Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Természettudományok - Nógrádi Sára–Uherkovich Ákos: A magyarországi tegzesek (Trichoptera) elterjedése és gyakorisága az utóbbi évtizedben, számítógépes feldolgozás adatai alapján

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 49-67 Pécs, 1995 A magyarországi tegzesek (Trichoptera) elterjedése és gyakorisága az utóbbi évtizedben, számítógépes feldolgozás adatai alapján NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á. NÓGRÁDI, Sára & UHERKOVICH, Ákos: Distribution and abundance of caddisflies (Trichoptera) in Hungary during the last decades based on computer data processing. Abstract. More than half million of caddisfly adults were collected, elaborated and processed by the authors during the last twelwe years. All data were recorded by a computer program. Some arithmetical results are presented here. Thus the real frequency and distribution data can be established. Many characteristic features of Hungarian Trichoptera are given by tables and maps. Bevezető A rovarfajok gyakoriságának minősítése faunisztikai vagy állatföldrajzi munkákban az esetek többségében szubjektív vagy szubjektívnek tűnő. Nagyon sok tényező befolyásolja ezt a minősítést. Ezek közül előkelő helyen szerepel az adott faj nagyobb mérete és feltűnő megjelenése. A hazai gyűjteményekben - különösen azokban, melyek anyagát kisebb vagy nagyobb részben nem az adott csoportok szakemberei gyűjtötték össze - ténylegesen is meglátszik ez a jelenség. A tegzesek (Trichoptera) rendjének korábbi hazai reprezentatív gyűjteménye, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban található anyag is kitűnően példázza ezt a jelenséget, különösen, ha a gyűjteménynek azt a felét tekintjük, amelyet nem a kiváló amatőr trichopterológus, Remetey Pál gyűjtött. A feltűnő és aránylag változatos rajzolatú Limnephilidae és Phryganeidae családot sok faj és aránylag magas példányszám jellemzi. Ezzel szemben a többségükben nagyon elterjedt Leptoceridákat vagy Hydropsychidákat - melyek kisebb és kevésbé feltűnő állatok - ugyanott jóval kevesebb példány képviseli. A mindössze 3-4 mm-es testhosszúságú, karcsú, barnásszürke színű Hydroptilidák családjából pedig csak - mintegy véletlenszerűen - egy-két példányt láthatunk (NÓGRÁDI 1989a). A magyarázat kézenfekvő, ha a gyűjtemény keletkezésének körülményeit megismerjük. (Itt elsősorban a Remetey-gyűjteményen kívüli gyűjtemény-részről van szó.) Régi hagyomány, hogy a hivatásos szakemberek muzeológusok - a saját maguk által vizsgált csoport tagjain kívül bizonyos más csoportok tagjait is elteszik a kollégák részére. Ezt a módszert különösen akkor alkalmazzák, ha egy-egy terület tervszerű kutatása folyik és onnét minél több fajt szeretnének megismerni. Példa lehet erre a nemzeti parkok utóbbi években folyó kutatása vagy például a Bátorliget Természetvédelmi Terület mintegy negyven évvel ezelőtti és néhány éve folyt vizsgálata (Vö. SZÉKESSY 1953, MAHUNKA 1981, 1983, 1986, 1991). Ugyancsak jelentősebb mennyiségű anyaggal gyarapodott a tegzes-gyűjtemény a két országos fénycsapda-hálózat (mezőgazdasági és erdészeti kártevő-előrejelző csapdák) lepkeanyagának feldolgozása során, mintegy „melléktermékként" (KOVÁCS 1962). A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének revíziója során a fenti tények markánsan kitűntek: messze a legtöbb lelőhellyel a Limnephilidae család tagjai rendelkeznek (NÓGRÁDI 1989a); hasonlót tapasztaltunk a gyöngyösi Mátra Múzeum gyűjteményének áttanulmányozása során is (NÓGRÁDI 1989b). A hazai tegzesfaunával foglalkozó munkákat áttekintve megállapíthatjuk, hogy az esetek egy részében a gyakoriságról - legalábbis egyes fajok esetében - megadnak bizonyos információkat. így például STEINMANN (1970) kötetében sok fajnál ott a gyakoriságot jelző „igen közönséges", „nagyon közönséges", „közönséges", „igen gyakori", „gyakori" kifejezés vagy szó. Ha az elmúlt években tapasztalt tényleges gyakorisági értékeket vesszük figyelembe, akkor megállapíthatjuk, hogy a fenti gyakorisági értékek egyszerűen nem igazak az esetek tekintélyes hányadában. ÚJHELYI (1969) általában nem ír a gyakoriságról. Ha mégis, akkor ezek az általa megadott gyakorisági mértékek megfelelnek a mi tapasztalatainknak. Mi általában kerültük a gyakorisági értékek ilyen formán történő szubjektív megfogalmazását. Ha mégis meg kellett tennünk ezt nagyobb összefoglaló munkák esetében (pl. NÓGRÁDI, UHERKOVICH 1990), akkor mindig figyelembe vettük az összes hazai előfordulási helyet és a mennyiségi viszonyokat is. Ennek ellenére egy ilyen gyakorisági adat közlése meglehetősen szubjektív marad, ugyanis az „igen közönséges" stb. kifejezéseket eddig még nem definiálták egyértelműen. Példaként megemlíthetjük, hogy a gyűjteményekben igen gyakran látható nagytermetű Phryganea grandis amit minden munka igán gyakori vagy közönséges fajnak tart - mind előfordulási alkalmainak száma, különösen