Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása

130 oldalán jeleznek házat a térképek. Az 1930-1940-es évek jeles, pécsi műemlékes építésze, Gosztonyi Gyula elkészítette ezen háztömb telkeinek, beépítettségüknek is a rekonstrukcióját, a hódoltság utáni fejlődésre. Erre a periódusra ő is a fenti állapotot hozza a Jókai tér 11. sz. esetében.

44 Adamovics Ferenc 1779-ben szerepel utoljára a ház gazdájaként egy forrásban. Fiúörökös híján somogyi birtoka és a pécsi ingatlan is Anna leánya férjéé, Boronkay Györgyé lesz.

45 Az 1786-os összeírásban már б a ház tulajdonosa (No. 189.). A boronkai és nézetei Boronkay család Somogy vármegyének ősi famíliája.

46 A török elől a Felvidékre húzódtak. Boronkay Ferenc a 18. sz. első felében települt vissza. Három fia már itt született, akik közül a legidősebb, György, 1767-1774 között Somogy vármegye főügyésze volt, s nagy érdemeket szerzett az úrbéri rendezés körül. 1770-ben vette feleségül Adamovics Annát. Az 1794-es conscriptioban pécsi háza már özvegyéé.

47 Két lányuk közül Borbála unokatestvérének, Boronkay Miklósnak lesz a felesége, míg Cecilia egy másik, somogyi földbirtokoshoz, Tallián Györgyhöz megy férjhez 1803-ban.

48 Nem ismerünk olyan, levéltári forrást, amely a 19. sz. közepe előtti bővítésekre vonatkozna. Kénytelenek vagyunk közvetett adatokra és a falkutatás eredményeire támaszkodni, éppen annál az időszaknál, amelyben kialakult a ház mai tömege, mert az 1865-ös, színezett birtokvázlaton már ez a beépítés szerepel.

49 A 18. sz. két utolsó évtizedében két építési periódust tudunk elkülöníteni. A Duplatre- és a Takáts-féle térképek alapján a korábbi is 1780 utánra datálható, tehát már Boronkay György birtoklásának idejére. Valószínűleg ezt sem egy ütemben valósították meg. Ekkor építették be teljesen a telek K-i határát, s a földszinten és az emeleten is, nagy, íves záródású nyílásokkal ellátott folyosókat toldottak az udvari homlokzatokhoz. Ebben a korban számos, pécsi háznak ilyen, nyitott, árkádos folyosói voltak az udvari oldalon. Lehet, hogy ekkor készültek a nagy pince régebbi boltozatai. Több jel is arra mutat, hogy először a helyiségek egy része még síkmennyezetes volt. Sok helyen a későbbi boltozatok takarják az ajtók tégla teherelhárító íveinek felső részét és például a padláson, a 2. szoba feletti részen, a térdfal belső oldalának meszelése befut a fiatalabb boltozat mellé. Itt, a boltozat építésekor a kötőgerendákat kifűrészelték, s a K-i szárny padlása D-i falának alján is üres gerendafészkek látszanak. Az em. 4. helyiség dongaboltozatával körülépítették a korábban elhelyezett kötőgerendákat, amelyeknek középső szakasza a vakolat leverése után alulról láthatóvá vált. Az E-i szárny tetőszerkezetének Ny-i fele leszámítva a hátsó lépcsőház és a kiugró udvari rész feletti, fiatalabb toldásokat - még a 18. sz. közepe előtt készülhetett. Itt a gerendák felülete megégett, s az em. 2. és 3. helyiségek közötti válaszfal feletti részen egy váltás jelentkezik a faszerkezetben. Ettől K-re a korábbihoz hasonló ácsszerkezet van, de a felhasznált gerendák már eltérő keresztmetszetűek. Valószínűleg egy tűzeset alkalmával a tetőszék K-i szakasza megsemmisült, a újjá kellett építeni, míg a Ny-i csak megperzselődhetett. Az újabb részt is a 18. sz. vége előttre datálja az, hogy az em. 2. szoba teknőboltozatának építésekor a kötőgerendát kifűrészelték. A régebbi szakasz pedig - mint már említettük - az em. 4. sz. fiókos dongaboltozatánál is idősebb. Forrásaink szerint Pécsett 1744-ben volt egy nagy tűzvész, amely a szigeti külvárosból kindulva elérte a belvárost és 125 ház tetőzete, még a kapucinusok (irgalmasok) templomáé is elhamvadt.

50 Valószínű, hogy a faszerkezet legöregebb része még ez előtt készült. Az 1780-as években folytathatták az építkezést, s ekkor toldhatták az udvar E-i oldalán az árkádos folyosó elé a fsz. 12. és 13. helyiségeknek (eredetileg egységes tér volt) megfelelő alapterületű bővítményt, fiókos dongaboltozatokkal. A bővítések idején bonthatták le a régi, egytraktusos ház rövid oldalain feltételezett oromfalakat. A következő építési periódust is még a 18. sz. végére datálhatjuk. Ehhez az emelet, utcai, nagy szobáiban ahol az egy tengelyben elhelyezett átjáróajtók révén érvényesült az enfilade - feltárt díszítőfestések nyújtanak segítséget. Ezek viszonylag pontos kormeghatározásra adnak lehetőséget, s hozzájuk köthető a teknőboltozatok építése, amelyeken ez az első festékréteg. Valószínűleg ekkor készültek a házban található csehsüveg boltozatok is. Az em. 14. szoba teknőboltozata révén ide kapcsolhatjuk az É-i szárny Ny-i bővítését is. Ekkor bontották le az em. 13. szoba, és a 14. sz. K-i része, korábban egy teret fedő, fiókos dongaboltozatát, amelynek nyomait feltártuk. Két szobát alakítottak ki és az ablakokat is áthelyezték. Ebből az időből való a 14. sz. falán feltárt festés, törtfehér, halványan szürkével fröcskölt alapon, sablonnal készített, barna színű, függőleges, leveles füzérek sorával. Ennek a bővítésnek megfelelően egy, mindkét szinten, hevederes, csehsüveg boltozatokkal fedett részt toldottak az E-i szárny Ny-i végfala elé. Földszintjén és emeletén 2-2, nagy, íves záródású árkád nyílt, folytatva a meglévő folyosókat. Később itt helyezték el a melléklépcsőt, lebontva a két szint közötti boltozatot. Ebben a 18. sz. végi periódusban építették a K-i szárny udvari oldalához a szép oromformájú főlépcsőházat is. Az új részek felett megtoldották a tetőszerkezetet. Ehhez, vagy az előző periódushoz kapcsolhatók a főhomlokzat emeletén és a földszint D-i részén megmaradt, tölcséres bélletű ablaknyílások is. Az utóbbiaknál feltárt, budafai homokkő keretek a többi ablaknál is meglehettek. A kapu helye ott volt, ahol most, csak a nyílás záródása, kerete lehetett más. Valószínűleg a