Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Adalékok a Balkán boglárkalepke-faunájához (Lepidoptera, Lycaenidae)

72 Polyommatus thersites (Cantener, 1834) -Id

1

: Bulgaria, Rodope Mts., 1200 m, Cudnite Mostovi, 14. VII. 1977. 1 cf: Jugoszlavija, Macedonia, Katlanovo, 25-26. VI. 1978. Polyommatus amandus (Schneider, 1792) - 2 <f<f, 1 9: Bulgaria, Rodope Mts., 1800 m, Skalnite Mostove, 25. VII. 1980. 1 d»: Bulgaria merid., Rodope Mts., Batak 1150-1200 m, 19-20. VII. 1975. Polyommatus eroides (Frivaldszky, 1835) - 1 d\ 1 9: Bulgaria, Sredna Gora, Klisura, 1100 m, 26. VII. 1980. 1 <f: Bulgaria, Rila Mts., Maljovica 1800 m, 31. VII. 1975. 5 dW: Bulgaria, Bataska Ezero, 1200 m, 19-20. VII. 1975. 1 <?: Bulgaria, Pirin Mts., Vihren, 1950-2650 m, 28-29. VII. 1975. Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775) -Id

1

: Bulgaria, Rila Mts., Jakorada 1200 m, 15. VII. 1977. 7. <?<?: Bulgaria, Rodope Mts., 1200 m, Cudnite Mostovi, 14. VII. 1977. 2 <?#, 1 9: Bulgaria, Rodope Mts., 1800 m, Skalnite Mostove, 25. VII. 1980. 7 dW, 19: Bulgaria, Bataska Ezero, 1200 m, 19-20. VII. 1975. 1 d\ 19: Bulgaria, Stara Planina, Sipka 900 m, 13. VII. 1977. 4 d-d

1

, 3 99: Bulgaria, Lozenec, Oazis camping, 15-20. VII. 1980. 4 &<f: Bulgaria, Arkutino, karst scrub, 29. VI. - 3. VII. 1979. 2 &<?, 2 99: Bulgaria, Lozenec, Lozenec camping, 10-12. VII. 1980. 1 d" Bulgaria, Arkutino, karst scrub, 13-22. VII. 1980. 1 <f Bulgaria, Petrohanski Pro., Koznica 1500 m, 16. VII. 1975. 1 d\ 1 9: Bulgaria, Ljuti Dol, со. Vraca, 27. VII. 1980. 2. cfd

1

, 1 9: Bulgaria, Rodope Mts., Narecenski Bani, 13-14. VII. 1977. 19 9: Bulgaria, Ahtopol, 2-6. VII. 1977. 8 <?<?, 3 9 9: Bulgaria, Rodope Mts., Narecenski Bani, 11. VII. 1979. 2 d-d", 2 99: Bulgaria, Rodope Mts., Narecenski Bani 600 m, 26. VII. 1980. 2 d'd', 2 9 9: Bulgaria, Arkutino, karst scrub, 29. VI.-7. VII. 1977. 2 99: Bulgaria, Arkutino, Ropotamo river, 25. VII. 1975. 1 d": Jugoslavija, Macedonia, Katlanovo, 25-26. VI. 1978. 2 &<?, 1 9: Bulgaria, Cemomorec, 24. VII. 1975. 1 d", 1 9: Bulgaria, Gara Dragoman, 17. VII. 1975. 1 d

1

, 1 9: Bulgaria, Staro Selo, N. Zagora, SI. Ban, 23. VII. 1975. 1 d

1

, 1 9: Bulgaria, Pirin Mts., Vihren House, 1900-2200 m, 21. VII. 1982. 2 eW: Bulgaria, Rila Mts., Partizanska Poljan 1700 m, 19-20. VII. 1982. 1 d": Bulgaria, Rila Mts., Rilski Manastir 1500 m, 19. VII. 1982. 1 d

1

, 2 99: Bulgaria, Rila Mts., Ribni Ezero 2100 m, 16. VII. 1977. Aricia anteros (Freyer, 1839) -Id

1

: Bulgaria, Lozenec, Oazis camping, 15-20. VII. 1980. Aricia macedonica (Geyer, 1837) - 2 dW: Bulgaria, Rila Mts., Jakorada 1200 m, 15. VII. 1977. 7. <W, 1 9: Bulgaria, Bataska Ezero, 1200 m, 19-20. VII. 1975. 1 <?: Bulgaria, Rita Mts., Rilski Manastir 1500 m, 19. VII. 1982. Aricia agestis (Denis et Schiffermüller, 1775) - 1 9: Bulgaria, Arkutino, karst scrub, 29. VI. - 3. VII. 1979. 2 <?<f: Bulgaria, Sozopol, 27. VI.- 5. VII. 1979. 1 9: Bulgaria, Lozenec, Lozenec camping, 10-12. VII. 1980. 1 <f, 19: Bulgaria, Rodope Mts., Narecenski Bani, 11. VII. 1979. 1 d

