Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, IV.
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 159-177 Pécs, 1993 "Hallható múzeum." Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, IV. NÁDOR Tamás 1. Takács Jenő zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, tanár Életrajzi adatok: 1902. szept. 25-én született Cinfalván (ma Siegendorf, Burgenland). Édesapja, Takács Gusztáv, a helybeli cukorgyár tistviselője, édesanyja Magyar Gabriella. Zenei tanulmányait Bécsben végezte Paul Weingarten (zongora) és Joseph Marx (zeneszerzés) növendékeként (1921-1926). Kairóban a konzervatórium tanára (1927-32). A manilai egyetemen a zongora- és zeneszerzés tanszéken professzor. A Fülöp-szigeteken népzenei gyűjtést végez. Kínában és Japánban hangversenyezik (1932-34). Ismét Kairóban tanít, az egyiptomi rádió zenei tanácsadója (1934-37). Európában és az Egyesült Államokban (1938) koncertezik. A szombathelyi zeneiskola zongoratanára (1940-41). Pécsett a zenekonzervatórium igazgatója, a Zenekedvelők Egyesülete zenekarának karmestere, a hangversenyéletben rendszeresen részt vesz (1942—48). A genfi és a lausanne-i konzervatórium vendégprofesszora (1949-52), a cincinnati (USA) egyetem tanára (1952-70). Nyugalmazott professzorként szülőfalujában, Siegendorfban él (1970-tól). Wolfgang SUPPAN: Jenő Takács. Dokumente, Analysen, Kommentare с. könyvében 5 korszakra osztja Takács Jenő életét és munkásságát: 1. Ifjúság. Korai művek, 1926-ig. Op. 1-11. 2. Középső alkotó periódus, Kairó-Manila, 1927-38. Op. 15-41. 3. Magyar korszak, 1939^8. Op. 42-53. 4. Klasszikus korszak, 1949-62. Op. 54-76. 5. A késői művek, 1963-től. Op. 77-től. Hangdokumentum: K-58. Takács Jenő beszél életéről, a Pécsett töltött évekről, Bartókról és Kodályról. A hangfelvételt Dr. Nádor Tamás készítette Pécsett, 1979. március 10-én. - K-263/B. Takács Jenő beszél életéről, műveiről. A felvétel Siegendorfban készült 1980 december 9-én 1 . Takács Jenő: Siegendorfban élek, szülőfalumban, Burgenlandban, alig 10 km-nyire Soprontól. Ez most megint az otthonom. A nagy kör bezárult, világutazásaim után megint visszatértem ide. Gyermekkoromat Sopronban töltöttem, ott jártam iskolába. 2 Az érettségi után - nehéz választás eredményeként - nem Pestre, hanem Bécsbe kerültem. Eléggé magas osztályba vettek fel, rögtön zeneakadémiai osztályba. Zeneszerzést Joseph Marxnál tanultam. A zongoratanárom Paul Weingarten volt, aki Emil Sauernek volt növendéke, Sauer Lisztnek, Liszt Czernynek, ő pedig Beethovennek volt tanítványa, szóval egy nagy tradícióba kapcsolódtam be [...] Diplomámat 1926-ban kaptam meg 3 , aminek csak egyszer vettem hasznát, amikor Pécsre kerültem, és mint közintézmény igazgatójának kellett valamilyen diplomát felmutatnom. Büszkén elővettem bécsi diplomámat, mire kijelentették, hogy az Magyarországon nem érvényes, újra vizsgáznom kell. Ezt visszautasítottam, hiszen már koncertjeimmel, szerzeményeimmel bizonyítottam. Dohnányi kiállított egy művészi oklevelet számomra, igy lehettem Pécsett a zeneiskola igazgatója. [...] Zenei tanulmányaim befejezése után felkínáltak egy tanári állást a kairói konzervatóriumban, itt először öt évet töltöttem, 1932-ig. Ennek az esztendőnek az volt a nevezetes eseménye, hogy Bartók Béla ekkor jött Kairóba, az arab zene kongresszusára 4 , ahol három hetet együtt töltöttünk, ami feledhetetlen élményeim közé tartozik. [...] A kairói évek után, 1932-ben meghívtak a Fülöpszigetekfővárosába, Manilába, az egyetem zongora- és zeneszerzés tanszékére. Két esztendőt (1932-1934) töltöttem ebben a trópusi országban. A tanításon kívül bejártam az északi-filippi szigetek fejvadász törzseit. Zenéjüket gyűjtöttem, vettem fel lemezre. Ezt a gyűjtést később a bécsi néprajzi múzeum adta ki lexikon formájában 5 . Kétszer ellátogattam Kínába és Japánba, ahol hangversenyeztem és előadásokat tartottam. 1934-ben európai koncertköruton vettem részt, majd 1934-37 között ismét Kairóban tartózkodtam, mint a konzervatórium zenetanára. Érdekesen jellemzi a kairói tartózkodás körülményeit Takács Jenőnek 1935 december 27-én keltezett levelének e részlete: "..Már bizony megint 6 hónapja, hogy nem hallottam Önről semmit. Remélem jó egészségben van? Mi okt. óta itt vagyunk; nem mondhatnám, hogy nagyon jól vagyok. Hetente egy Rádióhangverseny, összekötő szavakkal éspedig összesen 25 est, melyben a 16-20. századig egynéhány fontos művet adok elő, sorrendben. Pár óra, de mindez nem elég, hogy éljünk belőle, úgyhogy a kis spórolásból kell ráfizetnem (amig van). Terveket csinálni nem igen lehet manapság. [...] Sokszor gondolok a kellemes budai délutánokra, melyeket Önnél töltöttem. Ha Európába jövök, hozok egy pár lemezt, érdekli a Szudán vagy Abesszínia? 5 felvételt is csinál-
