Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, VI.

NÁDOR TAMÁS: „HALLHATÓ MÚZEUM". HANGDOKUMENTUMOK A JANUS PANNONIUS MÚZEUMBAN, VI. 135 Amikor a kezelés után tőle kijöttem, mindig azzal vigasztaltam magam, hogy bementem a Szent Imre könyvesboltba. Csodálatos hely volt. Lehetett bogarászni, olvasgatni; könyveket is ajánlottak. Csak szeretettel tudok a bolt vezetőjére visszaemlékezni. Lukovich László: Nekem nagyon jól esett, hogy ennyi év után van egy vásárlónk, messze tőlünk, aki ilyen kedvesen emlékezik meg rólunk. Összeszedtem a még meglévő bolti fényképemet, nyomtatványaimat és szép szentimrés borítékban küldtem egy köszönő levelel. Erre ő kedvesen válaszolt és elküldte egyik dedikált könyvét. Nádor Tamás: Az ifjúsági és szépirodalmi könyveken kívül még mit lehetett kapni boltjukban? Lukovich László: Papír és írószerek, továbbá kegytárgyak, imakönyvek és zenemüvek árusításával is foglalkoztunk, építve a közeli zeneiskolára. A zenemüvek alapos ismerete segített abban, hogy a zeneiskola tanárai és növendékei mindent megkapjanak, amire szükségünk van. A magyar Rózsavölgyi, Bárd cégeken kívül a nagy külföldi cégek kottái is mind raktárunkon voltak, mint a bécsi Universal Edition, a lipcsei Peters, Breitkopf, a zeneiskolai tanárok által ajánlott Bertini-Chovan, Czerny zongoraiskola, a Bloch hegeduiskola, a Schiff gordonkaiskola. Beszélt Lukovich László a háborús évekről, melyek során alakulatával Dániában kötött ki. Lukovich László: A dánokkal összebarátkoztunk és hogy az egyetértés könnyebb legyen, Dr. Világi Zoltán főhadnagy szerkesztett egy dán-magyar és magyar-dán szótárt. Igenám, de ezt ki is kellett szedni, nyomni, bekötni és ehhez nyomdászok kellettek. Jelentkeztem, továbbá Keszthelyi Jóska barátom, aki a Taizs nyomában tanult és gépmesteri szakképesítése volt, valamint a kaposvári Rostás Károly nevű nyomdász. Mi hárman mentünk el a szomszéd városkában, Vostrupban levő nyomdába, melynek tulajdonosa, Majholm úr megengedte, hogy műhelyében a magyar nyomdászok elkészítsék a könyvet. Elismerése jeléül ezt írta be a könyvbe: "Megemelem a kalapom a magyar nyomdászok szorgalma, sikeres munkája előtt, mert gyorsan és precízen elkészültek a szótárral." De nem sokáig vettük hasznát, mert végetért a háború és mi angol hadifogságba kerültünk. 1945. május 11-én indultunk ki Dániából. Hosszú gyaloglás után Schleswig-Holsteinben, a Wesselburen körüli tanyákon, pajtákban, padlásokon helyezkedtünk el. Kiderült, hogy ezen környéken nemcsak mi, a híradózászlóalj tartózkodik, hanem más magyar alakulat is. Egyszer csak feltűnt Pohly János, régi pécsi barátom, úgy mint tábori lelkész. Nagy örömmel üdvözöltük egymást. О elhatározta, énekes füzetet készítteti, hogy a katonák mintegy tizenhétezren - ne némán álljanak a szentmisén. Felkért bennünket, vállaljuk el az imafüzetet. Nyomdászbrigádunk el is készítette. 15 egyházi ének volt benne és néhány imádság. Én adtam neki címet: „Kezdődik az ének:" Ezer példányt készítettünk, mert Pohly János ennyi papírt kapott a németektől. Jól emlékszik erre a jelenleg nyugdíjas plébánosként Pécsett élő Pohly János kanonok. Hangdokumentum : K-392. Pohly János ny. plébános, kanonok, tábori lelkész beszél életéről. A felvételt Nádor Tamás készítette 1993. június 22-én, Pohly János Szent István tér 16. sz. a lakásán. Pohly János elmondta, hogy énekkart is szervezett, a wesselbureni templomban 1945. augusztus 25-én hangversenyt tartottak, Bach, Kodály, Bárdos, Halmos kórusműveit énekelték. A műsorlapot ugyancsak Lukovichék nyomdászbrigádja szedte, nyomta, magyar és német nyelven. Lukovich László: 1946-ban, a fogságból való hazatérésem után mindent megpróbáltam, hogy kijussak a mélyből. Elkezdtem foglalkozni antikvár könyvekkel. Olyan tervet is készítettem, hogy „Beszélgetések a könyvről" címmel kéthetenként este 6 és 7 óra között kulturális előadássorozat színhelye legyen a Szent Imre könyvesbolt. A tervezet itt van a kezemben. Nádor Tamás: Kik tartották volna az előadásokat? Lukovich László: Például Kelle Sándor: Pécs a művészet tükrében; Agócsy László: A népzene és irodalma; Csorba Győző: Pécsi költők és müveik; Dénes Gizella: Pécsi és baranyai vonatkozások a pécsi írók müveiben; Angster József: Az orgona szakirodalma; Veress Endre: Az éneklés tudományának irodalma; Reuter Camillo dr.: A könyvgyűjtés és könyvritkaságok; Záhonyi Aladár dr.: Baranyai népművészet az irodalomban; Halász Béla: A fényképezés irodalma; Szécsei Béla: Mezőgazdaságunk szakirodalma; Vörös Márton dr.: Útleírások, útikönyvek; Zsolt Zsigmond dr. : A népszerű orvosi irodalom és a kuruzslás; Várhalmi Oszkár. A régi Pécs muzsikája és zenei élete; Lukovich László: A könyv útja az írótól az olvasóig. Én a felsorolt személyekkel megbeszéltem a tervet, de az államosítás miatt nem lett belőle semmi. Eljutottunk Lukovich László életútjának legtragikusabb fejezetéhez, üzletének államosításához. Lukovich László: Az államosítás úgy folyt le, hogy megjelent egy férfi, akit ismertem, mert eladó volt a Hamerli boltban, és átadott egy hivatalos írást. Bognár József belkereskedelmi miniszter írta alá, melyben az állt, hogy iparigazolványomat a mai nappal megvonják, az árukészletet köteles vagyok felajánlani az állami könyvkereskedelmi vállalatnak. Térítésről, ellenszolgáltatásról