Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Természettudományok - Molnár Attila–Farkas Sándor: Az Eipipogium aphyllum (Schm.) Sw. új előfordulása a Mecsekben

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) 9- 12 Pécs, 1996 Az Epipogium aphyllum (Schm.) Sw. új előfordulása a Mecsekben MOLNÁR Attila és FARKAS Sándor MOLNÁR, A. & FARKAS, S.: The new occurrence of the Epipogium aphyllum in the Mecsek Mountains, South Hungary. Abstract. The authors report the eighth occurrence of Epipogium aphyllum in Hungary. At present, this is the only certain occurrence of this species in Hungary. In July five individuals flowered in the Rékavalley (Mecsek Mountains) in a hornbeam consociation of a beech forest. We also survey the literature on its phytocoenological and ecological behaviour and the earlier presence in Hungary. Bevezető Az Epipogium aphyllum a magyar flóra egyik legnagyobb ritkasága és máig is kevéssé ismert életmódú faja. Bár hazai előfordulása már 1933 óta ismert, ökológiai igényeiről és cönológiai viszonyairól keveset tudunk. Irodalmi ismereteink jórészt külföldről származnak, ahol a növény a hazaitól jelentősen eltérő körülmények között él. Dolgozatunkkal a Mecsek e kiemelkedő botanikai értékének ismeretéhez kívánunk adatokat adni, mégpedig abban a reményben, hogy a fajra és a további potenciális előfordulásaira a figyelmet ráirányítjuk. CSAPODY (1982) szerint az Epipogium aphyllum „különleges, kipusztulás előtt álló faj, melynek fennmaradását a kizárólag passzív védelem nem biztosítja." A védelméhez szükséges aktív természetvédelmi intézkedéseket azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha populációi felfedezésre kerülnek. Tekintettel - a későbbiekben részletezendő - rendkívül rejtett életmódjára, szeszélyes és rövid ideig tartó virágzására s kevéssé feltűnő voltára, biztosra vehető még további populációinak léte a Mecsekben és a Bakonyban. Az Epipogium aphyllum rövid jellemzése Mindössze 5-30 cm magasra növő, klorofillt nem tartalmazó szaprofiton. Csontszínű vagy vörösesbarna szára teljesen levéltelen. Virágai rendszerint 2-8 tagú fürtöt alkotnak, de ritkán magányosak is lehetnek. A hazai orchideafajok közül egyedülálló módon a reszupináció (a magház vagy a kocsány elcsavarodása) az Epipogium esetében elmarad. A vöröseslilán futtatott mézajka és vastag, zsákszerű sarkantyúja emiatt felfelé irányul. Csak megfelelően csapadékos években és közvetlenül nagyobb esőzéseket követően virágzik. Virágzási idejét tekintve nagyon megoszlanak a vélemények. Soó (1973), valamint BAUMANN és KÜNKELE (1982) szerint júniusjúlisban nyílik, BUTTLER (1986) július-augusztusra teszi a nyílását. LANG (1989) szerint virágzási ideje júniustól októberig tarthat. Ez utóbbi nézetet támasztják alá az eddigi hazai tapasztalatok is. Sajnos nem minden adat esetében ismert a pontos dátum, de a hazai előfordulásokat júliustól szeptemberig találták. A legkésőbbi adatok hazánkban Bozsoki-patak (Bozsok, Kőszegihegység) 1994. október 10. (ROBATSCH et al. in: ROBATSCH 1995) és Mocsola-völgy (Vékény) 1975. szeptember 20. (Miliner P. in litt.) Az Epipogium aphyllum fenológiai viszonyai évjáratonként nagyon változóak. Nyilasi ideje adott évben minden bizonnyal a csapadék mennyiségétől és eloszlásától függ. A csapadékviszonyok változása valószínűleg rendkívül erős mikotrófiája miatt okozza a virágzás ilyen szélsőséges változékonyságát. A nagyon hosszú - júniustól októberig tartó - „potenciális" virágzási idő ellenére egy tő csak körülbelül egy hétig nyílik, virágai elhervadása után az amúgy sem feltűnő növény még nehezebben vehető észre. Elvirágzás után nagyméretű (kb. 1 cm-es), bókoló és a háti oldalon hosszanti mélyedést viselő tokterméseiről ismerhető fel. Valószínű, hogy a gyakori aszályos évek miatt nálunk ritkán virágzik. Egyes szerzők [ZIEGENSPECK (1936), WILLIAMS et al. (1979), BUTTLER (1986)] szerint képes a talajban is virágozni. MOSSBERG és NILSSON (1979) szerint a tő gyöktörzsének nagy része virágzás után elpusztul, a megmaradó vékony, vízszintes „indák" körülbelül 10 év alatt képeznek ismét rizómát, mely ismét képes virágozni. Emiatt feltételezhetjük, hogy adott populáció töveinek egy évben legfeljebb tizede virágzik! A faj hazai előfordulása Az eurázsiai elterjedésű, montán-prealpin jellegű Epipogium aphyllum-ot eddig csak hazánk négy hegységében találták, összesen kilenc lelőhelyen. A hazai lelőhelyek többségén csak igen kis egyedszámú állományai vagy