Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Régészet - Török Gyula: Avar kori lovasok Solymáron
TÖRÖK GYULA: AVAR KORI LOVASOK SOLYMÁRON 57 te. 48 A solymári lovasoknak az avar eseménytörténetébe való kapcsolásához sem a fenti megszakított, sem a késői rövid időhatárok közé sorolása nem tartható kielégítőnek. A szentes-kajáni temetőben hitelesen feltárt húsz lovassír közül 17 sírban úgy helyezzék el a lovat 49 , mint Solymáron. Ezen kívül a 123. sírban a ló egyes csontvázrészei hiányoztak 50 , akárcsak a mór-akasztódombi 51 korai avar temetőben; a 384. sírban a lovas és a ló egy tengelyben, koponyával egymás felé fektetett 52 , azaz a két utóbbi sírba még a korai avar kor szokásai szerint temetkeztek 53 . A 205. sírban pedig a lovat a lovas bal oldalára, vele azonos irányba helyezték. A szentes-kajáni 123. és 384. sírokba temetett személyek - a hozzájuk tartozó családtagokkal együtt - az ottani temető első elhunytjai, akik még a korai avar lakosság leszármazottai lehettek. A solymári 25. (és a mellette lévő 24. nem lovas) sírból előkerült szíj végekkel egyező alakúak és stílusúak a szentes-kajáni temető 346. (nem lovas) sírjából valók, amelyek üvegbetétes bronz véretekkel voltak együtt 54 . Ezek mindkét temetőben a lovas és a ló új elhelyezési rítusával más nép megjelenését jelzik. Szentes-Kajánban két olyan lovas sírját is feltárták (33, 277. sír) 55 , amelyekben szarmata S-alakú koporsókapcsok 56 és gepida kétpántos karikák 57 a helyi lakosság hatásának érvényesüléseként kerültek. A szentes-kajáni temető későbbi lovastemetkezései közül kiemelkedik a 407. sír 58 ; mellékletei a kerek és négyszögletes préselt övdíszek, lemezes nagy- és kisszíjvégek, oldalpálcás zabla, hurkosfülű kengyelpár. A karéjos szélű aranyozott préselt bronz lószerszámdíszek a keskeny szíjazathoz tartoztak. A négyszögletes övdíszeken egy-egy pihenő griffet ábrázoltak, akárcsak a 327. sírból előkerült övvereteken 59 . A préselt griffes övdíszekkel temetettek (327. és 407. sír) már a VIII. század első harmada idején élhettek, míg a nehéz griffes-indás öntött díszekkel felszerelt lovasok (75, 134, 330, 351, sír) a VIII. század második-harmadik harmadában 60 , leszármazóik pedig a IX. század első felében. Az avar kori emlékanyag pontosabb időbeli meghatározására ezért a szokásos hármas tagolás 61 helyett a kisebb időegységekre, az ún. „generációs szakaszokra" bontást (30-35 év) alkalmaztuk. Az avar honfoglalók első generációja még külön temetőkbe temetkezett - ezért hiányzik Solymáron, Halimbán 62 , Alattyánban 63 az első avar generáció. A legyőzött helybeli lakosság ugyanakkor még a korábban használt temetkező helyeket népesítette be, mint például a kiszombori gepida temetőt 64 . A második avar kori generáció idején megnyitott köznépi temetőkben az első sírokat bolygatva találjuk; ezekre nem jellemző a soros temetkezési rend. A sírokban visszamaradt kisebb jelentőségű mellékletek: arany és ezüst verettöredékek, keskenyvégű íjak borító lemezei 65 , tegezmerevítő csontfaragványok, jelképes és részleges 66 lótemetések, gömbcsüngős fülbevalók, többszínű szemesgyöngyök. A harmadik generáció sírjai ugyanott bolygatatlanok; így például Solymáron a 24. és 25. sírban fekvő harcosok, Halimbán a 85. és még számos férfi sír is. A halimbai 85. sírban talált kard típusa eltér a korábbiaktól: egyenes, egyélű keskeny - közvetlen előzménye a szablyának 67 . Ilyen kardja lehetett a solymári 25. sírba temetett férfinak is. Az íjvégborító lemezek ekkor még alig szélesedők, mint az a korábbi típusú karddal rendelkező törökbálinti 2. sírban eltemetett férfi íjánál megfigyelhető 68 . E generáció temetkezését legjellemzőbben a pénzzel is meghatározott (Constans П., Constantinus IV. 654-659) gyenesdiási lovas képviseli 69 . A préselt lemezek és az ékszerek között is új típusok jelentek meg. A negyedik generációhoz tartozókat - mind a solymári, mind a halimbai temetőben - az ú.n. közép avar korra jellemző viselettel, ékszerekkel és szélesvégű íjvégborító lemezekkel találták, de szoros szálak fűzik ezeket a leleteket az előző generáció felszereléséhez is. A szélesedő és szélesvégű íjak mellett korbácsnyél végének csontgömbjei kerültek elő 70 ; Solymáron rövid kard a hatalmi jelvény. A solymári 20. sír mellé helyezett fiatal nőnek nagygömbös, sodronyfonal és granuláció díszű ezüst ötvösremek fülbevalói (2. ábra) voltak 71 , de a leggyakrabban előforduló fülbevalók a harmadik és negyedik generációban viselt, apró gömbszemekből összeállított csüngőjűek 72 . A 20. sír gazdag felszerelésével, import fegyverével 73 közelítette a törzsi arisztokrácia rejtett sírjainak gazdagságát 74 , Az ötödik generáció idején Halimbán a préselt, törékeny övdíszek mellett megjelentek az ónozott, kettős lemezű - így szilárdabb megtartású - ékvágásos díszű és karcolt, szíjfonat-mintás övdíszek is 75 . E generáció végén az öntött, nehéz övdíszeket viselők népe már megjelenhetett a Kárpát-medencében; ezt jelezték a már említett szentes-kajáni 327. és 407. sírok 76 . A hatodik és további generációk szentes-kajáni öntött övkészletes sírjaihoz hasonlók Solymáron nem kerültek elő, de egy hosszú, esővízlevezető árok ásásakor megmentett sírok jelezték e későbbi generációk jelenlétét is 77 . A nagy avar kori temetőkben az öntött övveretesek kitűnő öntvényükkel, kiforrott motívumkinccsel jelentek meg; a legjellemzőbb esetekben a préselt és öntött övdíszek ugyanazon sírban fordultak elő 78 .
