Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Rózsa Miklós: Caflish Kristóf cukrász és svájci rokonsága
96 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) ról, annak követéséről, a szülőhazájához változatlanul kötődéséről, és arról tanúskodik, hogy Magyarországot legalábbis akkor még - nem végleges letelepedési, hanem csak átmeneti munkavállalási helynek tartotta 45 . Sajnos, nincs adat arról, hogy Caflisch az illetőségi bizonyítványt és a vándorkönyvet levelezés utján kérte és kapta, vagy az akkor Palkó Károly lugosi cukrásznál fennállott munkaviszonya változatlan fennmaradása mellett, főnökétől mintegy szabadságot kapva, személyesen utazott ezekért Gaubündenbe. A vándorkönyvbe került első bejegyzés a Palkó Károllyal fennállott munkaviszony 1868. április 20-i megszűnését követő napon a lugosi városi tanácsi jegyző által a munkaviszony időtartamáról eszközölt bejegyzés. Érdekes, hogy a Giovanolli János pécsi cukrásznál fennállott munkaviszonyról nincs bejegyzés a vándorkönyvben. Van viszont benne egy, amely némileg érthetetlen. E szerint 1873. szeptember 11-én (!), amikor Caflisch már nem cukrászsegéd, hanem önálló cukrász volt, az olvashatatlan aláírású rendbiztos „Pécs szab. kir. város Kapitányi Hivatala" bélyegzőjével hitelesítve azt jegyezte be, hogy „E könyv tulajdonosa Caflisch Kristóf részére, mint városunk lakója részére a vándorlási jog továbbra is meghosszabbittatik". A rendőrhivatalnok vagy maga eszmélt rá, vagy felettese, vagy más figyelmeztette, hogy egy svájci hatóság által kiállított vándorkönyv érvényességének lejárta után egy magyar városi hatóság nem hosszabbíthatja meg a svájci hatóság által adott vándorlási jogot, mert a bejegyzésből a „meghosszabbittatik" szót kihúzta. Föléje írta azonban, hogy „kiterjesztetik". Nyitva marad a kérdés, milyen alapon és milyen szükségtől vezetve, és milyen joghatállyal került sor egy magyar városi szerv által történt ilyen tartalmú bejegyzésre 46 . Caflisch Kristóf 1872. május 6-án házasságot kötött az 1854. január 20-án Pécsett született Murányi Annával 47 , egy bajai hentes leányával 48 . Házasságukból 3 gyerek származott: az 1873. április 8-án született Dezső 49 , az 1875. július 3-án született Jenő 50 és az 1880. január 1én született Gizella. 51 . Dezső 1879. május 17-én, Gizella 1881. június 29-én meghalt 52 . Jenő, aki a pécsi reáliskola elvégzése után banktisztviselő lett, a Pécsi Takarékpénztár pénztárosa, majd főpénztárosa és címzetes igazgatója, 1937. október 29-én halt meg 53 . 1879. január 9-én meghalt Caflisch Kristóf mezőtúri nagybátyja, Finy András ottani cukrász 54 . Az őt személyesen ismerő Miskolczi Péter mezőtúri királyi körjegyző által 1878. október 13-án - Nyíri Pál polgármester 55 , mint egyik tanú jelenlétében - felvett végrendeletével Caflisch Kristófot általános és egyedüli örökösévé tette meg. Ennek megfelelően reá szállott Finy András összes vagyona, így a mezőtúri 47. sz. telekjegyzőkönyvben 50. hrsz. a felvett házas ingatlan, az azon található valamennyi ingóság, a cukrászmesterség folytatásához szükséges szerszámok, a cukrászati üzlet, a bolthelyiségben levő felszerelés, valamint süteménykészlet. Finy a végrendeletében arra kötelezte unokaöccsét, hogy a hagyaték megnyíltakor fennálló össze tartozásainak kifizetésén túl köteles lesz „a mezőtúri református gimnázium részére egy újonnan felállítandó tanári szék alaptőkéjéhez 200 azaz kettőszáz osztrák értékű forintot, továbbá Finy segédjének, Murányi Ferencnek - ha haláláig el nem hagyja és szolgál - hűséges szolgálata jutalmazásául szintén 200 azaz kétszáz osztrák értékű forintot kifizetni." A végrendeletet a mezőtúri kir. Járásbíróság 1879. január 13-án kihirdette, 56 Caflisch a Gimnáziummal szembeni végrendeleti kötelezettségének már a hagyaték megnyílásának évében, vagy az azt követő tanévben eleget tett. A Gimnázium javára tett végrendeleti juttatás hozzájárulás volt a Gimnázium 6-ik tanári székének létrehozásához 57 . 4. kép Caflisch Kristóf feleségével és két fiával kb. 1878-ban. (Fotó: Zelesny Károly, Pécs.)
