Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus. II. Stílusok

vagy hejgetés (kecske vagy medvetáncoltatás). Jegyzet: Pogány alakoskodó tánchagyomány maradványai fedezhetők föl a hejgetés és a matahalázás állatutánzó szokásaiban (lásd BÁLINT 1992: 314-315). A leggyakoribb két állat a medve és a kecske. A kecsketáncoltatás moldvai szokásáról legújabban (HALÁSZ 1992) közölt újabb adatokat, a medvejátékról pedig SERES-SZABÓ (1989: 528-531) számolt be. Mindkét szokás románból való átvételnek tűnik, de a román szokások gyökerei mindezidáig kevéssé kutatottak. 12. Táncolj кесвке 12. dallampélda: Táncolj kecske - Gajcsána (SLPX 18096/B5c). a a b b // 1 1 1 Az idézett darab tisztán ütempáros szerkezetű és két olyan sorpárból épül föl, amelyek más-más sorpárokkal külön-külön is előfordulhatnak. Az első sorpár 8-ról 5-re leugró és a domináns hangot alulról körülíró motívuma Moldvában igen közkedvelt, megtalálható a románok között is. A második sorpár az első egyszerűbb variánsa, amelytől csupán annyiban különbözik, hogy a fő ütemsúlyok (1. és 3. ütemkezdet) nem 8-on hanem 4-en indulnak. Vokális változata a Moldvában széles körben ismert „Hol jártál báránkám?" (pl. TARI 1988: 85.). A dramatikus tánc dallama itt gyerekjáték dalszöveggel párosul, amely lehet régi virágének töredéke is. Ezt látszik bizonyítani a dallam publikált ónfalvi variánsa (TARI 1988: 86.), amelyhez ugyancsak a „báránka" szöveg társul kissé gunyoros felhanggal. 13. Medvéo 13. dallampélda: Medvés - Külsőrekecsin (MII/A 11). a a b с // 1 1 1 Egyszerű, 1-5-ös tartományban mozgó ütempárokból építkezik, a befejező-ütempárok a kezdótívumok kisebb variációitól eltekintve mindig ugyanazok. Az egész darab értelmezhető egyetlen ütempáros variálgatásaként is, amely egyszer dominánson, egyszer a tonikán zár. A 3. középrészben megjelik egy 5-8 -as ütempáros. 2.1.6. Balladamondás Hangkészlet: nagyambitusú (pentatonnál szélesebb). Formaalkotás: strófikus. Ritmus: parlando és giusto. 207 Előadásmód: régies, improvizatív; a játékos hangszertudásától erősen függő; Hangszer: hegedű vagy koboz. Funkció: hallgató. Jegyzet: Középkori vándor énekmondók hagyományai élhetnek tovább a kobzás-énekes, esetleg hegedűs adatközlő előadási stílusában. Repertoárjukat epikus jellegű balladák (többnyire tréfás felhanggal - vö. VARGYAS 1976), továbbá Urai dalok (keservesek) alkotják. Ezek mind szövegi, mind dallami szempontból középkori eredetűeknek tekinthetők. 14. "Szegény legény vótam..." 14. dallampélda „Szegény legén vótam" - Ploszkucény (MI/B3). abcd//8b3b3 + abcd//814 Jegyzet: VARGYAS (1976: 456-460) magyar eredetű balladának tartja. Dallamszerkezete egyszerű, sorait egy-egy ütempár teszi ki. Ha az ütempárokat sorokként olvassuk, akkor egy ЬЗ-as kadenciájú sorpárt kapunk. A balladát követő első gyors rész, nem más, mint a dallam diminuait változata, amelyre közismert moldvai csujogatószövegeket énekelt az adatközlő. A befejező, pergetve előadott gyorsmozgású záródarab (utójáték, nincs lejegyezve), az előzményekből következő, már ismert motívumokat variál. 15. "Jöjjön haza édesanyám..." 15. dallampélda „Jöjjön haza édesanyám" - Gajcsána (F203B). A balladát bevezető előjátékot idézzük példaként. A középkori eredetű ballada (VARGYAS 1976: 436-443), fölépítése tisztán ütempáros. A dallamban fölfedezhető a lassú-gyors rész váltakozása (vö. portio-proportio). Az első két ütempár után, amelyek az 5-8-as családba tartoznak, az 1-5 -ös ütempárosból építkező gyors rész következik, amelyet egyszerű záróformula vezet a tonikára. 2.1.7. Tánczene Hangkészlet: penta- vagy hexachord. Formaalkotás: ütempáros és strófikus. Ritmus: giusto.