Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)

SÁRKÁNY JÓZSEF: TIHANY] LAJOS (1885-1938) 175 11. Csendélet késsel és villával, 1928. o., v., 60x73 cm, MNG Itsz.: 70.208.T. 12. Tristan Tzara, 1926. о., v., 103x73 cm, MNG Itsz.: 70.208.T. tárlatnak - melyhez Marcel Sauvage írt katalógus előszót - elsősorban erkölcsi haszna volt, Tihanyi egyre több ismerősre tett szert. Sorra látogatta a kiállításokat, a művészeket, s mint az Aradon megjelenő „Periszkóp" párizsi szerkesztője, beszámolókat írt róluk. Megismerkedett Gleizes-el, akit igen nagyra tartott, s valószínűleg a kubizmus teoretikus alkotójának hatására is Tihanyi művészetében a kései kubizmusra jellemző megoldások váltak meghatározóvá. Egyfajta választ talált tehát kérdésére, melyet a valós tér háromdimenziós volta és a kép síkjának kétdimenziós ténye vetett fel, s mely probléma évekig akadályozta továbblépését. Párizsi korszakának egyik első darabján, az 1925-ben készült „Város" című festményen

53 a tér lezárásának még oly egyszerű - a tízes évek elején például - Dénes Valéria és Galimberti Sándor által is alkalmazott módját választotta, hogy a táj egy részletét, a háztetőket, a kéményeket felülnézetből ábrázolta. Ez a megoldás részben már megtalálható az 1923-as „Pipás csendélet"en

54 is, ahol az erős rálátásban ábrázolt asztallap, illetve a terítő síkja szinte az egész felületet kitölti - kiküszöbölve ezzel a tárgyak mögötti teret. Továbblépést jelentett viszont az, hogy a homogén nagy felületeknek, s a kémények félköríveinek leegyszerűsített, sötét-világos kontrasztra épülő dekorativitása az autonóm képi jelek világa felé mutat.