Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről
74 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 3. táblázat. A zsidóság járásonként! foglalkozási megoszlása Baranyában (1794) Foglalkozás Baranyavári Hegyháti Mohácsi Pécs járás járás fó jaras fó % Mohácsi járás jaras fő % Siklósi járás fő Szentlőrinci járás fő % Kereskedő 12 35,3 6 16,7 5 27,8 . . . 1 3,5 Vándorkereskedő (házaló) 14 41,2 17 47,2 8 44,4 4 100 16 55,1 Ipar 3 8,8 1 2,8 5 27,4 5 17,2 Árenda 6 16,7 5 17,2 Kereskedő és árenda 2 5,9 6 16,7 1 3,5 Egyéb 1 2,9 1 3,5 Egyéb és kereskedő Nincs jelezve 2 5,9 1 100,0 Összesen 34 100,0 36 100,0 BML Zsidóösszeírások, Siklósi járás 1793/1119. 18 100,0 100,0 1 100,0 29 100,0 A kézműveseket mindössze 14 (11,5%) mester képviselte, közülük öt-öt iparos a Mohácsi és Szentlőrinci járásban, három a Baranyaváriban, egy kézműves a Hegyháti járásban élt. Mesterségüket tekintve a zsidó iparosok között volt két-két üveges, szabó, mészáros, e gy _e gy foltozószabó, nyeregkészítő, varga, szűcs, bádogos, festő, pecsétvéső, fuvarozó. Mint látható, az iparűzők szakmája - a pecsétvéső kivételével - a lakosság közvetlen fogyasztásához, mindennapi szükségleteihez kapcsolódott. Ismerve a zsidókkal szemben általában meglévő idegenkedést, továbbá a céhek elzárkózását idegen mesterek felvételétől, minden bizonnyal valamennyien céhen kívüli kontárkézművesek voltak. A zsidó családfők 9%-a (11 fő) különféle haszonvételeket bérelt. Ez a jövedelemszerzési mód a Hegyháti járásban volt a leggyakoribb, hat árendás lakott ott. Közülük négyen pálinkafőzést, ketten azon kívül mészárszéket is működtettek. A Szentlőrinci járásban két zsidó családfő kocsmát, egy-egy pedig mészárszéket illetve pálinkaárusítást bérelt. Kettős foglalkozásúnak a megyében élő zsidók közül 10 családfőt (8,1%) tekinthetünk. E foglalkozási csoportba - az Old községi zsidó kivételével - csak kereskedők tartoztak, akik jövedelemkiegészítésül valamennyien különféle haszonvételeket béreltek. A zsidóság számára bérlemények működtetésére elsősorban a Hegyháti járásban nyílt lehetőség. A kettős foglalkozásúak többsége (6 fő) is ott működött. A bérlettel is bíró kereskedők közül a Baranyavári járásban kettő, a Szentlőrinciben egy lakott. Többségük pálinkafőzést és -árusítást vagy/és mészárszéket bérelt. A Baranyavári járásban mindkét kereskedő bérleménye a sörfőzés volt. Sajátos kettős foglalkozásúnak tekinthetjük a Siklósi járásban élő Schwartz Illést. Igás állata nem lévén földjét bérben műveltette. Mivel ez igen kevés jövedelmet hozott, bizományos házaló kereskedéssel egészítette ki bevételét. Az iparosok között sorolták fel az összeírok - talán speciális képzettséget igénylő tevékenységük miatt - a Baranyavári és Szentlőrinci járásban letelepedett egy-egy rabbit 10 . A megyében két családfőnek nem volt jövedelme, esetükben foglalkozást sem jelöltek. Mint a fentiekből kitűnik, 1781-hez képest a zsidóság foglalkozási megoszlásában alapvető változás nem történt, továbbra is a kereskedésből élők aránya (1781ben 66,7%, 1794-ben 68,9%) a legmagasabb. Említésre méltó elmozdulás a többi foglalkozási csoportban következett be. Jelentős a csökkenés a kettős foglalkozásúak körében: az 1781-es adatok szerint a családfők 21,8%-a, 1794-ben csupán 8,1%-a sorolható a kiegészítő tevékenységet folytatók közé. Ugyanakkor árendával mint egyedüli foglalkozással csak 1794-ben találkozunk. Annak ellenére, hogy változatlanul kevés (14 fő) a zsidó kézműves, számuk majdnem megháromszorozódott (1781-ben 5, 1794-ben 14 fő), ezzel a zsidó népességen belüli arányuk kedvezőbbé vált. Az iparosok létszámának növekedésével új mesterségek is megjelentek. 1781-ben egyetlen rabbit sem írtak össze. Az 1794-ben összeírt két rabbi azt mutatja, a baranyai zsidóság létszáma és anyagi lehetőségei már lehetővé tették a hitélet szervezeti kereteinek kiépítését 11 . A foglalkozások közül eltűnt a sakter. Feltételezhető azonban, hogy a mészárszéket bérlők és a mészáros mesterséget űzők között sakterek is lehettek, hiszen a zsidó vallási előírások szerint szolgáltatásaik nélkülözhetetlenek voltak.
