Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható Múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, IV.

160 1. ábra. Takács Jenő tam egy szudán-egyiptom-vöröstenger határi "bega" beduinról, ének és hárfa egyszerre. Érdekes pentaton jellegű zene. [...] Az Edison kivételesen nagyon tisztán működött."

6 Takács Jenő: 1938-ban jártam először az Egyesült Államokban turnén. 1939 januárjától Párizsban éltem, ahol Bartók is hangversenyezett február végén - március elején. Többször együtt voltam vele. A háború kitörésekor visszajöttem Magyarországra, s miután utazni nem lehetett, itt kellett maradnom. Sopronban telepedtem le. [...] 1940 februárjában a budapesti Operaházban hangversenyeztem. Tarantellámaf játszottam zenekari kísérettel egy nagy ünnepi hangversenyen. "A Filharmóniai Társaság V. bérleti hangversenye. Dohnányi Ernő influenzás megbetegedése folytán Ferencsik János karmester vette át az V. bérleti hangverseny vezényletét. [...] Takács Jenő, az 1902-ben született zongoraművész és zeneszerző saját művében, a zongorára és zenekarra írt Tarantellájában maga játszotta a vezérszólamot. Ezt a zongoraszólamot nyilván saját használatára szánta, mert könnyedén és közvetlen, tetszetős virtuozitással oldja meg a pergő ritmusok és gördülő futamok kézhez álló feladatait. [...] A világot járt szerző elsősorban világias csiszoltságra tett szert vándorlásai alatt; zenekara kitűnően szól, muzsikája folyamatos és hálás, sőt majdnem túlzottan tetszeni vágyó." (Jemnitz Sándor zenekritikája 1940 február'24-én.)

8 Takács Jenő: Másnap és harmadnap a Zeneakadémián ifjúsági és munkáshangversenyen szerepeltem. [...] 2. ábra. Gertrud és Paul Híndemith, Takács Jenő és Bartók Béla 1932-ben Egyiptomban. Már Tarantellám 1937-es rádióbemutatója után Ferencsik János és Oláh Gusztáv, az Operaház főrendezője azzal az ajánlattal fordult hozzám, hogy komponáljak balettzenét az Operaház számára. Tüdős Klára írta a szöveget Théophil Gautier: Kleopátra egy éjszakája с elbeszélése nyomán. Az ajánlatot elfogadom és hozzákezdtem a komponáláshoz. Három évi munka után elkészült, és Nílusi legenda

9 címmel 1940 május 24-én mutatta be a budapesti Operaház, Harangozó Gyula koreográfiájával, Szalay Karola főszereplésével. Ezzel ismertté váltam Magyarországon, bár - amikor 1940-ben kezdeni akartam valamit idehaza - bizony nem volt könnyű. Először másfél évig a szombathelyi zeneiskolában tanítottam zongorát. Sopronból jártam oda, ahol 1948-ig működtem. Nádor Tamás: Kérem, beszéljen részletesebben a Pécsett töltött évekről. Takács Jenő: Amikor elődöm, Kürschner Emánuel

10 nyugalomba vonult, Viski János korán elhalt kiváló zeneszerző barátom ajánlott engem Esztergár Lajos akkori pécsi polgármesternek, akinek igen nagy érdemei voltak a pécsi kulturális élet terén. О hozta oda Weöres Sándort könyvtárigazgatónak, Székely Györgyöt színházigazgatónak, Bárdosi Németh Jánost Szombathelyről; ott élt Martyn Ferenc, Csorba Győző, Török Gyula volt a múzeumigazgató. Velük igen szoros baráti kapcsolatba kerültem. 1942 október 31-én tettem le Pécsett a hivatali esküt, mint a városi zeneiskola (később zenekonzervatórium) igazgatója.