Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Régészet - Török Gyula: Avar kori lovasok Solymáron
58 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) A fentiekben leírt jelenségeket és az ásatások során szerzett tapasztalatokat érdemes összeverni az írott források néhány szűkszavú adatával. A gepidák legyőzése és a langobardok 568. évi távozása Pannoniából 79 oly nagy területet nyitott meg az avarok előtt, amelyhez kezdetben valószínűleg nem lehettek elegendően. Számukat még csökkentették a Szirmium birtoklásáért 80 és Bizánc ellen folytatott harcok 81 . A 600. év körüli időre keltezhető csoportok befogadását 82 igazolják a közös köznépi temetők megnyitásai. A leletek között megjelenő U-alakú és pont-vonal motívumos övdiszeket több kutató is - helyesen - a 600-640-es évek közé keltezi 83 . Az avar kori második generáció leletanyagának időrendjét hitelesítik a sírokban talált Phokas (602-610) és I. Heraclius (613-641) pénzei. A 600. év körül érkezettek felszerelése közel állott az avar kori első generáció gazdagságához (Bizánc hatása) és műhelyeik hagyományaihoz. Hiányoztak a tipikus keleti felszerelések 84 , a jellegzetes préselt gömbsordíszes fülbevalók 85 és a koreai típusú kardok 86 . A vágófegyverek kevésbé értékes utánzataival és a bizánci befolyás alatt álló területeken elterjedt ékszerekkel találkozunk. Az első két generáció felszerelésében az íjvégborító lemezek keskeny végűek. Sírjaik egy része rejtve 87 , vagy a korai, kislétszámú temetőkben 88 található, többségük azonban a nagy temetők legrégebben kifosztott sírjai között vannak. Solymáron a legkorábban kirabolt sírok feltárt csoportja az avar kori második generáció végéhez tartozhatott. A 1. Solymári neve 1255-ben Salmár, 1266-ban Solomar. Királyi solymászok lakóhelye. Kiss L., Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1978, 575. 2. Kocztur É. 1970. november 11-12-én római kori sírok feltárása közben avar sírra talált. 3. Leletek a Magyar Nemzeti Múzeum Népvándorláskori Gyűjteménye Leltárában 1972. 3. 1-236; 1978. 3.1-149. 4. Néhány sír feltárásában Salamon A. és Szőke B.M. is részt vett. 5. Az 1894-95. évi vasútépítési jegyzőkönyvek ugyan nem tesznek említést a sírokból, de a lemetszett partoldalban ma is látszó sírnyomok alapján itt néhány sír megsemmisült. 6. Cs. Sós A. (1961) 14. sír; PAPP L. (1963) 60. sír női mellékletűek. 7. VlNSKI Z., Zu den Funden des 6. und 7. Jahrhunderts in Jugoslawien. Opuscula Archaeologica III. (1958), Biskupija-Pliskov XVI. T. 24. 8. BONA I. (1971) 27. kép 1. és 5; GARAM É. (1972) AndocsUjhalastó 22. sír, 134, 6. ábra 4. - v.o. a nagyszíjvég középmotívumával. 9. GARAM É. (1976) 140. 10. BAKA Y К. (1973) Káptalantóti 36. sír, XLII. t. 9. 11. Cs. Sós Á. (1961) 8. sír, 49. 12. BAKAY K. (1973) XXVI. t. 4. balkáni avar hadjáratok sikertelensége hatalmuk megingásához vezetett. Bekövetkezett sírjaik feldúlása 89 , és a belső ellentétek miatt az addig ellenőrzött távolabbi területeket fel kellett adniuk. A Kárpátoktól keletre eső vidékekről legkésőbb 634-ig vissza kellett hívni hatalmuk képviselőit 90 és velük együtt az irányításuk alatt katonai szolgálatot teljesítő harcosokat. Ezekkel jöhetett a Kárpát-medencébe a solymári 24. és 25. sírharcos. Az ázsiai türkök nyugat felé vonulása a Pontusmelléki népek kényszerű mozgásához vezetett 91 . A bolgár törzsek védelmi szövetségbe tömörültek, majd néhány évtized után hatalmuk meggyengült. Kuvrát bolgár fejedelem egyik fia, Kuber ekkor az avarokhoz menekült 92 . Az óhazában visszamaradottak későbbi temetkezéseit az Észak-oszét Galiatban figyelték meg. 93 . Összegezve: a solymári 25. sír lovasa az avar kori harmadik generáció idején részt vehetett az avarok megingatott hatalmának helyreállításában, azaz kb. 635670 között tevékenykedett; a solymári 20. sír lovasa, 670 és 700 között, békés viszonyok között élhetett. A két lovas egyazon nemzetség egymást követő vezetői voltak, akiknek feladata az Aquincumtól Győr felé vezető korabeli hadiút keleti bejárójának az ellenőrzése volt. Közösségükben történt eltemetésük azonban kizárja, hogy a törzsi vezetők közé tartoztak volna, mivel azokat kiscsaládi, vagy rejtett sírokba helyezték, mint OzoraTótipusztán és Igaron. 94 13. CSALLÁNY D., A bizánci fémművesség emlékei II. Antan IV (1957) 250-274. 14. MAROSI A. - РЕТПСН N. (1936) VI. t. 15. PAPP L. (1962) XIV. t. 7-13, XVIII. t. 7-10. 16. U. ott XIV. t. 4. 17. U. ott XIV. t. 5-6. 18. U. ott 1.1. 1-4; BAKAY K. (1973) XLII. t. 7. 19. OGASAWA N., Japanese Swords. Osaka, 1978, 1. kép: CSALLÁNY D. (1939) 1. 1. 3, За. 20. TÖRÖK Gy. (1954) 56, 4. kép; KOVRIG I. (1958) 25-26. ábra. 21. TÖRÖK Gy. (1936) LXI. t. 244. sír, LXVI. t. 310. sír. 22. KOREK J. (1943) 33. sír, XLIV. t. 7. Halimbán a 85. sírban volt ilyen. 23. KOVRIG I. (1958) XVIII. t. 3; TÖRÖK Gy. (1972) 485. sír. 31. t.; Solymáron a 75. sírban van ehhez hasonló. 24. CSALLÁNY D. (1939) 125, 3. kép 6-7. 25. Halimbán az íjak hosszúsága 136-155 cm között volt. 26. KOVRIG I. (1958) XX. 1.1-2. 27. Legeltető állattartásnál az elkóborló állat figyelmeztetésére és általában sújtó tevékenységre szolgálhatott. 28. TÖRÖK Gy. (1968) Abb. 2. 268, 20. 29. KOVRIG I. - KOREK J., Le cimetière de L' époque avare de Csóka Jegyzetek
