaslo), hogy a gazdával vagy gazdaasszonnyal ne menjen el a szerencse is 36 . Tótújfaluban, ha gazdaasszony halt meg, akkor a bútorokat és a háztartásban használatos textilt kellett megmozgatni 37 . Felsőszentmártonban a halott kivitelekor kinyitották az ablakokat és ajtókat, hogy a szerencse ne távozón el a házból a halottal együtt, hanem a nyitott ablakon keresztül be tudjon jönni a szerencse 37 *. Azt a helyet, ahol az elhunyt meghalt, megszentelték, miután kivitték a halottat a házból. Tótújfaluban, amikor vitték ki a házból a halottat, háromszor meghúzták a szekér kerekét 38 . Aki félős volt, azt egy pillanatra a ravatal helyére ültették 39 . Közben az udvarra kivittek két széket, amire rátették a koporsót. A koporsóra két gyertyát tettek, és ha rózsafüzér társulati tag volt az elhunyt, akkor még három kis koszorút (piros, sárga, fehér) is rászögeltek. A koszorúkat a Rózsafüzér társulat vezetője fonta télizöldből, azaz meténgből (metik, net eg) és háromszínű krepp-papír rózsákból. Ezeket a koszorúkat együtt temették el a koporsóval. A lezárt koporsóra a nőnemű elhunyt életkorától függően fejkendő nagyságú textilt terítettek. Idős asszonyoknak feleszálas (kender + pamut), házilag szőtt kendő (krpa, candra) járt, fiatal asszonynak sifon alapra, madeira csipkével kivarrt (Singana) illett, gyermeknek tüllkednő (singovana) dukált. 40 Amikor elindult a pap a halottas házhoz, megszólalt a harang. A falubeliek is ekkor indultak a halotti búcsúztatóra (sprevod). A papot két ministráns és a kántor kísérte. A halott fejfájára és a templomból hozott keresztre szőtteseket tettek, ezek nagysága és színe az elhunyt életkorától függött. Ha a halott 12 év alatti volt, akkor a két keresztre 2-2, általában 40x40 cm nagyságú ajándékkendőt (darovnjak, kb. 40x40 cm) erősítettek. A temetés után ebből kettőt a pap, kettőt a kántor kapott. A 12-16 éves halottaknál a temetői keresztre ajándékkendőt, a templomira hosszú - kb. 150x40 cm nagyságú - szőttes dísztörölközőt (obrisaő) tettek. Ebben az esetben a pap kapta a hosszabb szőttest, a kántor a kisebbet. 16-30 éves korig piros „szedettes" szőttes dísztörölközőt tettek mindkét keresztre, 3(M5-ig piros-fekete „szedettes" illett, 45 év felett pedig fekete. Az 1970-es évektől amióta nem szőnek a Dráva mentén - a pap és a kántor 2-2 zsebkendőt (rupőok) kap 41 . A templomi feszületet mindig a halott nemével azonos nemű gyermek viszi. Ugyanígy a két keresztet is. A Rózsafüzér társulati tagok temetésén templomi zászlót (paval, pavel) is vittek a halotti menetben. Tótújfaluban csak az elhunyt asszonyoknál 42 , míg Potonyban mindkét nemnél 43 . A halott búcsúztató a római katolikus szertartás szerint - mindig magyarul - zajlott le. Tótújfaluban az idős halottat kocsin vittek ki a temetőbe, de a fiatalt vállon, annak ellenére, hogy a temető nagyon távol van a falutól. Potonyban ősztől tavaszig kocsin vitték a halottat, egyébként meg vállon a fiatalt is, az öreget is. A halott csecsemőt - ha kereszteletlenül halt meg az anya fejen vitte ki a temetőbe 44 . Ha meg volt keresztelve, akkor ez a keresztanya dolga volt. A halott leány koporsóját a leányok vitték a temetőbe - ha nem volt elég leány, akkor a legények - a legényét pedig a legények. Ha leányt temettek, és leányok vitték a koporsót, akkor a karjukra rózsaszín taft szalagot kötöttek. Ha legények vitték, akkor az ő karjukon világoskék szalag volt. Ha a boltban éppen nem volt ez a szín, akkor fehéret is köthettek 45 . A koporsót általában nyolc fő kísérte, akik közül 4-4 felváltva vitte a vállán, szentmihálylován egészen a sírig. A koporsó után ment a pap, mögötte vitték a kereszteket, a pléh feszületet és a fekete zászlót. Utánuk a rokonság. Potonyban 1955-ig az özvegy egyedül ment a koporsó mögött, és csak mögötte mehettek a gyermekei, testvérei és rokonai. Ha az anya első gyermeke hunyt el, akkor az anya nem kísérte ki a temetőbe, nehogy a többi gyermeke is meghaljon 46 . Gönczi lakócsai adatai alapján tudjuk, hogy az anya halott gyermekének szájába három csepp tejet fejt, hogy az a túlvilágon ne legyen szomjas. 46 " Holt gyermeke markába fej az anya, hogy azt magával vigye a túlvilágra, bemutassa Szűz Máriának, aki számon kéri, hogy mit küldött az anyja. 46b A gyermek szemfedeléből egy darabot levágnak, majd megfüstölik, parázsra dobják s ezzel az anya vagy más házbeli megfüstöli magát, hogy a gyermektől ne féljen 46c A XX. sz. első felében a Dráva menti sokgyermekes horvát családoknál, ha a gyermekek közül egy meghalt, koporsóját beszentelés alatt a székre tették, azután a széket felborították, hogy egy másik gyermek is kövesse a halálba (Vízvár). Akkor is ugyanezt tették, ha azt akarják, hogy több gyermek ne szülessen a családba 4 ". Ha leányt vagy legényt kísértek utolsó útjára, Tótújfaluban feldíszített fenyőágat 47 , míg Potonyban és Lakócsán díszes almaágat 48 vitt a legközelebbi leány rokon. Az ágat szőttes ajándékkendőkkel, gyöngysorokkal; ősszel almával, télen naranccsal is díszítették. A temetési me-
