Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, VI.

NÁDOR TAMÁS: „HALLHATÓ MÚZEUM". HANGDOKUMENTUMOK A JANUS PANNONTUS MÚZEUMBAN, VI. 131 Tóth Géza 1934-ben került az I. Pécsi Bőrgyárba. Munkáját azzal kezdte, hogy új, modern vizsgálatokra alkalmas laboratóriumot szervezett. 1937-ben a gyár fővegyészévé, 1941-ben ügyvezető igazgatójává nevezték ki. Tóth Géza: Legfőbb feladatomnak új eljárások kidolgozását tekintettem, hogy az egyre súlyosabb nyersanyag hiányt pótolni lehessen. Ezzel sikerült a gyár termelését biztosítani, sőt a II. világháború előtti évek konjuktúra szempontjából a csúcsot jelentették. A gyár a legnagyobb termelést 1939-ben érte el. Ez tette lehetővé Róth Sándor szociális intézkedéseit. Annakidején a Bőrgyár volt a legjobban fizető vállalat Pécsett és mindenki örült, ha ott kaphatott munkát. Sok természetbeli juttatást is kaptak a bőrgyáriak: minden dolgozó évente 4 pár cipőanyagot és 4 pár féltalpat. A gyermekek és a feleség pedig 1 pár cipőanyagot és talpat. Az 1940-es évektől a gyár működésére a zsidótörvény nyomta rá a bélyegét. Az irodai tisztviselők jelentős része zsidó volt, ezeknek a számarányát le kellett csökkenteni. 1944-ig még sikerült a régi zsidó alkalmazottakat mind megtartani, a német megszállást követően azonban a zsidótörvényeket már nagyon szigorúan vették. A legtöbb zsidó vallású dolgozót munkaszolgálatra vitték. Róth Sándor feleségével és leányával együtt a buchenwaldi haláltáborba került, ahonnan 1945 tavaszán csak Róth Sándor tért vissza. Később Angliába utazott fiához, ahol 84 éves korban halt meg. 1944. november 29-én a szovjet hadsereg bevonult Pécsre. A Bőrgyár vezetősége elmenekült, egyedül én maradtam a helyemen. Már másnap reggel 7 órakor, mint rendesen, bementem a Bőrgyárba. Egy szovjet alezredes volt ott, vele tárgyaltam. Ennek eredményeként egy hét múlva megindulhatott a munka. A szovjet vezetés abban az időben napi 5 tonna termelést követelt. Az államosítás egyszerűen ment végbe. Kihirdették, hogy a minisztérium Szűcs Józsefet nevezete ki igazgatónak. Ezt követően a minisztérium átszervezéseket hajtott végre, megalakult a Dunántúli Bőripari Központ 11 bőr- és cipőgyárból, melynek műszaki vezetőjévé engem neveztek ki. Ennek megszűnése után visszakerültem a bőrgyárba, ahol újabb üzemrészek épültek, így 1949-ben egy új, modern krómbőrgyár, mellyel a termelés lényegesen megnőtt. Később egy új sertésbőrüzem létesült. Ezzel a Pécsi Bőrgyár nemcsak az országnak, hanem Közép-Európának is egyik legnagyobb, legjelentősebb bőrgyára lett. Kérdésemre Tóth Géza ezután arról beszélt, hogy 1950 és 1954 között meghívták a budapesti Műszaki Egyetemre, ahol a bőripari vegyészek továbbképzésében vett részt. Az üzemi munka mellett tudományos kutatást is folytatott. Ennek elismeréséül 1952-ben megkapta a kémiai tudományok doktora címet. 1956-ban őt választották meg a munkástanács elnökévé. S bár nem történt semmi incidens a gyárban, sőt az igazgató és a párt köszönő levelet írt, a minisztériumban mégis visszaminősítették. Tóth Géza: Nem keseredtem el, úgy gondoltam, ha az üzemben nem engednek dolgozni, akkor majd elméleti kérdésekkel foglalkozom. Erről közleményekben számoltam be a legnevesebb nyugat-német szakfolyóiratok hasábjain és ennek eredményeképpen 1977-ben a Nemzetközi Bőrvegyészek Uniójának ülésén Hamburgban átvehettem a Stiasny emlékérmet, a szakmában legnagyobbnak számító kitüntest, melyet az akkori KGST országok közül egyedül én kaptam meg, amire nagyon büszke vagyok. 1978-ban, végleges nyugalomba vonulása évében az Eötvös Loránd díjjal, 1981-ben Л műszaki kultúráért aranyéremmel tüntették ki. 1990. december 29-én hunyt el. 2. Virág István ezredes, aranydiplomás középiskolai tanár. 4. Virág István (1901-1991).