Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Természettudományok - Fiedler, Konrad–Bálint Zsolt: Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera, Lycaenidae és Hymenoptera, Formicidae)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 65-78 Pécs, 1993 Európai és északnyugat-afrikai boglárkalepkék társulása hangyákkal (Lepidoptera: Lycaenidae; Hymenoptera: Formicidae) FIEDLER, Konrad és BÁLINT Zsolt Fiedler, К., Bálint, Zs. European and North West African Lycaenidae and their assiciations with ants. Abstract. The information about ant-associations of European and North West African lycaenid caterpillars is summarized. A tentative, classification of the different degrees of myrmecophily is proposed. More than 75% of the species considered are myrmecophilous. In the Polyommatini even more than 90% are ant-associated. An apparent correlation between the ant-association of lycaenids and their systematic position is discussed. This is contradictory to a recent work that suggested a much lower proportion of myrmecophilous species in the Western Palearctic region and rejected any connections between lycaenid phylogeny and myrmecophily. Bevezető A boglárkalepkék hernyóinak hangyákkal való társulása már régóta vizsgálatok tárgya. Különösen az utóbbi évtizedekben foglalkozott számos dolgozat a boglárkalepkék mirmekofiliájával kapcsolatos fiziológiai, ökológiai és evolúciós problémákkal (pl. PIERCE 1983, 1985 és 1987; PIERCE and MEAD 1981; PIERCE and EASTSEAL 1986; HENNING 1983a és 1983b; COTRELL 1984; FIEDLER and MASCHWITZ 1988a, 1988b, 1989, 1989b). Ennek ellenére átfogó jellegű gyűjteményes munka, amely minden, egy adott biogeográfiai terület boglárkalepke-mirmekofiliára vonatkozó információt magába foglal, még nem született meg. Európára vonatkozóan MALICKY (1969) sorolja föl az összes ismert boglárkalepkefajjal kapcsolatos hangyatársulást, de az utóbbi húsz évben különlegesen sokat fejlődött a lepkehernyók életmódjának kutatása s ezzel egyidőben számos új adat vált ismertté. Ezért megalapozottnak tűnik az igény arra, hogy összefoglaljuk a nyugatpaleraktikus boglárkalepkék hangyatársulásáról alkotott ismereteinket, rámutatva néhány nagyobb hiányosságra és eredményeinket a mirmekofilia jelen kutatásának és különösképpen PIERCE (1987) biogeográfiai és evolúciós hipotéziseinek fényébe helyezzük. Jelen dolgozatunkban megpróbáltunk minden rendelkezésre álló európai vagy északnyugat-afrikai boglárkalepkefaj hangyatársulására és a mirmekofil szervek jelenlétére utaló adatot összegyűjteni. Alapvető forrásaink a legértékesebb, némiképp átfogó képet adó nagyobb dolgozatok voltak (WARNECKE 1932-33; HINTÓN 1951; MALICKY 1969; KITCHING and LUKE 1985). További adatokat találtunk WEIDEMANN munkáiban (1986 és 1988) és a közelmúltban megjelent nagy svájci nappalilepke-monográfiában (SBN 1987), de rendelkezésünkre álltak a különböző folyóiratok oldalain megjelent publikációk és számos kolléga még publikálatlan megfigyelései is. Annak ellenére, hogy minden erőnkkel a teljességre törekedtünk, az alábbi lista még messze áll a véglegességtól, és így minden bizonnyal a későbbiekben több helyen is majd kiegészítésre szorul. Módszerek Jelen munkánkban áttekintjük az összes boglárkalepkefajt, amely Európából és Északnyugat-Afrikából, a Szahara sivatagtól északra ismert és HIGGINS and RILEY (1978), továbbá KUDRNA (1986) könyvében fölsorolásra került. A rendszertani fölosztás alapjaiban SCOTT and WRIGHT (1990) publikációját követi. Ebben aTheclinae sensu ELIOT (1973) csoportot a szerzők parafiletikus egységnek tekintik és helyébe minden valószínűség szerint monofiletikus tribuszokat (Aphnaeini, Theclini és Eumaeini) helyeznek. A régebbi munkákban alcsaládként szereplő Lycaeninae és Polyommatinae ugyancsak tribusz szintre redukálódott, mint Lycaenini és Polyommatini. Az említett tribuszok egymással való filogenetikai kapcsolata (akárcsak más boglárkalepke alcsaládokkal, pl. Poritiinae (beleértve a Lipteniini-t), Miletinae (beleértve a Liphyrini-t), Curetinae), még nem kellőképpen tisztázott, így néhány tekintetbe vett taxon, mint monofiletikus csoport, további megerősítésre szorul, ahogy a boglárkalepkék egy megnyugtató, magasabb rendszertani beosztása is még várat magára. Tehát az itt alkalmazott szisztematika természetszerűleg kísérleti jellegű. A kockáslepkék (Riodinidae, egyetlen európai faj ismert) mint különálló család szerepel, hangyákkal való társulása egy szerkezetében különböző mirmekofil szerv evolúcióján alapszik (lásd COTRELL 1984; DEVRIES 1988 és 1990a), ami kizárólag a legapomorfabb tribuszokban, az Eurybiini, Lemoniini és Nymphidiini (HERVEY 1987) esetében található meg. Fontos hangsúlyozni, hoy a kockáslepkék mirmekofiliáját, ha a Lycaenidae-k hangya-