Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Természettudományok - Molnár Attila–Farkas Sándor: Az Eipipogium aphyllum (Schm.) Sw. új előfordulása a Mecsekben

10 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) magányos példányai kerültek elő. Eddig tudomásunk szerint egyik lelőhelyen sem sikerült ismételten megtalálni a növényt! Hazai előfordulásai a következők: Bakonyicum: Vesprimense: Bakony-hegység: 1. Cuha-völgy: Gerendavágás (Csesznek). Ezen a lelőhelyen POLGÁR S. (1935) találta , fakorhadékon, nyár közepén". 2. A „Kőrishegytől délre levő mély szurdokvölgy alján, cca. 350400 m. magasságban" Bánó L. számos példányát találta. (In KOVÁCS É. 1957). 3. A ,J~>ancsárok gyertyános-tölgyesében, erősen humuszos talajon 1955 júliusában 5 szálat" talált Tallós P. (In KOVÁCS É. 1957 és TALLÓS 1959). 4. Hárskút mellett, a „Belső-égetthegy délkeleti oldalán, a Gerence forrásvidékén" Nádai B. találta. (Papp J. mscr., cit. in FEKETE et al. 1961.) 5. „Déli-Bakony: Ajka" (Galambos I. in Soó 1980, p. 140.) „A Köleskepe-árok egy szivárgó vízü mellékvölgyében egy példány" (Galambos I. in litt.) Bakonyicum: Visegradense: Visegrádi-hegység: 6. ,J)obogókö: Magaslen-hegy" - egy példány száraz, gerincéli Querco petreae-Carpinetum caricetosum pilosae társulásban, kopár talajon, andeziten 1954 júliusában. (KOVÁCS É. 1957 ill. HORÁNSZKY 1964. p. 82. és Tab. 3.) Praeillyricum: Mecseken se Mecsek: 7. Szászvár (Miliner P. in HORVÁT 1976. p. 29.) pontosabban Vékény „Mocsola-völgy = Csöpögő-forrás" (Millner ined.) „Lelőhelye 1975 szeptemberében ... a Mocsola-völgyben volt. A növény a patak állandóan nedves korhadék talajában, szinte minden kísérőnövény nélkül nőtt" (Millner P. in litt.). Erre a lelőhelyre vonatkoznak KEVEY (1988. p. 23.) és SOÓ (1980. p. 140.) utalásai is. 8. .Дека-völgy: a Disznós-kút közelében" (Zengővárkony) Farkas S. in KEVEY (1993). 1992. július 18-án a völgy patakjának szomszédságában négy tő összesen 14 hajtása virágzott. A virágok többsége a megtaláláskor már elnyílóban volt. A megtalált tövek közül az egyik 8 hajtást hozott s egynek-egynek volt 3, 2 ill. 1 hajtása. Ez az adat a faj második Mecsek-beli és nyolcadik magyarországi előfordulása. Praenoricum: Castriferreicum Kőszegi-hegység: 9. Bozsoki-patak völgye (Bozsok). K. Robatsch, B. Schubert, W. Timpe és F. Norden osztrák orchidea-kutatók 1994. október l-jén taáláták egy példányát patakmenti telepített lucfenyvesben. A példánynak egyetlen virágzó hajtása volt, amely október 10-éig virágzott (ROBATSCH 1995). Az Epipogium aphyllum cönológiai és ökológiai viszonyai Az újonnan megtalált mecseki lelőhely növényzete középhegységi bükkös {Melitti-Fagetum Soó) állományába, a völgy talp és a völgyoldal érintkezésénél, fragmentálisan beékelődő gyertyános konszociáció. Az Epipogiumok közvetlen közelében a lombkoronaszintben kizárólag Carpinus betulus található. A fás újúlatból viszont hiányzik a gyertyán, itt Fagus silvatica (B szint), Acer pseudoplatanus (B és С szint), valamint Acer campestre (B és С szint) található akcidens elemként. Az Epipogiwm-tövek a völgyoldal kisméretű, suvadás-szerű mélyedéseiben ill. ezek környékén találhatóak. E helyeken az avarréteg vastagsága néhol eléri az 50 centimétert is. A korhadó avar 1992-ben virágzáskor rendkívül nyirkos volt, benne gombafonalakkal sűrűn átszőtt részeket lehetett megfigyelni. A gyepszint lágyszárú fajait ill. a fajok szociális magatartástípusait (SBT) természetességi értékszámait (VAL) BORHIDI (1993) nyomán, valamint természetvédelmi érték kategóriáit (TVK) SIMON (1992) nyomán az 1. sz. táblázat mutatja be. 1. táblázat. Az Epipogium aphyllum Réka-völgyi termőhelyének gyepszintjében található lágyszárú fajok és ezek természetvédelmi szempontú értékelése. fajnév SBT VAL TVK Aegopodium podagraria Ajuga reptans Asarum europaeum Campanula persicifolia Car ex pilosa Dactylis polygama Dentaria bulbifera Dryopterix filix-mas Epipactis microphylla Epipogium aphyllum Galium odora tum Hedera helix Hepatica nobilis Melica uniflora Mycelis muralis Neottia nidus-avis Oxalis acetosella Pulmonaria officinalis Sanicula europaea Stellaria holostea Viola sylvestris Jelmagyarázat az 1. táblázathoz: SBT - szociális magatartástípus: С - kompetítor faj, DT - zavarástűrő természetes faj, G generalista faj, S - specialista faj, u - Magyarországon unikális faj; VAL - természetességi értékszám; TVK - természetvédelmi kategória: E - társulásalkotó faj, К - kísérőfaj, TZ - zayarástűrő faj, V védett faj. A fajok 96%-a természetes állapotra utal, mindössze az Ajuga reptans számít zavarástűrő természetes fajnak. с 5 К DT 2 TZ G 4 К G 4 К С 5 E G 4 К G 4 К G 4 К S 6 К Su 10 V С 5 к G 4 К S 6 к С 5 К G 4 К G 4 К G 4 к G 4 К G 4 к С 5 к G 4 к