Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, VI.

134 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 3. Lukovich László, a pécsi Szent Imre könyvesbolt tulajdonosa, a Hanglemezbolt egykori vezetője. Életrajzi adatok 1909. augusztus 28-án született Nagyszebenben. Karlsbadi gyógykezelésre utazó édesapja ezév szeptember 4-én a vonaton rosszul lett és Prágában elhunyt. Mivel édesanyja idegösszeomlással kórházba került, előbb rokonoknál nevelkedett Győrben, majd a Gyermekvédő Liga közbenjöttével 1919 novemberében Sümegre került nevelőszülőkhöz. Anyagi háttér hiányában nem iratkozhatott be a sümegi Főreáliskolába, hanem a Damay házban működő Horváth Gábor féle nyomdában kapott munkát, lakást és ellátást. Megismerte a nyomdászkodás minden csínját-bínját, azonban gyenge egészségi állapotára való tekintettel, nagybátyja helyesebbnek vélte, ha hozzájuk költözik Győrbe. 1924. augusztus 25-én belépett Wolf Gyula jónevű könyv- és zeneműkereskedésébe, ahol koncertrendezéssel is foglalkoztak. 1934-ben, tízévi munka után elhatározta, hogy ismeretei bővítése céljából állást változtat. 1934. június 1-től a pécsi Kari-féle könyvesboltban vállalt állást, majd a Szent István Társulat pécsi boltjában lett segéd. Felesége, akivel 1936. június 13-án kötött házasságot, ugyancsak a Szent István Társulat üzletében dolgozott könyvelő-pénztárosként. 1939. március 31 ével megszűnt itteni állásuk, miután bejelentették, hogy önállósítják magukat, saját könyvesboltot nyitnak. 7. Lukovich László (1909-1993), könyvesboltjában. Innen idézem a hangfelvételen megörökített visszaemlékezés szövegét. Hangdokumentum: K-336, K-337. Lukovich László volt pécsi könyv- és zeneműkereskedő beszél életéről. A felvételt Nádor Tamás 1990. augusztus 21-én készítette Lukovich László Endresz György u. 17. szám alatti lakásán. Lukovich László: Az új boltból egyelőre még semmi sem volt, de a jó isten erőt adott mindkettőnek és nagy erőfeszítések árán, családi- és bankkölcsönökkel, áruhitellel 1939. május 15-én megnyílt a város legfiatalabb szaküzlete, a Szent Imre Könyvesbolt a Jókai tér 6. szám alatt, az Elefántos házban. Ez volt tehát a mi boltunk. Mint jó könyves, zenemüves, feleségem szintén szakmabeli, nagyon hamar kedvelt lett a boltunk. Célul tűztük ki, hogy a választott cégfelirathoz hűen, az ifjúság könyvesboltja leszünk. Tervünk sikerült. Évről évre fejlődtünk. 1943-ban már négy segéd, egy tanuló és egy kifutófiú dolgozott velünk. Ifjúsági irodalomból, katolikus kiadványokból többet forgalmaztunk, mint a régi nagy cégek. A Korda Könyvkiadó, a Szalézi Müvek, a Szociális Misszió Társulat elláttak bőven szakirodalommal. Vevőkörünk diákokból, pedagógusokból, papokból és a legkülönbözőbb foglalkozásúakból tevődött össze és mivel közel volt az Emericanum középiskolai internátus, valamint a városi zeneiskola, ezek vezetőivel, tanáraival is közvetlen kapcsolatba kerültünk. Csak néhány nevet említek: Perr Viktor az Emericanum igazgatója, Jurányi és Pohly prefektus urak, a zeneiskolából Agócsy László, Graef Tildy, Bán János, Molnár Klára. Megemlítem még Reuter Camilla professzor urat, Dr. Bőbel Miklóst, akik hűséges vásárlóink voltak a megnyitás percétől kezdve, valamint Nemeskürty Istvánt. Hangdokumentum: K-217, K-318. Nemeskürty István beszél Pécsett töltött éveiről, pécsi emlékeiről. A felvételt Nádor Tamás készítette 1986 április 22-én, Nemeskürty István budapesti (Pozsonyi úti) lakásán. Nemeskürty István: Sikerült beiratkoznom az egyetemi könyvtárba. Onnan kölcsönöztem könyveket. Például életem egyik meghatározó olvasmányélményét, Oswald Spengler Untergang des Abendlandes című könyvét. Rendszeresen jártam a Szukics-féle kölcsönkönyvtárba. Volt még néhány igen jó könyvesbolt. Az egyikre világosan emlékszem. A Széchenyi tér melletti kis téren volt, az Elefántos házban. A Szent Imre könyvesboltot azért is szerettem, mert éveken át kínlódtam az akkor még nagyon nehezen gyógyítható orrmelléküreg gyulladással. Szekér professzor kezelt, aki ott lakott a Jókai téren.