Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Történettudományok - Sonkoly Károly: A Pécs, Jókai tér 11. sz., középkori eredetű lakóház műemléki kutatása
131 főlépcsőt zárhatta el az, az 1801-ben készült, kovácsoltvas rácskapu, amelyet egy 1959-es útikönyv még említ. 51 Az 1950-es évek végén, a tartozás idején tűnhetett el helyéről, s még csak fényképet sem ismerünk róla. A rajta szereplő évszám tanúsága szerint ez az építési periódus átnyúlhatott a 19. sz. elejére. Az emeleten, az utcai, nagy szobákban, az oldalfalakon és a boltozatokon feltárt, értékes, sablonnal festett, korai klasszicista stílusú, polikróm díszítőfestések mesterére vonatkozó adatokat nem ismerünk. Elképzelhető, hogy ugyanaz a piktor készítette, nagyjából a 18. sz. utolsó két évtizedében, az utóbbi években több pécsi házban feltárt falfestéseket (Széchenyi tér 7., 52 Király (Kossuth L.) u. 36. 53 ), amelyek az emeleti, reprezentációs helyiségeket díszítik. 54 Ebben az esetben egy, hosszabb ideig itt dolgozó, esetleg Pécsett honos mesterrel állunk szemben. Nevének, működésének, tanulmányainak, stíluskapcsolatainak feltárása még további kutatásokat kíván. 55 A Jókai tér 11. sz. szobáiban, az oldalfalakon gazdag keretelésű, színes faltükrökben, virágcsokrokkal díszített tabulákkal, füzérekkel, az ajtók felett indaornamentikás szupraportokkal, az 1. szoba boltozatán élénk virágkoszorúkkal ékesítette a rendelkezésre álló, nagy felületeket. 56 Mindez és em. 2. szoba egyszerű stukkópárkányai, a sajnos már üres, íves alapú és záródású sarokfülkékben volt, mázas cserépkályhák, valamint a nagyterem (5. sz.) szerencsésen megmaradt, gazdag, tárcsa- és füzér faragványokkal ellátott fakerete és szárnyai 57 a Pécsett élő, jómódú, középbirtokos nemesség korabeli lakáskultúrájának színvonalas emlékei. Az egykori berendezésre csak egy, évtizedekkel később keletkezett, szűkszavú hagyatéki leltárból 58 és analógiák segítségével tudunk visszakövetkeztetni. A házat 1812-ben még mint az id. Boronkay György hagyatékát említik. Ekkoriban tehettek osztályt az örökösök, mert az 1813-as összeírásban, 92. sz. alatt már mint Tallián-ház szerepel. Tallián György felesége, Boronkay Cecilia révén, a pécsi ingatlan mellett, a kutasi birtokból is kapott részt. 59 Boronkayéknak is maradt egy pécsi házuk, amint ez az ifjabb György táblabíró halála után keletkezett hagyatéki iratokból kitűnik (1839). 60 A vizeki Tallián család 1610-ben nyerte armálisát, de a hagyomány szerint nemességük régebbi eredetű volt, csak a háborús időkben elvesztek irataik. 61 Az 1754-1755-ös, országos nemesi összeírás szerint ekkor már több vármegyében élnek Talliánok. A minket közelebbről érdeklő somogyi ág őse, Gergely már 1612-ben vásárolt birtokot a megyében. A 18. sz.-ban ez az ág került kapcsolatba Baranyával. A forrásokból 62 úgy tűnik, hogy Tallián György nem Pécsett élt - ahol a házon kívül szőlői és más földjei is voltak - hanem Somogyban, Ötvösön. 63 Pécsre inkább felesége és gyermekei szoktak leutazni a nagymama meglátogatására. A pécsi házban édesanyja, özv. Tallián Farkasné, sz. Árvay Terézia lakott, akinek halála (1829) után felvett hagyatéki leltárból kitűnik, hogy csak 3 szobát használt. Az inventáriumban, ill. az árverésre került darabok listáján szereplő bútorok, képek, ezüstnemű, edények, stb. egy módos nemesi háztartásról beszélnek. 64 Tallián György Somogyban több megyei tisztséget is viselt. Idős korában felhagyott a gazdálkodással. 1849-ben - életjáradék fejében - Károly fiának adta át ötvösi birtoka kezelését és visszavonult pécsi házába. 65 Nejétől 6 fia és 1 leánya született. A fiúk katonatiszti, papi, hivatalnoki pályára léptek. Tallián Károly a szabadságharc előtt a Helytartótanács titkára volt. 66 Nyugalmazott cs. к. főhadnagyként 1848-ban, Somogyban nemzetőr őrnagy, amiért 1849-ben a császári hadbíróság megfosztja rangjától és nyugdíjától. 67 Ennek ellenére 1850-ben, már ismét cs. k. főhadnagyként, katonai népszámlálást végez Somogyban. 68 | ••-• : : Шт:. v••; " 7sBHè>--i, 25. ábra. Tarlós K. rajza a Jókai (Deák) u. torkolatáról a századelőn. A pécsi Tallián-házban száll meg egy időre, 1849 őszén heg. Jablonovszky Pál császári generális, a város kormányzója. 69 A főhomlokzat akkori, a 20. sz. elejei átalakítást megelőző állapotával kapcsolatban, a falkutatás csekély eredményein kívül, szinte semmilyen forrásunk sincs. Az egyetlen, általunk ismert ábrázolás egy, "Tarlós K." szignót viselő ceruzarajz a pécsi múzeum-
