Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Művészettörténet - Sárkány József: Tihanyi Lajos (1885–1938)
176 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) Az 1926-os „Csendélet palackkal és pohárral" 55 című festmény - bár még sok a zavaró részlet, és különösen a háttér síkjainak rendezetlensége feltűnő - már továbblépést jelent a kubizmus irányába. Képein a síkokkal tördelt felület ritmusa, hangzása fokozatosan tisztult (Chiantis üveg 1927., Hangszerek 56 , Csendélet 1928), míg 1928ban a „Csendélet késsel és villával" (11. kép) című alkotással Tihanyi eljutott egy rendkívül harmonikus megoldáshoz, melyet igen kevés, ám gondosan kiválasztott eszköz alkalmazásával ért el. Ez az egyszerűsödés, dekorativitásra törekvés figyelhető meg portréin, alakos kompozícióin is. Tristan Tzara arcmásának (12. kép) felemás megoldásai a kezdeti bizonytalanságot dokumentálják. A félalakos portrét nagy homogén síkok veszik körül, s ezekből épül a test is. Tihanyi karakterábrázoló akarata azonban nem engedte, nem alkalmazta e nagy síkokat a fej formázásánál, így az nem tud igazából a mű szerves részévé válni. Idegen struktúrát képez, akár a kéz, melyet - érezvén az arc különállását - épp annak ellenpontjául, társául szánt Tihanyi. (Figyelemre méltó, s Tihanyi művészetében egyedülálló, hogy a Tzara arcnál kísérletet tett a kubistáknál oly gyakori megoldás, az arc két nézőpontjának egybekomponálására.) Ugyancsak 1926-ban készült a „Spanyol nő" 57 című festmény, melyen ugyan az arc ábrázolását a szintetikus kubizmusra jellemző absztrahált síkokkal oldotta meg, ám a testet alkotó síkok még igen erősen kötődnek a konkrét, valós formához, ezért pl. a hozzájuk kapcsolódni igyekvő, köralakú perforációval ellátott síkokkal nem tudnak közös struktúrát alkotni. Mindez a „Beszélgetők" (1928) című képen 58 valósult meg. A visszafogott, vörösökre és szürkékre redukált színvilágú festmény formái, színei öntörvényű, dekoratív, ornamentális rendszert alkotnak. Tihanyi 1928-as alkotásai a szintetikus kubizmus kései, dekoratív, a nonfigurativitás felé közelítő irányzatának szellemében fogantak, s akár illusztrálhatnák Gleizes ugyenezen évben, a „Bauhausbücher" 13. köteteként megjelent „Kubismus" című könyvét. A Gleizes-i kubizmus „harmadik fázisához" tartoznak, s többek között Braque, Gleizes, Filla húszas évekbeli festményeinek társai. „It has been my ambition for years to visit America. I cannot understand why so many European artiste do not appreciate the spiritual values of this country and do not find it important to get acquainted with it." „The new art and its important representatives will find the most useful values in the new artistic creations of America." 59 Tihanyi 1929. júniusi, New York-ban keltezett írása, melyek talán válaszok egy újságíró által feltett kérdésekre, segíti annak megértését, miért utazott - öröksége árán - Amerikába. Úgy vélte, hogy Európa megöregedett, művészete haldoklik, s hogy feléledjen, Amerika felé kell fordulnia. Igen sokat várt ettől az úttól, ám ő, aki mindent otthagyva követte Berlinbe, majd Párizsba a modern művészet hívó szavát, Amerikában nem tudott gyökeret ereszteni. Ismerősök, megfelelő kapcsolatok nélkül törvényszerű volt a csalódása. 60 Megrendelésre festett néhány döbbenetes erejű, sárga színekre komponált portrét 61 , 1929 június-októberében 14 alkotása szerepelt ugyan a Brooklyn Museum „American and Foreign Artists" című csoportos kiállításán, s a következő évben a Murray Galériában is látható volt 12 műve 62 , az oly várt siker elmaradt. Keserűen tért vissza Párizsba és szinte kétségbeesetten a festészethez menekült. Tihanyi művészetének 1930 utáni korszaka sajnos még nincs kellően feldolgozva, a részletes elemzés még várat magára. PASSUTH Krisztina tanulmányában is pedig mindeddig ez a legalaposabb feldolgozása Tihanyi életútjának - méltánytalanul kevés szó esik e periódusról, pedig ezen időszak az, amikor egy 2-3 éves szürrealista korszakot követően - visszatérve művészi programjához, fejlődésének fő irányához - egy adott forma (madár) fokozatos absztrahálásával, tehát egy belső fejlődés során Tihanyi eljutott az absztrakt festészethez. A feldolgozást kétségkívül megnehezíti, hogy Tihanyi - amerikai útjáig fő vonalaiban következetesen épülő életműve a művész elbizonytalanodása miatt egyenetlen minőségűvé vált. Nem tudott ellenállni a sokféle hatásnak, kapkodást sejtetőn gyakoriakká váltak a stílusváltások. Chagall és Miro hatása talán a legérzékelhetőbb az 1930-3 l-ben készült, szürreális hangulatot árasztó festményein, ám szorosan nem köthetők egy kortársához sem. A „Látás félszemmel" (13. kép), vagy a „Tengerparton ülő nő" 63 az álomképek világát idézik súlyos, homogén, fekete, olajzöld színfoltjaikkal, s hangulatuk teljesen ellentétes a „Két akt" 64 sárga, vörös, lila, könnyed színekkel komponált intim, erotikus légkörétől. Az ugyanezen időben készült „Jeanne d'Arc absztrakt ceruzával" 65 mértani alapformákból álló absztrakt kompozíciója pedig egy újabb hatást, irányt mutat. A szürrealisták kedvelt motívuma, a madár a „Piroszöld-kék absztrakt kompozíció" (14. kép) című 1932-33as datálású festményen tűnik fel először. Sejtelmes hangulatot árasztó, zöld tónusú derengő fénnyel körülvéve a kép középpontjában sárga színű, kiterjesztett szárnyú madár lebeg, melyet egy szárnyas hold-arc vörös foltja részben eltakar. E két csodálatosan gazdag, ősi