1

, 1 9: Bulgaria, Izgrec-Micurin, 7. VII. 1977. 1 <?: Jugoslavija, Macedonia, Katlanovo, 25-26. VI. 1978. 1 <?: Bulgaria, Prevala, 500 m, 15. VII. 1974. 1 9: Bulgaria, Balogradcik, 14-15. VII. 1975. Aricia eumedon (Esper, 1780) - 1 d", 1 9: Bulgaria, Rila Mts., Partizanska Poljan 1700 m, 19-20. VII. 1982. 1 <f: Bulgaria, Rila Mts., Rilski Manastir 1500 m, 19. VII. 1982. Jegyzetek Az azonos génuszba tartozó közelrokon allopatrikus taxonok monofiletikus csoportját a taxonómia számos esetben szuperspécies néven jelöli, amelyen belül egy-egy taxont szemispéciesnek hív (MAYR 1969, lásd VARGA, TÓTH 1978). Ez a jelenség a lepidopterológiai szakirodalomban is jól ismert (VARGA, TÓTH 1978), és a Balkán boglárkalepkéin is jól megfigyelhető. A szuperspécies taxonómiai szempontból kevéssé praktikus: bonyolult nomenklatúriai képleteket hoz létre. Más oldalról viszont szemlélteti azt a tényt, hogy az evolúció egy újabb szintjét sikerült felfedezni, amelyet a binominális nomenklatúra eszközeivel már nem fejezhetünk ki hagyományos módon. Az alábbiakban ezt a jelenséget ismertetem a megvizsgált anyag kapcsán. A Lycaena alciphron és a Lycaena gordius faj pár A nagy areájú, az Atlanti óceán partvidékétől egészen az Amurig megtalálható és nálunk is honos alciphron (Rottemburg, 1761) taxon széles elterjedési területén meglehetősen egyöntetű képet mutat. Viszont a Mediterráneumban egy olyan variábilis alak fordul elő, nevezetesen a gordius (Sulzer, 1776), amely az alciphrontól lényegesen eltér, méghozzá olyannyira, hogy felfedezője eredetileg is önálló fajként írta le (BEURET 1953: 49). A Balkánon a gordius és az alciphron areája részben fedi egymást, és ezeken a helyeken a kétféle alakkör jellegzetességeit egyesítő fenotípusokat találunk. Ilyen pl. a Herkulesfürdő környéki populáció, amely a gordius és az alciphron hibridzónájának a legészakibb pontja. Kisázsiában és a Kaukázusban kizárólag a gordius alakkör fordul elő, míg a nominotipikus alciphron az orosz síkságon és Dél-Szibérián át egészen az Amur vidékéig hatol. Az Everes alcetas és az Everes decoloratus Ahogy már egy korábbi munkámban rámutattam, a decoloratus-alcetas taxonómiája a fajpár ökológiájának ismeretében nem megoldott (BÁLINT 1989: 50). LORKOVIC (1938) munkássága során az irodalomban elfogadott lett, hogy a kisebb, a szárnyak felszínén sötétebb zöldeskék alapszínű, fekete pikkelyekkel teleszórt hím példányok a decoloratus-t, míg a világosabb, liláskék alakok az alcetas-t képviselik. Ivarszervek alapján is jól elkülöníthetők (HIGGINS 1975: 153. és 154. ábrák). Az ismertetett morfológiai és ivarszervi bélyegek két szümpartikusan, de allotopikusan előforduló „everes" alak esetében valóban jó határozóbélyegnek bizonyulnak: a fent említett decoloratus karsztbokorerdők tisztásain fordul elő, legnyugatibb előfordulása a Bécsi-medence, míg a másik, a Hoffmannsegg féle alcetas, a Kárpát-medence és Szlavónia vérfüves láprétjein él (UHERKOVICH 1972: 142). Már Lorkovic számára is problematikusak voltak a pannóniai karsztbokorerdők lejtőiről származó, alcetas habitust mutató példányok. Ezek rendszertani helyzetét nem tudta semmiféle taxonómiai eszközzel kifejezni (BÁLINT 1989:50). Ez az alak a Kárpát-meden-