Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.
166 séget tapasztaltam a játékában és roppant tisztaságot, amit Dohnányira nem lehetett elmondani. Az övé lágyabb, femininebb és romantikusabb színezetű volt. Dohnányit hallottam diákkoromban Pécsett is. Nádor Tamás: Bizonyára nagy élményt jelentett számodra Otto Klemperer koncertje. Halász Béla: Igen. Próbán is láttam néha és egyszer a Zeneakadémián. Akkor még nem a II. emeleten, hanem az orgonakarzaton kaptak helyet a főiskolások és nagy élmény volt szemt'ól-szemben látni a dirigáló Klemperert. Az első Beethoven szimfónia volt műsoron és a Kilencedik. Az elsőnek a fináléjában van egyjátékos melléktéma, akkor egy kicsit illegett is, és mosolygott, ami meglepő volt számomra. Ritkán volt az az érzésem, csak Klemperert nézve, hogy a dirigens játszik a zenekar nevű hangszeren. A fiatalos, 40 éves Knappertsbuscht is láttam egyszer. Mozart Eine kleine Nachtmusik-jár a emlékszem és az Eroicára. Nagyon kevés mozdulattal fogta igen jól a zenekart, pedig azt mondták róla, hogy nem szeretett sokat próbálni. Ezt a Hangversenyzenekar fiatal tagjaitól hallottam. Az egész műsort egy nagy bőgőpulton ülve átvette, végigdirigálta, szürkén, nem igen szólt hozzá. A zenekari tagok készek voltak a legnagyobb bukásra, mint a fiatalok mondták: lebőgésre. Szép szál, szőke ember volt, akkor 40-es éveiben fiatalos, kihúzta magát és úgy nézett a zenekarra. így mondják: Kleiber óta nem szólt úgy a zenekar, mint akkor. Kleibert is hallottam, a Kilencediket. Emlékszem, hogy amikor az örömóda himnusza először jön a vonósokon, feltűnően halkan, pianisszimo kezdte, egészen kísértetiesen, épphogy szólt, mástól még így nem tapasztaltam. Nádor Tamás: Jelen voltál Ferencsik János első operaházi bemutatkozásán. Halász Béla: Igen. Voltak a kollégáim között, akik ismerték, nagyon lelkesedtek érte, és mondták, hogy tapsoljunk az első szereplésén. Ferencsiknek kezdő korában is a biztonsága volt rendkívüli. Kotta nélkül dirigált 7 . Vladimir Horovitz több hangversenyét is hallottam. Eléggé ismeretlenül jött Budapestre. Az első hangversenyére még olcsó jegyeket osztogattak a kollégiumban, a többi napra már zsúfolt ház fogadta és a sikerre jellemző, hogy szünetben és a hangverseny után ifjú hölgyek sikoltozva futottak a pódiumhoz és onnan tapsolták ki, követelték a ráadásokat. Idősebb korban Richten is hallottam, két koncertje volt a Liszt teremben. Sikerült még jegyet kapnom a Beethoven szonátás estjére. Sokan bánkódtak, hogy csak a másodikra kaptak jegyet, azon legnagyobb részt Rachmaninov és kortárs orosz zeneszerzők műveit játszotta - megjegyzem, hogy Pesten hallottam Rachmaninov hangversenyét. Hangdokumentum: K-360, 361, 362. Korpolay Gyula nyugdíjas banktisztviselő beszél életéről - benne: Szvjatoszlav Richter két pécsi koncertjéről. A felvételt dr. Nádor Tamás készítette Korpolay Gyula Vörösmarty (korábban Székesfehérvár) utca 7. sz. lakásán 1991. március 6-án és 20-án. Nádor Tamás: A művészi diploma megszerzése után miképp alakult további életutad? Halász Béla: Pesten csak villamospénznyi jövedelmet sikerült kapnom, diákmiséken, német miséken orgonáltam. Megbetegedtem, akkor hazajöttem. Ezalatt néhányszor koncerteztem, így a Katolikus Körben. Ezt követte a kőszegi tanítóképző, ahol fél évet töltöttem. A pécsi székesegyház orgonistája, Jaksch bácsi ekkor már hetvenen felül lévén, betegeskedett. Mivel még a múlt században eredetileg is 2 orgonista állás volt, sikerült megkapnom 1935-ben a másodorgonista állást, ami a kőszegi 80 pengős fizetés után 100 pengővel és a szülői házban lakással, anyagilag is előnyösebb volt. [...] Sok szereplésről, karrierről a későbbieket illetően sem beszélhetek. Inkább évtizedekben számolhatom a szereplési lehetőségeket. 1941-ben a Beresztóczy-Faludy-féle kántornapokon szerepeltem. 1942-ben volt a székesegyházi énekkar hangversenye a Zeneakadémián Mayer Ferenc vezényletével. 8 Ezen én Bachtól a Passacaglia és fúgát játszottam, Regertől a cisz-moll rapszódiát, egyik kedvelt Reger darabom, op.65.no.l., és Vierne-től az V. szimfónia fináléját. Nádor Tamás: Mikor hallottad először a székesegyházi énekiskola kórusát? Halász Béla: Még Glatt Ignác 9 idejében láttam a gyerekeket kivonulni körmeneteken, de akkor én még kisebb voltam, mint a karénekes gyerekek. Lajos Gyula idejében kezdtem rendszeresen járni a misékre, ott hallottam őket és Jaksch bácsi orgonálását. Lajos Gyuláról azt a nagyon találó megjegyzést olvastam valamelyik újságban, hogy atyai szeretettel nevelte a gyerekeket. Fölnéztek rá, beszélgettek vele, a kóruson is. Jaksch bácsinak ez nagyon tetszett. Viszont ez - mit tagadjuk -, kissé a fegyelem rovására ment, sok volt az erős és éles hang. Mások azt mondták, hogy Glatt Ignác után ez volt az új és föltűnő. Talán ismerős név, a fia mint zenetudós működik, az apa fölöttem járt 4 évvel, Dobszay László, orvos volt, nem régen halt meg, - szóval Dobszay véleménye az volt, hogy a Glatt Ignác idejében jobb volt az énekiskola, míg mások, pl. dr. Schaurek Ráfáel professzor megjegyzéseiből arra következtethetek, hogy halkan és finoman énekeltek, hiányzott az a színezés, ami aztán később Mayer Ferenc idejében jellemezte a kórust. Lajos Gyula idős korában is mindig azt mondta, hogy életének legszebb 20 esztendejét a gyerekekkel töltötte. Hogy saját magammal kapcsolatos esetet is elmondjak: Bárdos müvét próbálták, melyben mély az altszólam, az énekkar pedig amúgyis le volt szállva. Kíváncsian néztem a gyerekekre, hogyan fogják bírni?
