Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Néprajztudomány - Lábadi Károly: Törökök a drávaszögi népi emlékezetben
187 Gólya, gólya, gilice, Látom, lábad véröske, Török gyerök vágta, Magyar gyerök gyógyította Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. A két ellentétes cselekedet, a vágta-gyógyította jól minősíti a gonosz szereplőt, a török gyereket és a jót, a magyart. A gyermekversnek két rétege van: a mágikus cselekmények végzésekor használt dob a sámánizmus attribútuma az ősibb, míg a török emlegetése XV-XVI. századi lehet, s azt bizonyítja, hogy amikor született, nem volt idegen a távoli hitvilági képzet összepárosítása egy újabbkori veszedelemmel, a török terjeszkedéssel. A szakirodaloman eddig nem sikerült meglelni egy másik, Kopácson gyűjtött versike párhuzamát: Gyerkök 9 , gyeretök, Rontsunk el a gátat! Gyünnek a törökök, Szabik a gatyákat! 10 A jó emlékezőtehetséggel megáldott adatközlőm szülikejetol, azaz nagyanyjától tanulta. Hozzávetőlegesen százéves az adat, az 1800-as évek második felében született nagyanyától származik, aki ugyancsak öreg szüleitől sajátította el. A négy soros, hat szótagos (az első sor a gyerekek tájszóval, gyerkök-kel való felcserélése révén öt szótagossá vált) mondóka, akár a vészharang kondulása, olyan lehetett: figyelmeztetés a közelgő török veszélyre. A védekezésre való utalás is megtalálható benne: el kell rontani a gátat, ami feltehetően a településre vezető utat védte, s ha ezt megtették, a víz elvágta az ellenség útját. Kopácsoí emberemlékezet óta vizek vették körül. Olyan helyen épült, ahol a nádasok és a víztenger úgyszólván körülölelte, s ez a fekvés lehetővé teszi azt a feltételezést megkockáztatni, hogy esetleg a mondóka egy XVI. századi helyi, kopácsi óvó-figyelmeztető szöveget őriz tovább. Ezt a település története sem zárja ki. Baranyai Júlia még azt feltételezte, hogy a török defterek azért nem említik Kopács nevét, mert lakói elmenekültek az oltalmat nyújtó nádasok közé (BARANYAI 1977, 101). Azóta a kutatás tisztázta, hogy amiatt maradt ki a lajstromból, mert kiváltságolt alapítványi "vakuf" birtok volt, s Kászim pasa javait gyarapította (TÍMÁR 1987-88. 243.). A korábbi hiedelemmel szemben az is bebizonyosodott az összeírások vezetéknév-anyagának egybevetésekor, hogy a feltételezettnél kisebb volt a magyar falvak népességének a kicserélődése. Egyszóval ennek következtében a helyi hagyományok tovább öröklődhettek, s az átadás többé-kevésbé folytonos lehetett. Századunk harmincas éveiben a hajdani veszélyre figyelmeztető versike már játékba hívó mondókává szelídült. Akkor mondogatták a gyerekek, ha társaikat játszani hívták. A Drávaszög gyerekei két olyan kiszámolót - amely arra szolgál, hogy a bujócskánál a hunyót kijelöljék ismernek, amiben még emlegetik a törökök: Görögdinnye, török tök, Szerda után csütörtök. Török, görög hömbörög, Egy zsák diót megtörök. Csörgö-börgö mogyoró, Te leszel most a fogó 11 . Hogy milyen is a török tök, az nem derült ki. Feltehetően az alliteráció hívta elő e szavakat. A másik kiszámoló még egy hajdani történet, illetve mese nagyon megkopott formáját is megőrizte a becsületes török feleségéről. Nagyon homályos kapcsolat gyanítható azzal a mesével, amelyben a szegény asszony ügyes kakasától hiába veszi el a korlátlan hatalmú török császár a szemétdombon meglelt gyémánt félkrajcárt, végül pórul jár, győz az igazság: a bugyogóba eresztett méhek a törököt kiűzik a világból: Sárga lábú kiskakas Kilépett a gyepre, Becsületes töröknek Jön a felesége, ínc-pinc, palavinc, Te vagy odakint 12 . Az állatok játékos bemutatására szerkesztett mondókák között ugyancsak felbukkan a török kövér basa képében: Haragszik a kacsa, Mert alacsony a hasa, Nem lehet olyan fess, Mint a török basa 13 . A basák, a török méltóságok a gyerekszájtól megkapják a magukét: Török basa, Nagy a hasa, Ki nem hiszi, Tapogassa 14 . A csúfolóval kövér társaikat gúnyolják a gyerekek.
