Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Katona Imre: A drávaszögi folklór helye a magyar néphagyományban

182 dominanciájára árulkodó műfaj, mint pl. a közéleti vicc is, mert a szólások közlőinek többsége hiába volt nő, név szerint mégis majdnem ötször annyi férfi szerepel e mini-műfajban, mint nő! Általánosítható tanulság még a drávaszögi szólásfélék „színskálája", megegyezik a népművészetével: a legtöbb és fele-fele arányban említett szín a fehér-fekete, míg a többi népszerűbb (sárga-kék-zöld) szín felező arányban mind kevesebb. Ami pedig a lokalitást illeti, a helynevek közül Baranyát és Drávaszöget emlegetik leggyakrabban, de már a Tiszát többször, mint a Dunát vagy a Drávát, e tekintetben tehát a népdalokhoz hasonlók. A Drávaszögben a szlavóniai szólásoknak csak 39, a szegedieknek pedig mindössze 35 %.-át ismerik, vagyis erős a helyi jelleg. A kopácsi szólások külön színfoltot alkotnak, mert a mesékhez, dalokhoz stb. hasonlóan, ezekben is nagy a „vízközelség" - Aki fél a víztol, nem eszik halat; Fél lábon áll, mint a gólya; Ki vízben jár, megnedvesedik; Pápog, mint a ponty stb. A témák helyi színezete ellenére is, a szóláshasonlatok (20) és a közmondások (42) százalékos aránya, valamint a kisebb típusoké is nagyjából megfelel az országos átlagnak. (Hasonlót állapítottunk meg a találósokról is.) A gyermekmondókák és a velük rokon cselekményes (énekes-táncos és sport-) játékok gyűjtése szintén befejeződött, ha az előzőkhöz képest nem is annyira kimagasló, de a vártnál ismét csak szebb eredménnyel: 424 mondóka (a leggazdagabb bácskai gyűjtemény csak 359-et tartalmaz) és 174 voltaképpeni játék (ez megfelel egy jó átlagnak) került lejegyzésre; együttes számuk 598, ennél többet csak a székelyföldi Esztelnekről közöltek, 720-at, de Erdéllyel versenyezni nem lehet. E szép számok mögött azonban van némi aránytalanság: országos tapasztalat, hogy ahol - főként a kálvinizmus hatására az ünnepi szokások megritkulnak, ugyanott a gyermekek körében csökken az énekes-táncos-cselekményes (leány-) játékok köre és száma is, s ez be is következett a Drávaszögben; további tehertételt jelentett a „hagyományos" egykezes is. Mindezek következtében kevesebb az énekes-táncos játék, mint pl. a Bácskában vagy országos viszonylatban. Egyébként a drávaszögi gyermektársadalom játékkincse is korosztályok és nemek szerint eléggé megosztott, bár újabban pl. a leányok is mind gyakrabban csatlakoznak a régen tipikusan fiús küzdő-vetélkedő játékokhoz. A mozgásos-testedző játékokban mindkét nembeliek részt vesznek, legfeljebbb egyes játékcsoportok, ill. -típusok szerint, továbbá az egyes korosztályok között vannak kisebb különbségek. Legjátékosabbak a kicsinyek, majd a 6-10 évesek, 10-12 év között csökken a játék szerepe, utána majdnem meg is szűnik. A legkisebbek kedvelik az űző-kergető-szerepváltó-testgyakorló és rejtőzködő típusokat; a nagyobbacskák pedig a futó-kergető, főként a párválasztással járó játékokat. A zálogos, párválasztó és értelemfejlesztő játékok a serdülőfélben lévő fiatalok körében kedveltek. Ami a nemek szerinti árnyalati különbségeket illeti, a kézügyességi játékokra könnyebben kaphatók a fiúk, az ugró-szökelló mozgásra pedig a lányok; a labdázás körén belül az iskolázás a leányok, az országozás a fiúk kedvenc szórakozása. Az említett okok miatt a Drávaszögben az énekes-táncos-cselekményes játékokban a drávaszögi leánykák szerepe nem annyira domináns, mint a magyar nyelvterület nagyobb részén. Ismét csak külön színfolt Kopács, mivel a másutt „szárazföldön" gyakorolt játékokat (hunyó, fogó, nemzetesdi, körjátékok, utánzás stb.) itt a vízben is szívesen játsszák, sőt megjelenítik magát a halászást is. A pincéből felcsalt halál üldözéses játékára éppúgy csak a csehszlovákiai magyarság köréből tudunk párhuzamot említeni, mint a kopácsi lakodalom menyasszonyt befogadó tisztulásos szertartására is. Bár egészében véve a drávaszögi játékkincs már csak a nagyszülők segítségével volt rekonstruálható, a maradék szokások mégsem élettelenek, új elemek (pl. űrhajó) nyomulnak be közéjük. Az időközelség révén esetenként még ki lehetett mutatni a közvetlen horvát hatást is. Ugyancsak váratlanul sok (230) játékszer került elő a Drávaszögből, így e feltárás is élvonalban jár. E sokféle játékos eszköz 2/3-át a fiuk, 1/3—át pedig a leánykák készítik; eléggé pregnáns a nemek közötti munkamegosztás is, akárcsak az életben vagy a folklór egyes területein: így a fiúk gyártmányai a fegyverek, járművek, hangszerek, forgó, röptető stb. játékeszközök, a leányok babákat, ruhákat, ékszereket, háztartási és otthoni berendezéseket készítenek, de mindkét nem ügyeskedik az állatfigurák, a labdák, duda- és sípfélék készítésében. E gyermeki játékszerek munkára szoktatnak, szórakoztatnak, bizalmas társakról gondoskodnak (pl. a kislányok szívesen osztják meg titkaikat a babákkal), összekötnek a természettel, és bevezetnek a nagyok társadalmába. Nem gyári áruk, hanem a környezetben található olcsó és természetes anyagokból készülnek: 150—féle játékot alakítanak növényekből, 25—félét papírból, 18 típusú állati eredetű, 13 textil, 12 pedig föld vagy homok. Mindezekből számtalan típusú alakítható, a legnépszerűbbek (babák, épületek, járművek, fegyverek, papírfigurák stb.) majdnem egyenlő arányban kedveltek. Készítésük általában évszakhoz kötődik, újabban meglehetős az iskolák hatása is. Bár a játékszerek készítése mindjobban háttérbe szorul, változatlanul kedvelt a papírhajtogatás, mindenki tud 4-5 figurát kialakítani; új elemek (pl. az elevátor) e csoportba is benyomulnak, és időnként újra felbukkannak elfeledettnek hitt régiek (hóember, fakorcsolya, fűzfasíp, zúgattyú, parittya, nyíl, dióbölcső, mákfej-edény, nádsöprű stb.). Drávaszög külön színfoltja az 55 vízi játékszer, mint amilyen pl. a sásból font gyűrű-nyaklánc, a nádi hegedű, az említett