Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

196 17. Külsőrekecsini csobán havasi kürttel. (Fotó: Barabás Zsolt, 1989. április) Havasi kürt (17. kép) Helyi elnevezés: bucsum (rom. bucium) (Külsórekecsin), kürt (Gorzafalva, Klézse). Adat: Gorzafalva (GAZDA 1980: 108.); Klézse (BOSNYÁK 1980: 130., SERES-SZABÓ 1991: 508-509.); Külsőrekecsin (Függ.: M.IV., 17. kép) Jegyzet: Pásztorhangszer. Külsőrekecsini adatközlőnk bádogból készült hangszerét Bakóban vásárolta. Látott fakürtöket is Piatra Neamj környékéről származó pásztoroknál, régebben neki is volt fából készült bucsumja. Használatát falubeli csángó pásztoroktól tanulta. Elmondása szerint a pásztorok sokszor kedvtelésből játszanak rajta, kifejezetten jeladó funkciójára, illetve dallamokra az adatközlő már nem emlékezett (v.o. GEORGESCU 1987). Riasztásra csak egyszer használta (tűz ütött ki a faluban), ekkor a katonaságnál használt riadó jelet fújta. Irodalmi adat szerint Klézsán uraláskor is használták (BOSNYÁK 1980: 130.). SERES-SZABÓ (1991) közöl először moldvai csángó adatközlő által játszott havasikürt-szignál dallamot. A hangszer moldvai magyar elnevezése román eredetű (bucsum = rom. bucium). Trombita (1. és 30. képek) Helyi elnevezés: rézzene, kürt, (Gajcsána-Magyarfalu), piszton (Külsőrekecsin). Adat: Berengyest (Függ.: M.VIL); Gajcsána-Magyarfalu (30. kép, HANKÓCZI 1988: 322.); Kápota (BARABÁS, helysz., 1989.); Külsőrekecsin (Függ.: M. XL); Lészped (HANKÓCZI 1988: 320.); Pusztina (1. kép, HANKÓCZI 1988: 321.). Jegyzet: Cigányhangszer. Moldvai magyarok közötti előfordulásával nem találkoztam. Újabb felállású zenekarok dallamjátszó hangszere. Igen elterjedt és nagy hangereje miatt közkedvelt. Hankóczi „kürt" adata (HANKÓCZI 1988: 321.) a legnagyobb valószínűség szerint erre a hangszerre vonatkozik. A „rézzenét" régebben csak a gazdagok tudták megfizetni (HANKÓCZI 1988: 322.), ami minden bizonnyal a trombitával fölszerelkezett hangszeresegyüttes szinonimája Moldvában (HANKÓCZI 1988: 320). Duda Helyi elnevezés: csimpolya (rom. cimpoiu), síp (Klézse, Külsőrekecsin), trisza (rom. tri§cä, Szabófalva). Adat: Dózsa-Újfalu (CSOMA, helsz., 1983); Forrófalva (CSOMA, helysz., 1983); Gajcsána-Magyarfalu (HEGEDÚS 1952:263.); Nagypatak (PRICHICI 1955; CSOMA, helysz., 1983); Klézse (HEGEDÚS 1952, Függ.: Mgt. 4116-18.); Külsőrekecsin (BÁLINT, helysz., 1988).; Nagypatak (PRICHICI 1955); Szabófalva (IMREH-SZESZKA 1978: 205.; LAKATOS 1986: 1228.). Jegyzet: Bár csángó dudásról egészen az ötvenes évek közepéig van adatunk (lásd PRICHICI 1955: 105., 113. és 121. sz. dallamok - „Ianos. Duma-Porondi", Nagypatak, 1953), a hangszer már Moldvában is kiveszett a magyar népszokásokból. Az emlékezetben mint szólóhangszer él, amely guzsalyasokban szolgáltatta a tánczenét, bár