Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Katona Imre: A drávaszögi folklór helye a magyar néphagyományban

181 változtatták. Maga a történet egyébként balkáni eredetű, először a magyarok, majd a szlovákok foglalták írásba. Névtelen szerzője a korabeli szerkesztés és verselés divatját követte: e széphistória 33 versszakból áll, minden szakasz 3-3 sorból, a sorok pedig 3-osztatúak. Minden bizonnyal a Zörög a kocsi..., ill. az- Érik a szőlő... dallamára énekelték, de nem olyan gyors ütemben, hanem lassan, beszédszerűén. A mesékkel és a balladákkal ellentétben, a drávaszögi népdalok feltárása még nem fejeződött be, különösen várat magára egy népzenei összegezés. Az eddig gyűjtött népdalok viszonylag nagy száma azonban már lehetővé tesz egy előzetes áttekintést. Ezek szerint a népdalok régi rétege (siratok, virrasztók, keservesek, bujdosó- és rabénekek stb.) jórészt feledésbe merült, de közülük egyes világi, magánéleti műfajokat (bujdosók, keservesek stb.) az említett Csöbrös-féle kopácsi énekesköny megőrzött, mely egyébként a félnépi formák értékes tárháza. (Tartalmazza pl. a legrégibb katonakeserveseket, bennük a kegyetlen vesszőfutás emlékét.) Ugyanebben a kéziratos könyvecskében találhatók a legrégibb, félnépi szereleménekek, párválasztók és gúnydalok is, ez utóbbiak egyik-másik típusát máig megőrizte a szájhagyomány. A drávaszögi líra fő műfaja egyébként a szerelmi dal, melyet megnyugtatóan sikerült csoportosítani. (E munkát megkönnyítette, hogy e közismert dalokban voltaképpen tipikus helyzetekben szereplő típusok szólalnak meg, és így a szerelem kibontakozásától a kétesélyes: beteljesülő vagy szakító végkifejletig majd minden változat egy fonálra fűzhető.) Sárközben, Szlavóniában és a Drávaszögben is külön színfolt a párosítókkal rokonítható ún. budár-, vagyis szőlőőrző nóták csoportja. Kopácson pedig az utóbbi időkig annyi halászdal élt, mint épp egy évszázaddal ezelőtt Komáromban, Herman Ottó gyűjtésének idején. Igaz, a halász nem olyan rangos foglalkozás, mint a pásztor, és nincs is közvetlen kapcsolat az ember és az állatok között, de számos ismert népdal szövegét alakították át „halászosra", és az említett bálokon, farsangi felvonulásokon, valamint a fogások utáni közös mulatságokon ezeket is nagy kedvvel és meglehetős öntudattal adták elő. A halászdalok csak most kezdenek feledésbe merülni. Egyébként a dél-dunántúlinak tartott balladás Erdők, mezők, vad ligetek... és a Hol jártál az éjjel, cinegemadár? ... a Drávaszögben is kedvelt, itt azonban nem alakult ki annyi helyi jellegű népdal, mint pl. a Tolna megyei Sárközben. A találós mesék és kérdések gyűjtése sikeresen befejeződött, és váratlan eredménnyel zárult: a 10 drávaszögi faluból 856 típusnak 4842 változata került elő, ami országos viszonylatban is páratlan. Berze Nagy János 23 baranyai faluból 342, Mándoki László pedig 16 megyei községből 788 találóst gyűjtött, így a mesékkel, balladákkal és dalokkal ellentétben, Baranyán belül épp Drávaszög a leggazdagabb a találós kérdések tekintetében. Ennek eléggé kézenfekvő a magyarázata: e műfaj éppoly eleven életet él, mint pl. a vicc; a legtöbbet 10 éves kortól 40 évesig ismertek; a közlők átlagos tudása félszáz, a legkiemelkedőbb egyéniség pedig 150-nél is több találóst tudott. Az énekesek összetételéhez hasonlóan, találósokat is valamivel több nő mondott, mint férfi, de e tekintetben nincs olyan gyökeres eltérés a két nem repertoárja között, mint a népmesék és részben a balladák esetében is. A találósok tipológiája egyébként egyezik az országos átlagéval: a fele mesés, elbeszélő jellegű, a másik fele puszta kérdés-felelet, és e két almüfajnak a számbeli többsége ellentétre épül pl. Kerek, de nem alma... és hasonlók. E szórakoztató, különleges alkalmakhoz nem kötődő műfaj nagyon emberközeli: középpontban van a férfi és a nő, továbbá az emberi test részei, a közvetlen környezet, a munka és csak ezek után következik a természet. Legnépszerűbbek az országosan ismert típusok, némelyik félszáz alkakommal került lejegyzésre, mint pl. Melyik várban nincs katona? Ha feldobják fehér, ha leesik sárga; A Világot átéri, mégis egy tyúk átlépi... Hogy mennyire nem halott e műfaj, az új elemek (gépkocsi, rádió, rágógumi stb.) benyomulása is bizonyítja. Még a találósoknál is látványosabb eredménnyel zárult a szólások gyűjtése: a 10 drávaszögi faluból 2982 típusnak 11 395 változata került elő, ezzel minden eddigi helyi repertoárt megelőzött, csak az országos összegzések múlják felül, melyekben viszont a drávaszögi szólástípusoknak legfeljebb éppúgy a fele található, mint az ugyancsak egész nyelvterületünkre kiterjedő balladamonográfia típusainak is. Erre igazán senki nem számított! Pedig a szólások ismerete már az egyes korosztályok között nem oszlik meg olyan arányosan, mint más népszerű, eleven műfajoké, mert pl. a 20-30 év közöttiek csak töredékét tudták az átlagnak. Ráadásul elég gyorsan feledésbe is merülnek: a megelőző majdnem 100 évben eddig gyűjtött drávaszögi szólásokból ma már a harmadára sem emlékeznek. (A vicceknél az ellenkezőjét tapasztalhatjuk: 2/3-uk évről évre felújul, változik, legfeljebb 1/3-uk tekinthető igazán újnak.) A szólásokat is több nő ismerte, mint férfi, bár a repertoárjuk között nagyságrendi különbség nincs, legfeljebb ha tematikai. Míg azonban a találósokban az ember és közvetlen környezete, továbbá munkája van a tengelyben, a szólásfélék sokkal természetközelibbek, kevesebbet törődnek a munkával, de a tematika középpontjában itt is az ember testi-lelki valója, a család és az otthon áll. Jellemzőnek mondható, hogy sem a találósok, sem pedig a szólások nem foglalkoznak különösebben a nagy társadalommal, a történelemmel és hasonló átfogó kérdéskörrel sem. Ám burkoltan mégis kiderül, hogy a szólásfélék éppúgy férfiak